SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Maruzsa Államtitkár Úr! Először is köszönjük, hogy legalább egyszer hozzászólt a vitához, de elhangzott egy fontos kérdés, amire, ha jól emlékszem, nem tért ki, és ez szerintem egy tényleg nagyon fontos szakmai kérdés, ez pedig az óvodapszichológusok, illetve az iskolapszichológusok kérdése. Eddig ötszáz gyerekre egy iskolapszichológus jutott, most a törvénytervezet értelmében és a tervek szerint, illetve ahányan jelentkeztek erre, ezer gyerekre fog jutni egy darab iskolapszichológus. Ez azt jelenti, hogy havonta körülbelül húsz perc jut egy gyerekre  havonta! Tehát ha valakinek problémája van, akkor mondjuk, januárban foglalkozhat vele húsz percig, aztán majd februárban. Szóval, ezt ön is érzi, ugye, hogy ez így azért nincsen rendben?

Szeretném kérdezni, hogy mi ennek az oka. Egy Covid után, itt elhangzott Hiller professzor úrtól is, hogy azért egy Covid után nagyon nagy problémák vannak. Egy családban lehetnek válások, lehet bármi más, stressz, lehet az iskolákban bullying, amikor már egymást szekálják és kikészítik. Konkrétan láttuk pont egy III. kerületi iskolában, amikor egy diáklány öngyilkos lett emiatt. Mi az oka annak, hogy ezt az elképesztően fontos területet ilyen durván elhanyagolják?

(0.40)

Tehát nem látunk emögött szakmai indokokat. Amikor egy iskolapszichológus nettó 200 ezer forintot keres, ami azt jelenti, hogy a gyerekeinek nem tud már a hónap végén gyümölcsöt venni, hogy nem tudnak menni nyaralni, hogy nem tudnak ruhát venni, akkor mi az az összeg, amit úgy gondol a kormány, hogy ezen spórol? Még egyszer elismétlem: ha 3 milliárd forint van közösségi bormarketingre, akkor kell hogy legyen erre az elképesztően fontos területre is. Köszönöm.