SEBŐK ÉVA (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az én nagyapám mindössze nyolc elemit végzett. Ez arra biztosított neki lehetőséget, hogy édesapámat úgy küldje télen iskolába, hogy egy-egy zsebébe egy-egy héjában sült krumplit tett, ami egyszerre volt ebéd és kesztyű.
Édesapám technikusként végzett, ő már mélyszegénységből az alsó középosztályba tudta felhúzni a családot. Ők rengeteget áldoztak, nagyapám rengeteget áldozott azért, hogy édesapámnak jobb legyen, édesapám pedig rengeteg áldozatot hozott azért, hogy nekem jobb legyen.
Jobb is lett! Én már Forbes 500-as cégnél dolgoztam. A lehetőségeim a végtelenhez közelítettek. És felmerül bennem a kérdés, hogy ezt az ívet ma hány gyermek tudná végigjárni. Abban az oktatási rendszerben, amit az elmúlt 10-12 évben összehoztak, nem túl sok.
Pedig nemcsak egyedi, családi szinten, ha nézzük, lenne kritikusan fontos, hogy ezeket a lehetőségeket biztosítani tudjuk a gyerekeknek, hanem nemzeti érdek az, hogy folyamatosan növelni tudjuk a hozzáadott értéket, amit lerakunk az asztalra.
Lemaradunk. Lemaradunk a környező országokhoz nézve, lemaradunk Európához nézve. És ahhoz, hogy ez a lemaradás megszűnjön, és utol tudjuk érni Európát, a kulcs a magyar oktatás. A magyar oktatás sikerességéhez azonban sok mindenre szükség van. És én itt szeretnék egy kicsit konzervatív megközelítést alkalmazni, hiszen önök, elméletileg, kedves kormánypárti képviselőtársak, konzervatívok lennének.
Számomra a konzervatív értékrend azt jelenti, hogy a tanár, a tanító az egyik legfontosabb hivatás minden nemzet, ország közösségi életében; tiszteletre méltó, a tanár, a tanító az, akire felnézünk, akiben bízunk.
Az a törvény, amelyről most tárgyalunk, ezzel teljes mértékben szembemegy. A tanár, a tanító az önök szemében csicska, és ez a magyar oktatás végleges összeomlásához fog vezetni. Nemcsak a tanárhiány miatt, amelyről oly sok kollégám beszélt ma már, bár az is értelemszerűen nagyon nagy problémát fog okozni, hanem hogyha hátrakötött kézzel kell az oktatóknak tanítaniuk, akkor az a tanítás nem tud minőségi tanítás lenni. Minden gyermek más, minden osztályközösség más, és ha ehhez nem tudnak a tanárok igazodni, annak beláthatatlan következményei lesznek. Márpedig önöknek az a céljuk, hogy ne tudjanak, hogy minden egyes mozdulat, minden egyes kimondott szó föntről kerüljön lediktálásra.
Tudtuk, hogy baj lesz akkor, amikor Pintér kezébe adták az oktatást. Rendkívül ostobának kell lenni ahhoz, hogy valaki azt gondolja, hogy egy rendőrséget és egy oktatási rendszert ugyanolyan módszerrel, ugyanolyan vezetői személyiséggel lehet irányítani. Én nem gondolom, hogy önök ostobák lennének. Én mindössze azt gondolom, hogy önök végtelenségig gonoszak. (Nacsa Lőrinc: No, azt a mindenit!) Ha nem így lenne, akkor önök is tiltakoznának az ellen, ami most zajlik. Önök is tiltakoznának, de önök nem tiltakoznak, önök bólogatnak, majd elviszik másfél milliós szemeszterenkénti tandíjért magániskolákba a gyerekeiket.
Szabó Tünde kolléganőjük nem tudom, hogy hol van. (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban. Az elnök csenget.) Mondtam! Szabó Tünde kolléganőjük nagyon büszkén szokott posztolgatni a magániskolából. Elviszik a gyerekeiket, mert önök is tudják, hogy ami van, az nem jó. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban. Kálmán Olga közbeszól.) Rákay Philip tökéletes példa! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol van? Kálmán Olga: A pénztárnál keressék!)