DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, köszönöm. Hiller képviselő úr szavára én is mindig oda szoktam figyelni, mert szokták mondani, vezetett mégiscsak egy minisztériumot, és komoly szakmai tapasztalattal rendelkezik. Teljesen igaza van abban, hogy a jövő iskolája valami másmilyen lesz, mint az az iskola, amit ma működtetünk vagy az elmúlt évtizedekben működtettünk.

Az egyik kulcskérdés valóban az, hogy ezt a generációt, akik máshogy olvasnak, másfajta képernyőt néznek, hogyan lehet az oktatás-nevelés terén megszólítani, hogyan lesz számukra is élvezhető a tananyag. Szerintem sokat teszünk ezért, abszolút; nemcsak papíralapú tankönyvek, hanem okostankönyvek fejlesztésére, különböző digitális anyagok fejlesztésére a kormányzat szerintem igenis nagy figyelmet fordít. Fontos szerintem azt látni, hogy ez a törvényjavaslat egyébként tartalmaz erre vonatkozó nóvumokat. Érdemes megnézni az Nkt.-t módosító részleteket, ahol a KRÉTA-rendszer kapcsán bizony ez már messze nemcsak egy tanulmányi rendszerre szabályoz rá, hanem egy olyan digitális platformot teremt a KRÉTA-ból, ami sokkal többet fog tudni, és olyan képességei lesznek, hogy azokból a tanulmányi mérésekből, amelyeket ma megvalósítunk, gyakorlatilag testreszabott módon lesz képes a tanulóknak a tanórai ismeretátadás mellett olyan tudástartalmat biztosítani, ami az ő mérési adataiból következik. Ez szerintem egy következő szintlépés lesz (Kálmán Olga: Igen, mert már nem lesz tanár!); azt gondolom, világméretekben is vállalható és előremutató kezdeményezés.

Ezt azért akartam csak elmondani, mert Hiller képviselő úr azt mondta, hogy ezt hiányolja a törvényből. De van ilyen része; ez kifejezetten, azt gondolom, egy olyan, az oktatás digitalizációja érdekében megvalósuló részelem, amelyet minden képviselőnek egyébként tényleg a figyelmébe ajánlok. Erről egyetlen szó nem esett még, de messze nemcsak egy tanulmányi rendszer lesz a jövőben a KRÉTA, hanem egy olyan platform, amely igenis az otthoni tanulást, az önálló tanulást is nagyban fogja majd tudni támogatni.

Komáromi képviselő úr felszólalása kapcsán kint a folyosón pár mondatot már beszéltünk erről. Szerintem az úgy, abban a formában nem igaz, ahogy elhangzott, hogy a szakképzésben nem lehet már érettségizni. (Dr. Komáromi Zoltán: Továbbtanulni nem lehet!) Természetesen a szakképzésnél is megvan annak a módja, ahogy lehet érettségizni. Sőt, az elmúlt években a szakképzés és a felsőoktatás összehangolása olyan méreteket öltött, ami a szakképzési tartalmakat is képzési és kimeneti követelményekbe konvertálta, és minden képzési területen, a továbbtanulás, a továbbmenetel, a kreditbeszámítás területén kifejezetten előremutató irányokat tartalmaz. (Dr. Komáromi Zoltán: A minisztériumból ez így látszik.) Ez szerencsére nem is a Belügyminisztérium, hanem egy másik minisztérium, hiszen a szakképzés és a felsőoktatás nem a portfóliónk. De látom azt a fejlesztést, amelyet ott végeznek, és azt gondolom, kifejezetten előremutató és olyan fejlesztés, amely egyébként az európai elveknek teljes mértékben megfelel, hiszen itt a tudás beszámítása, a kreditek, ismeretek beszámítása, elismerése egy abszolút trendi dolog.

Orosz Anna hozzászólása kapcsán azt szeretném kiemelni, hogy nincs olyan szabály, amely egyébként kőbe vésné, hogy mikor van az iskolakezdés. Egyetlen szabály van, ez azt mondja, hogy 7 óra 15 perc előtt nem lehet a tanítást elkezdeni. Ez pontosan azért van így, hogy még véletlenül se találják ki, hogy a nulladik órát ennél korábban elkezdik. De egyébként az iskolai autonómia körébe tartozik teljes mértékben, hogy mikor kezdik el az oktatást. És ezzel egyébként az az iskola, amelyik szeretne, él is; ebben a minisztérium, a kormányzat semmilyen módon nem korlátozza őket. Tehát ha valahol az a döntés, hogy ők 7.45-kor vagy 8 óra 20 perckor szeretnék az első órát elkezdeni, akkor ebben mi semmilyen fékező vagy gátló lépést nem teszünk.

Érdemes szerintem azt is megnézni, hogy a mi korosztályunk hány csatának a pontos, naprakész dátumát tanulta meg, meg mit kellett földrajzból megtanulni. Én azt gondolom, és ezt mondom történészként, hogy amikor összenéztem az első szakmai javaslatot, akkor sok dátumért vérzett a szívem, de pontosan tudtam, hogy valóban, ma már nem kell annyit megtanítani, hiszen pillanatok alatt megkereshetők ezek a dátumok a világhálón; az én gyerekkoromban, a mi gyerekkorunkban ez még messze nem volt így. Azt gondolom, ma a töredéke az, amit naprakészen meg kell tanulni. Ha egy iskolában  ezt én is tapasztalom  ennél többet tanítanak meg, akkor egyébként, azt kell mondjam, az a pedagógusnak az autonómiakörébe tartozik.

Én is látom egyébként, saját gyermekeimnél is, hogy messze nem csak a NAT-os tananyagot tanítják nekik, hanem aki megszokta, hogy ő ezt is, meg ezt is, meg ezt is igenis számonkéri, azt  mondjuk így  nem korlátozzuk, hiszen az ő szakmai szabadságába ez bizonyos mértékig bele kell hogy tartozzon. De tényleg javaslom bármelyik szülőnek, de akár bármelyik képviselőnek, aki ezt szívesen összenézné, hogy mi az, ami a NAT-ban van, és mi az, amit a gyerekektől kérnek, azt fogják tapasztalni, hogy nem a NAT az, nem a kormányzat az, amelyik itt rászabályoz, és igenis kötelezővé teszi évszámok ezreinek a naprakész megtanulását. Úgyhogy ezen a téren szerintem nagyon sok minden igenis változott, és messze nem úgy van, ahogy az Orosz Anna hozzászólásában elhangzott. Tényleg azt javaslom, hogy a NAT-ot ezen a téren bátran érdemes fellapozni.

(23.30)

Harangozó Tamás a pedagógusok ellenőrzése kapcsán tett kitérőt. Szeretném azt jelezni, hogy ebben nincs semmilyen változás, tehát a pedagógusok ellenőrzése terén sem eddig, sem a jövőben nincs olyan digitális platform, nincs olyan ellenőrzési terv, ami így működne. A munka törvénykönyve tartalmaz erre vonatkozóan generálisan, minden munkavállalóra szabályokat, ezek érvényesek voltak eddig is a pedagógusokra. A március 2-ai tervezetbe ezt szó szerint emeltük át, de ha megnézik a benyújtott javaslatot, akkor láthatják, hogy ki is vettük belőle, pontosan azért, mert nem volt szándékában a kormánynak, hogy itt bármilyen változtatást végrehajtson.

A bérsávok közötti mozgástér kérdésköre. Valóban, nehéz a gondolkodásmódban átállni, hogy most van egy nagyon merev rendszerünk, amelyik 114 bérkategóriát rögzít, és ehhez képest jön egy olyan új bérstruktúra, ahol pedig tól-ig keretek között elég nagy szakmai szabadsága lesz az igazgatónak, hogy meghatározza a pedagógusbéreket. Ma az a helyzet, hogy bizony nagyon sok esetben, ha mondjuk, a pedagógus béralkura törekedne, akkor azt kapja válaszként, hogy de hát, ezt mondja a jogszabály, ennyi jár, ennyit fizetünk. Ez a jövőre nézve, azt gondolom, érdemben meg fog változni, meg is kell hogy változzon. S amikor önök arról beszélnek, hogy egyes területeken hiány van, és nehezebben találunk munkaerőt, akkor pontosan ez fogja azt kezelni, hiszen az intézmény vezetője jóval nagyobb rugalmassággal rendelkezik majd abban, hogy a rendelkezésre álló bértömeg alapján igenis tudjon differenciálni a bérekben, tudjon egy munkavállalói kérésre igent mondani, és tudja ezáltal a saját maga számára, meg nyilván az iskolában tanuló gyerekek számára a munkaerőt biztosítani, mondjuk, informatika területén is, ahol bizony a munkaerőpiac elszívó hatása igen nagy.

A szólásszabadság terén is érdemes Szabó Rebekának megnézni a benyújtott dokumentumot. Ez semmit nem tartalmaz a szólásszabadság kapcsán. A március 2-ai verzióban egy korábbi munkatörvénykönyvi átemelés szerepelt; ezt is kihagytuk, elhagytuk, és nincs semmi erről a témáról az új törvényjavaslatban.

A mérlegelő gondolkodást egyébként én is fontosnak tartom. Érdemes megnézni azt is, hogy a Nemzeti alaptantervben hányszor szerepel ez a szófordulat  igen sokszor, szeretném ezt rögzíteni. Tehát nincs szó arról, amit nagyon sokszor megkapunk, hogy mert a kormányzat az ilyen nem gondolkodó emberek tömegét szeretné látni a világban, merthogy őket lehet jól irányítani. Ez teljesen nélkülöz minden alapot. (Kálmán Olga: Csak igaz!)

Z. Kárpát Dániel a hozzászólásában felfedezett egy áfa-többletbevételt. Én lettem volna a legboldogabb, ha e mellé a pluszbevétel mellé egyébként semmilyen többletkiadás nem jelenik meg. De azért mindannyian tudjuk itt a teremben, hogy ez messze nincs így, hiszen éppen a rezsiár-emelkedés, az energiaárak emelkedése 4000 milliárd forintnyi többletkiadást is hozott az egyes bevételek megjelenése mellé.

Kanász-Nagy Máténak tudom azt jelezni, hogy a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők természetesen számunkra is nagyon fontosak. A létszámukat egyébként érdemben növeltük. Ha valaki visszanézi a statisztikát, hogy 2010-ben hányan voltak és most hányan vannak, akkor lényegében majdnem megduplázódásról tudunk beszélni, nem is csak 36 ezer, hanem a 40 ezret közelítette a számuk. S valóban, nagyon sok olyan munkát végeznek, tudnak elvégezni, ahol a pedagógusokat tehermentesítik, és mégis a gyerekek számára egyébként biztonságos felügyeletet, illetve olyan segítő-fejlesztő funkciókat tudnak ellátni, amire őket tökéletesen fel lehet készíteni. Ezért is vonatkozik rájuk külön bérszabályozás. Azon vagyunk, hogy abból a bértömegből, amelyet biztosítani tudunk az intézményeknek, itt is nagyobb emelés valósulhasson meg.

A vezérszónoki hozzászólásokra természetesen a későbbiekben fogok még reagálni, a vita végén. Tudom, hogy az még sokára várható, úgyhogy tartogatom oda a legnagyobb gondolatokat. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) De természetesen ezekkel sem leszek majd adós. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)