GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, és a Demokratikus Koalíció véleménye szerint ennek a státusztörvénynek, vagy ahogy mi inkább szívesebben nevezzük, bosszútörvénynek egyetlenegy szerepe van az önök vertikumában vagy az önök elképzeléssorában, mégpedig az, hogy feltegyék az i-re a pontot, arra a tizen-egynéhány éves tevékenységre, amit a magyar oktatás lezüllesztésére, a magyar oktatás talán  nem akarom ezt a szót kimondani, de egyre inkább ez lesz a meggyőződésem  végleges visszafordítására egy olyan korszakba, amiről azt gondolták nagyon sokan Magyarországon, hogy végre magunk mögött hagytunk. (Sic!)

Nekem volt szerencsém 1994 óta valamilyen formában végigkövetni azt, hogy mi is történik a magyar közoktatásban. Én akkor kezdtem a politikusi pályámat a Fővárosi Közgyűlésben, és tudja, államtitkár úr, akkor a Fővárosi Önkormányzatnak több mint 235 középiskolája volt, volt jó néhány gimnáziuma, és egyébként meg a közoktatásnak a középfokú részét, mármint ami a gimnáziumokat illeti, a kerületi önkormányzatok tartották fenn, működtették, választották meg az igazgatókat. Tehát egészen egyszerűen teljesen más alapon szerveződött a közoktatás.

2013-ban önök úgy döntöttek, hogy a köznevelési feladatot államosítják, elvették ezeket a feladatokat a települési önkormányzatoktól, és maradt náluk a működtetés. Utána, 2017-ben úgy gondolták, hogy ha a közoktatásnak a köznevelési része az önök fennhatósága alatt van, akkor milyen jó lenne, ha a működtetést is egy központi szervezet látná el, ezt is államosítanák, és 2017-től önök átvették a működtetést is.

(0.50)

Itt egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: abban úttörő volt jó néhány önkormányzat, közte a Fővárosi Önkormányzat is, hogy a gimnáziumokban egy úgynevezett nulladik osztály bevezetésével kifejezetten jó alapokat biztosítottak a gyerekeknek ahhoz, hogy ebben a nulladik osztályban egy vagy két idegen nyelv elsajátítására sokkal több tanórát, sokkal több időt, több pedagógust, osztott csoportokat lehetett alakítani, és ez azt jelentette, hogy végre valamilyen irányban elkezdődött az a nyelvtanítás a középiskolákban, amire ennek az országnak mérhetetlenül nagy szüksége volt.

2017-ben önök a működtetést is át akarták venni, illetve akkorra már át is vették, de 2016 nyarán még fideszes képviselők, illetve fideszes polgármesterek is, idézek egy cikkből, fúrták azt, hogy államosítsák teljes mértékben ezeket az iskolákat. Néhány idézet következik egy akkori cikkből: „Az összes önkormányzati szövetség, de még a fideszes budapesti kerületi polgármesterekből álló lobbi is kevés volt, hogy szóba álljon velük a kormány az iskolaállamosítással kapcsolatban.” No, hát eltelt, ha jól számolom, hat-hét év, és ma ugyanott tartunk, hogy önök igazából érdemi egyeztetést senkivel nem folytattak erről a bosszútörvényről. Akkor nemhogy a tervezetet nem tudták elkaszálni ezek a fideszes polgármesterek, de még azt is hiába kérték, hogy apróságokról tárgyaljanak, például arról, hogy eldönthetike ezután is, hogy odaadhatjáke valakinek ingyen a tornatermet. No, ezt az akkori törvény úgy rendezte el, hogy nem dönthetnek ilyenről már a települési önkormányzatok, semmi köze annak az adott településnek, a választott képviselőinek ahhoz, hogy mi is történik az ő iskolájukban.

„A törvény elfogadásáig bármi előfordulhat, de ez történt már 2012-ben is”  így fogalmazott az internetes portál megkeresésére Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere az iskolák államosításáról, amiről az utóbbi hetekben sok polgármester próbált egyeztetni a kormánnyal. Ismerős ez önnek, államtitkár úr?

Lázár János, aki akkor még a Miniszterelnökséget vezető miniszter, április végén jelentette be, hogy az állam egy törvénymódosítással átvenné az iskolák működtetését a településektől, a kerületektől, és később kiderült, hogy hozzájárulást is fizettetne velük ezért. No, ez olyan jól sikerült, államtitkár úr, hogy ma az önkormányzatoktól  és akkor itt maradjunk megint a budapesti Fővárosi Önkormányzatnál  ezen a címen, hogy hozzájárulást kell fizetniük az iskoláknak az után, amit elvett tőlük az állam, a többszörösét veszi el az állam annak a pénznek, mint amibe ezeknek az iskoláknak a fenntartása, működtetése kerül.

2013-ban az összes önkormányzati iskola fenntartója a KLIK lett, maradt azonban 500 önkormányzat, amely maga akarta működtetni az iskoláját. Ezeknél az épület tulajdonjoga maradt az önkormányzatoknál, vagyis a polgármesterek dönthettek arról, hogy tanítási időn kívül hogyan használják az épületeket. Az ott dolgozó takarítók, portások és karbantartók is önkormányzati alkalmazottak voltak, ennek az időnek azonban 2017-ben vége szakadt, és az állam, ha akarták az akkori polgármesterek, ha nem, átvette a működtetési feladatokat is.

Érthető tehát, hogy ezen tervezet ellen tiltakozott és egyeztetést kért több fontos önkormányzati szövetség, köztük a fővárosi, fideszes polgármesterekből álló Budapesti Önkormányzati Szövetség is és a fideszes elnöklésű Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége is, ugyanis a fideszes vezetők érezték a bőrükön, hogy jövőre elég látványosan csappan meg az önkormányzati vagyon.

Most, ha jól emlékszem, erre az elmúlt másfél évre, amikor a közoktatást érintően tényleg nagy tiltakozóhullámok indultak el, valahogy nem hallom a fideszes polgármestereket, hogy ez ellen olyan túlzottan tiltakoznának, pedig akkor még Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester, aki, ne feledjük, a Fidesz alelnöke és oktatási miniszter is volt, egy helyi iskolamegújítási program sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „Meglátjuk, hogy amikor dönt a parlament, akkor mintegy ilyen végrendeletként adjuk majd át az iskolát az állami fenntartónak, hogy szerintük valami ilyesmit kellene csinálni, vagy pedig ezek olyan tervek, szándékok dokumentumai lesznek, amelyekben lesz szerepe az önkormányzatoknak.” Pokorni szavai arra utalnak, hogy a minisztérium nem egyeztetett a települések vezetőivel az államosítás részleteiről.

És folytathatnám itt Szita Károlynak, fideszes kaposvári polgármesternek a mondataival, de azt gondolom, hogy ebből is, amit itt a tisztelt Ház elé hoztam, teljesen egyértelműen kiviláglik, hogy önöket akkor sem érdekelte, hogy például polgármesterek, településvezetők úgy gondolják, hogy nem jó út az iskolák államosítása, mint ahogy most sem érdekli önöket az, hogy mi történik majd a pedagógusokkal ennek a bosszútörvénynek az elfogadása után.

Annak idején, amikor önök az államosítást elindították, akkor ugyanilyen nagy ígéreteket hallottunk, mint amiket most hallunk a pedagógusok részére, hogy milyen hatalmas béremelés lesz, ha majd az Unió ideadja a forrásokat  erre még a végén szeretnék kitérni, ha marad időm, ha nem, akkor a következő körben folytatom , de az az ígéretük sem teljesült annak idején, államtitkár úr, amivel az államosítást indokolták, miszerint az iskolákat egy azonos szintre kívánják hozni a minőségi oktatás terén. Nyilván úgy gondolták és arról is beszéltek mindig, hogy a rosszabb infrastruktúrájú, kevesebb szakmai munkát elvégző iskolákat emelik fel majd a jó, minőségi oktatást adó iskolák szintjére, de az elmúlt időszakban kiderült, hogy nem ez történt: azokat a jó iskolákat és azokat az iskolákat, ahol nagyon jó tudást és használható tudást kaptak gyerekek, sajnos önök lesüllyesztették és lezüllesztették egy alacsonyabb szintre.

Én azt gondolom  és akkor most áttérnék a konkrét törvény részleteire, de még egy tételt szeretnék előtte mondani , hogy amikor megszólalnak az oktatás, az iskolák, illetve a pedagógusok, szülők, diákok kapcsán, önöket egészen egyszerűen hitelteleníti az, ahogy önök az oktatást finanszírozzák. Szeretnék két számot mondani: az oktatásra 2010-ben, az államháztartás kiadásait a GDP százalékában tekintve 5,8 százalékot fordított a kormány, tehát a GDP százalékában kifejezve, a 2024-es költségvetésben ez 4 százalék. Lehet itt bűvészkedni, Tállai államtitkár úr meg azt hiszem, Banai államtitkár úr volt, aki itt a költségvetés tárgyalásakor bennünket kioktatott, hogy nominálisan mennyivel többet költ erre most az állam, mármint akár az oktatásra vagy bármilyen más egyéb humán területre, de én azt gondolom, hogy ez nem így van. Nem lehet összehasonlítani 2010-et és 2024-et, illetve vannak olyan módszerek, amelyekkel össze lehet hasonlítani, ez például a GDP százalékában kifejezett részesedés, ami, még egyszer mondom, 5,8 százalékról 4 százalékra csökkent.

Ha önök tényleg komolyan gondolták volna azt, hogy az államosítás és most ennek az i-re a pontot feltevő státusztörvénynek a befejezése egy jobb és minőségibb oktatást eredményez, akkor ha máskor nem, azért az éves felmérések, PISA-felmérések és egyéb más mutatók alapján illett volna már elkezdeni gyanakodni, hogy nem jó ez az út, amelyen járnak. Nem, önök úgy tesznek, ahogy itt képviselőtársaim mondták, hogy Bicskéig, nota bene, Lovasberényig is meghosszabbítják azt a kisvasutat, ha már egyszer azt a miniszterelnök eldöntötte. Pedig talán egy olyan miniszerelnök, akinek széles, népes családja van, nyilván vannak fogalmai vagy van tudása arról, hogy mi zajlik a ma iskoláiban, bár az is elhangzott itt ma képviselőtársaim részéről, hogy nyilván az ő gyerekei nem a falu széli általános iskolába jártak, hanem más, akár külföldi tanulmányokon pallérozódhattak. Szóval, nem ártott volna azon elgondolkodni és gyanakodni, hogy ez az út, amelyen elindultak, nem jó.

És akkor nézzük most már konkrétan! Amit leginkább sérelmeznek a pedagógusok, az a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése. Én azt gondolom, hogy ha egy teljes szakma azt mondja, hogy nem szeretné, hogy ez a jogviszony megszűnjön, akkor egészen egyszerűen ezt a szakmát meg kellett volna hallgatni, és nem pedig rájuk oktrojálni egy teljesen új jogállást, amely igazából kiforrva sincsen, illetve ezek az emberek bizonytalanok és félnek attól, hogy a közalkalmazotti jogviszonyuk számos jogosultságát is elveszítik majd, ha ez alá az új jogállás alá kerülnek.

(1.00)

Ma is elhangzott, többször elhangzott, hogy a tanév meghosszabbítható lesz majd különböző indokolt esetekben július 15-éig. Hát, drága államtitkár úr és drága fideszes képviselőtársaim, nyilván önök egy másodpercet nem tanítottak, mondjuk, május közepétől, végétől egy kerületi panelházakból épült lakótelepen szintén panelből épült egyemeletes iskolaépületben, egy lapostetős iskolaépületben. Ott nem lehet tanítani, amikor kint már 28-30 fok van, és nem azért, mert egyébként nagyon nehezen lehetne egy-két napig kibírni, hanem egészen egyszerűen úgy átforrósodnak azok az épületek, hogy egészen egyszerűen fizikailag alkalmatlanok arra, hogy mondjuk, július 15-éig, ha éppen önök úgy gondolják, vagy az igazgató, a tankerületi vezető úgy gondolja, akkor ott tanítani lehet ezekben az épületekben.

Kifejezetten megnyirbálják a tantestületek jogait, már ami a munkatervet, már ami az szmsz-t illeti. Ez a pedagógusoknak egy olyan gyámság alá helyezése, amit tényleg nem lenne szabad olyan emberekkel megtenni, akiktől egyébként azt várjuk el, hogy utána demokráciára érett, abban tájékozódni tudó, egyáltalán magabiztos tudást megszerző gyerekeket neveljenek.

A végére, államtitkár úr, engedje meg, nem biztos, hogy be tudom fejezni, de igyekszem, ugye, itt ez az 500 gyerek/iskolapszichológus elég kardinális kérdés volt. Hát, segítek: azért nem találja meg benne az 500-at és ezt a számot, államtitkár úr, mert egészen egyszerűen a törvénytervezet erről nem beszél. Laza egyszerűséggel kihúzták az 500-at, és most már az a biztonsága sincs meg senkinek, hogy legalább akkor 500 gyerekenként egy iskolapszichológust lehet és kell majd valamilyen formában alkalmazni.

Én azt gondolom, hogy önök nagyon sok területén az életnek elrongálták azt a bizalmat, ami az állampolgárban az állam iránt talán 2010-ig megvolt, és ebbe bele kell hogy értsem az első Orbán-kormányt is ’98-2002 között, ez a fajta bizalom megvolt. De az önök sorozatos intézkedései, amelyek arról szóltak, hogy hosszú távú szerződéseket rúgtak fel, elvették a magánnyugdíjpénztárat, nem tartják be az ígéreteket, amelyeket ennek a társadalomnak tesznek, egészen egyszerűen a pedagógusok sem bíznak önökben, és nem fogják azt elhinni, hogy például megkapják azt a béremelést, ami nekik szükséges lenne, illetve amiből normálisan meg tudnának élni.

És akkor a végére, államtitkár úr, ön azt mondta, hogy a jövő iskolája más lesz, mint amit most működtetünk. Ezzel az egy mondattal teljesen egyetértek, államtitkár úr, de nem az indoklásával, csak ezzel a mondattal, mert én azt gondolom, hogy a jövő iskoláját Dobrev Klára árnyékkormánya fogja majd működtetni, nyilván az egy koalíciós kormány lesz, és higgye el, hiába ingatja most a fejét, higgye el, hogy garancia arra, amiket ma itt az ellenzéki képviselőktől hallott, hogy az egy teljesen más iskola lesz, gyerekközpontú lesz, pedagógusközpontú lesz, tárgyalni fog a szülőkkel, a diákokkal, a tanárokkal, mindenkivel, mert egészen egyszerűen ez Magyarország érdeke. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)