GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Annyit szeretnék a vitához, legalábbis ebben a szakaszában hozzászólni, hogy önök folyamatosan elmondják itt a költségvetési vitában, hogy olyan fantasztikusan teljesít a magyar gazdaság, hogy még soha ilyen jó nem volt magyarnak lenni, mindenre van pénz, minden fantasztikus és csodálatos, és tényleg egész egyszerűen dicshimnuszokat zengenek az ország állapotáról; eközben pedig képtelenek megoldani a nemzeti költségvetésből a tanárok, a pedagógusok béremelését.

Szeretném jelezni, hogy ha már a magyar közoktatás jövőjéről beszélgetünk meg vitatkozunk, akkor nagyon sok minden másról is beszélhettünk volna. Beszélhettünk volna például arról, hogy a tanárok leterheltsége, a diákok óraszáma megfelele egy modern oktatáspolitikának, hogy nem olyan tantárgyakat kellenee bevezetni, amelyek felkészítik őket, mondjuk, egy környezettudatos gondolkodásra; vagy olyan tantárgyakat bevezetni, amelyek, mondjuk, háztartástanra tanítják vagy pénzügyi gondolkodásra, takarékosságra tanítják, hogy hogyan lehet befektetni a jövedelmüket.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nagyon sok mindent lehetne a magyar közoktatásról beszélni:, hogyan lehetne megújítani a nyelvoktatást, hogyan lehetne a diákokat, a jövő generációját felkészíteni arra, hogy a mesterséges intelligencia előbb-utóbb meg fog jelenni, sőt már meg is jelent a magyar oktatásban, és a diákok ezt használják is több-kevesebb sikerrel és hatékonysággal.

De ehelyett arról vitatkozunk, hogy önök tönkreteszik a magyar oktatást, kivéreztették, nincs benne elég pénz, nincs benne elég szakmai tudás, és egész egyszerűen nincs benne elég alázat a tanárokkal, a diákokkal és a szülőkkel szemben. Azt hiszik, hogy diktátumokkal lehet irányítani a magyar oktatást. Ez nem fog menni, ez a dolog már most megbukott, és évek múlva ennek rút következményeit látni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)