DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen ismét a szót. Először Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony hozzászólására reagálnék. Én jól emlékszem a 2012-13-as eseményekre, meg arra is, amikor 2017-ben pontosan azért vette át az állam a ’13-ban átvett intézmények üzemeltetését is, mert a legtöbb probléma pont ebből a vegyesházasságból fakadt. Arra is jól emlékszem, hogy amikor ’17-ben elvégeztük az átvett épületeknek országosan a műszaki átvizsgálását, akkor 60 százalékban problémás épületállományhoz jutottunk. 2018 és 2022 között éppen ezért 4576 olyan felújítás, beruházás elindítására és megvalósítására került sor, ami szerintem egyébként érdemben meglátszott ezen az épületállományon. Most, ugye, a háborús infláció és az energiaárak robbanása miatt (Szabó Timea: Jaj!  Dr. Komáromi Zoltán: Jaj, ne! Legalább itt ne!) nehezebb és takarékosabb költségvetési helyzetben vagyunk, de alig várom én is, hogy újraindíthassuk, folytathassuk azt a programot, amely a fennmaradó épületállomány rendbetételét is meg fogja valósítani.

A 2010-es, sokat idézett oktatási ráfordítási arányhoz azért annyit hozzátennék, hogy ha valaki visszanézi mellé a GDP változását is, akkor abban azért igen nagy szerepe volt annak, hogy 2008-09-ben masszívan beszakadt a GDP, mínusz 6 százalékra emlékszem az akkori időkből. Ez azért értelemszerűen az arányokat eléggé átrendezi.

Azt is köszönöm Gy. Németh Erzsébet hozzászólásának, hogy megerősítette, hogy a törvényjavaslat valóban nem szól az iskolapszichológusok létszámáról. Ez egy rendeletben szabályozott terület, és nem lesz egyébként változás, tehát a mostani létszámokat biztosítjuk, sőt az iskolapszichológusi rendszer továbbfejlesztésén fogunk dolgozni, főleg a szakszolgálat-utazószolgáltatási vonalon.

Bedő Dávidnak egy hosszú előadását hallhattuk. Jól áll önnek a katedra, úgyhogy ha bármikor az oktatás vonalára szeretne térni, akkor nagyon szívesen látjuk. Az uniós folyamat bemutatása kapcsán szeretnék kiemelni egy olyan tényt, amelyet jó pár helyen elmondtam, de úgy látom, ez azért eléggé lepereg. Nem a magyar kormány találta ki egyébként azt, hogy uniós forrásokat pedagógusbérre szeretnénk felhasználni. Önök jól tudják, hogy az Európai Bizottság volt az, amelyik az uniós forrástervezésnél az elődjeihez képest azt mondta, hogy nem a kormányokra bízza, hogy javaslatot tegyenek, mire szeretnék az uniós forrást felhasználni, hanem igenis a Bizottság az, amely ebben masszív javaslatokkal élt. Az Európai Bizottságtól származott ez a javaslat is, hogy a pedagógusbéreket közösen, nemzeti költségvetésből és uniós forrásból finanszírozzuk. Ez párját ritkító, mondhatom így, hogy történelmi jelentőségű az uniós forrásbiztosítások történetében, mert jellemzően ilyen jellegű forrásbiztosításokra korábban nem lehetett erőforrásokat mobilizálni. Ez az egészségügy területén változott meg, amikor a járványidőszakban az orvosbérekre nyíltak meg először uniós lehetőségek, ezt követően pedig a pedagógusbért is javasolták az Európai Unió tisztségviselői. Azóta pedig az elhúzódó tárgyalásokban, mondhatom így, hogy egymás foglyai vagyunk ezen a téren is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kunhalmi Ágnes hozzászólása kapcsán szeretném azt megerősíteni, hogy szerintem az óvodapedagógusoknak ez a 30 ezres állománya az egyik olyan kör, amelyik kifejezetten a nyertese lehet ennek az új életpályamodellnek. Hiszen ők, mondhatom így, az évtizedek alatt kialakult feszes bérszabályozásban a 114 bérkategóriának mégiscsak az alján voltak mindig is. A 114 kategória meghatározó eleme a végzettségek szintje, az óvodapedagógus-képzés pedig egy főiskolainak számító képzés, mesterképzés ezen a területen nem jött létre, és éppen ennek is köszönhetően az óvodapedagógusok átlagilletménye régen is elmaradt, mondjuk, a gimnáziumi tanárok átlagbérétől. Persze ezt is lehet alátámasztani, félreértés ne essék, de azt gondolom, abban a világban, amikor a bolognai rendszernek köszönhetően a főiskolai és egyetemi képzések, alap- és mesterképzések világa egy teljesen más pályára állt át, akkor ezt már nem feltétlenül kell olyan merev struktúrában megtartanunk, mint ahogy egyébként egészen a legutóbbi időkig volt. Ezt én történeti hagyománynak tekintem; magam azt szorgalmaztam, hogy ebben már tüntessük el a különbségeket, és sokkal inkább a pedagógiai munka teljesítényét, minőségét próbáljuk az új bérrendszer rendező elvévé megtenni. Ebből tényleg az következik, hogy az új rendszernek az egyik nagy nyertes csoportja, ha lehet így mondani, az óvodapedagógusok köre lehet.

A létszámcsökkentés kapcsán őszinte hangokat hallhattunk. Valóban, minden kormányzatnak kihívás a tanulólétszám-, gyereklétszám-csökkenés. Barkóczi képviselő úr a vezérszónoki felszólalásában nem véletlenül 2003-ig nyúlt vissza, amikor a pedagóguslétszám csökkenését igyekezett alátámasztani. Azt gondolom, akárki is volt akkor a fenntartó, meg ki milyen forrást vett el, a nagy létszámcsökkenést bárki megnézheti a KSH honlapján: ez 2008-2009-es, mínusz 15 ezer fő. És azóta  elmondtam az expozémban, ez is KSH-adat, szépen hozzáférhető, néhány kattintással bárki érdeklődő megnézheti , tényleg 2010 óta a pedagóguslétszám 3 százalékkal, 4 ezer fővel csökkent, a tanulólétszám pedig 13 százalékkal.

Ami az óraszámokat illeti, a 22-26 a pedagógusoknak egy részét érinti csak, hiszen nem mindenki számára ez a sávos óraszám-meghatározás az érvényes. Tehát ami most itt felmerült javaslatként, az érintettek egy körére érvényes esetlegesen ez a 24 órás egységes szabályozás. Ezt magam is jeleztem az expozéban, hogy ezen a téren zajlanak még az egyeztetések.

A 32 órás kötött munkaidőt nem változtatja meg a tervezet, tehát ezen a téren a 32 órában nincs változás; és nem változik a 40 órás általánosságban rögzített munkaidő kérdése sem. Amit emlegetett Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, valóban, a médiában megjelent egy olyan vonal már február-március folyamán, hogy itt a kormányzat drasztikusan meg akarja emelni a számokat, és hogy ez 48 óra lesz majd. Mi jeleztük az egyeztetéseken, hogy ez egyetlen helyen szerepelt, mint ahogy jelenleg is szerepel az Mt. szabályozásában, hogy mi az a szint, amíg legfeljebb munkaidőkeretben lehet emelni a heti munkaidőt. De erre vonatkozóan senkinek semmilyen módosítási szándéka egyébként nem volt. Jeleztem személyesen az egyeztetéseken, hogy ha ebből ezt sikerült kiolvasni, hogy a kormányzat majd 48 órára fogja ezt emelni, akkor ezt a leghatározottabban szeretnénk megcáfolni, már elsősorban azért is, mert ha valaki belegondol, akkor az a teljesen értelmetlen kategória lenne, hogy a gyerekeket egyébként hazaengedjük az iskolából, de a kollégákat meg valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva estig szeretnénk bent tartani. Nem lesz ilyen. Mivel a munkaidő tényleg 40 órában rögzített, ezért ezt a félreérthető részt elhagytuk a törvényjavaslatból. Munkaidőkerettel dolgozunk ugyan, de az iskola adottságai, az, hogy heti és napi óraszámmal, pedagógiai program szerint dolgozik, teljesen értelmezhetetlenné teszi az ettől eltérő számokat.

(1.50)

Hogy pénzügyekben mi az arány, ebben folyamatos tárgyalásban vagyunk az Európai Bizottsággal. Ugye, jól tudják önök, hogy még nem ez az elsődleges kérdés. A kormányzat gyakorlatilag egy jelentős bértartalékot képezett a jövő évi költségvetésben is; így járt el az előző években is, ezekből biztosítottuk és finanszíroztuk azokat a béremeléseket a költségvetésből, amelyeket az elmúlt három esztendőben pótlékok formájában biztosítottunk. A következő évben ez már ebben az új struktúrában bértömeg rendelkezésre bocsátásával fog megtörténni. Az, hogy milyen arányban hazai költségvetésből és uniósból, ez az Európai Unióval való forráslehívás kérdésköre elsősorban. Úgyhogy ez nincs kőbe vésve, szabályozás nem rögzíti egyelőre, hanem abban a flexibilitási mezőben van, hogy a kormányzat olyan tartalékot képezett, ami ehhez kellő mozgásteret biztosít. Azzal sem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy amikor a forráslehívás lehetősége a kormány számára megteremtődik  ezek a források járnak, és én biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb mind az Európai Bizottság, mind pedig a magyar kormány részéről a teljesítések össze fognak érni , amikor a forráslehívás lehetősége megtörténik, akkor igyekszünk a lehető legnagyobb forrást minél hamarabb lehívni. Ez a magyar emberek, ez a költségvetés érdeke; ebben én nem látok semmilyen érdekütközést kormányzat és ellenzék között. Amikor a források érkezhetnek  kell is hogy érkezzenek , mindent el fogunk követni, hogy ez minél előbb megtörténjen, és minél előbb felhasználható legyen az európai uniós és a költségvetési forrás is.

Jelenleg a magyar állam nemzeti költségvetésből biztosítja azt, amit mi vállaltunk, és biztosítja egyébként július 1-jétől azt a többletet is, amit a törvényjavaslat tartalmaz a sávhatárok feljebb húzásával, illetve a HH-s pótlék biztosításával. Ez egy újabb, a nemzeti költségvetést jelentősen terhelő tétel, amelyet bértartalékokból biztosítunk, pontosan azért, hogy addig is, amíg a források megérkeznek az Európai Unió részéről, tovább emelkedjen a pedagógusok bére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)