RÁCZNÉ FÖLDI JUDIT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném köszönetemet kifejezni. Köszönöm és hálás vagyok minden pedagógusnak, aki minden nehézség, megalázó fizetés, állandó vegzálás ellenére is kitartott választott hivatása mellett. Ugyanis a magyar tanártársadalom lázad. A diákok és a szülők nagy tömegei által támogatott, immár egy éve tartó sztrájkok és demonstrációk hívják fel a társadalom figyelmét egy elképesztően súlyos veszélyre: a tanári pálya további leértékelődésére és lebecsülésére. A kormány erre villámgyorsan reagált. Előbb a megfélemlítés eszközét használta, most pedig a törvényi szabályozást készül megváltoztatni. A törvény tervezete azért kapta a „bosszútörvény” nevet, mert a kormány ezzel a törvénnyel akar bosszút állni a pedagógusokon és a diákokon. (Dr. Maruzsa Zoltán Viktor távozik az ülésről.)

A tanári munka a társadalom egyik alapja, a felnövekvő generációk életútjának és ezzel a társadalom egészének döntő befolyásolója. Semmi sem fejezhetné ezt ki világosabban, mint a hagyományos népi bölcsesség. A kínai közmondás szerint: ha egy évre tervezel, vessél rizst; ha egy évtizedre, ültess fát; ha egy életre tervezel, oktasd az embereket. Egy japán közmondás pedig azt emeli ki, hogy ezer szorgos tanulással töltött napnál is többet ér egyetlen nap egy kiváló tanárral. Nagyon sok kiváló tanárunk van. Miért nem becsüljük meg őket? 2019-ben több mint 4500 pedagógusra volt szükség tanévkezdéskor. Tény még, hogy 15 éven belül 75 ezer tanár megy majd nyugdíjba, és nincs utánpótlás; a tanárképzésben is szakemberhiány áll fenn; de ami talán még ennél is égetőbb probléma, és valószínűleg mindez össze is függ, a tanárok társadalmi pozíciója és anyagi megbecsülése Magyarországon.

Nézzük a pedagógusok díjazását, mivel ez egzakt módon mérhető és összehasonlítható. A gazdaságilag fejlett vagy viszonylag fejlett országok közül Svájc fizeti legjobban a tanárait; ezt szorosan követi Hollandia, Németország és Belgium. Ezekben az országokban az országos átlagfizetéseknél magasabb, esetenként jóval magasabb a tanári fizetés. Nálunk miért kell éhbéren tartani a pedagógusainkat?

A magyar kormányzati politika súlyosan elavult szemlélete érvényesül a tanárokkal szembeni bérpolitika terén. Egy 15 éves tapasztalattal rendelkező, vagyis nem kezdő tanár 2012-ben, ’13-ban és ’20-ban is az országos átlagbér 40 százalékának megfelelő fizetést kapott csupán. Ez az összes fentebb említett országnál jóval alacsonyabb. Egy kezdő pedagógus, aki 17-18 évet tanult, hogy az osztályterembe léphessen, egy segédmunkás bérével azonos fizetést kap. 2021-ben egy kezdő pedagógus 203 ezer forintos fizetése 570 eurónak felelt meg, szemben a német kezdő tanáréval, aki ennek több mint a négyszeresét, 2850 euró fizetést kap. A magyar tanári fizetések azonban nemcsak a gazdag nyugati országokhoz képest nevetségesen alacsonyak. Szlovákiában, Észtországban vagy Lengyelországban is jóval magasabb anyagi elismerésben részesülnek a tanárok. Még a harmadik világbeli latin-amerikai Kolumbiában is évente mintegy 5000 dollárral jobb egy kezdő pedagógusfizetés.

A magyar kormányzat tagjai nyilvánvalóan ismerik ezeket a tényeket. Akkor mi indokolhatja ezt a politikát? Ha a tudás és a tanulás az egész társadalom jövőjének záloga, akkor jogosan állíthatjuk azt, hogy a magyar kormányzat aláássa a jövőt.

Az vajon önök szerint, kormánypárti képviselők szerint normális és helyénvaló, hogy végkielégítésükkel zsarolnák a státusztörvény miatt felmondott pedagógusokat? A vonatkozó törvényjavaslat alapján, akik idén szeptember 15-29. között írásban úgy nyilatkoznak, hogy nem fogadják el a jogváltást, azok 20 évnél kevesebb ledolgozott idő után mindössze egyhavi, 20-30 év között kéthavi, afölött pedig háromhavi végkielégítést kapnak. A benyújtott törvényjavaslatból az is kiderül, hogy aki viszont jól viselkedik, elfogadja a jogállásváltást, az 20 év után nyolchavi végkielégítést kap majd, míg az, akinek már van 20 éves munkaviszonya, de most szeptemberben úgy nyilatkozik, hogy nem hajlandó a státusztörvény alatt tovább dolgozni, csak kéthavit. Önök szerint ez így jól van? Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője szerint az intézkedés a munka világától teljesen idegen. Csupán egyetlen célja van: hogy a kollégákat a státusztörvény elfogadására kényszerítse, és visszatartsa őket a pályaelhagyástól, illetve hogy megbüntessék azokat, akik ennek ellenére is elmennek.

Ennek a bosszútörvénynek a következményei nem csak a pedagógusokat sújtják. Tovább rontják a tanulók esélyét, hogy az iskolában hozzájussanak a sikeres helytálláshoz kellő tudáshoz. Vagy itt is az a cél, hogy minél több tanuló folytassa tanulmányait magánintézményekben? Ugyanaz a cél, mint az egészségügyben? Ugye, tudják, kedves kormánypárti képviselők, hogy a magánoktatás megfizetése csak nagyon kevés szülő privilégiuma?

A szakértői vélemények szerint a bosszútörvény nem javítaná, hanem egyértelműen tovább rontaná az oktatás helyzetét Magyarországon. Az oktatás javításához szükséges intézkedések a bosszútörvény nélkül is meghozhatók, és volt rá 13 évük! A bosszútörvény a pedagógusok munkajogi helyzetét rontja, az oktatás jó működéséhez szükséges elemi feltételeket lehetetleníti el, miközben súlyosan sérti a szülői és tanulói jogokat is. Az oktatási stratégia létrehozásához szükséges koncepciók és projektjavaslatok kialakításában a civil szervezetek mindvégig készen álltak arra, hogy partnerként részt vehessenek a jogszabályalkotásban. A civil szervezetek számos, részletesen kidolgozott javaslattal rendelkeznek, amelyeket már korábban is az oktatásirányítás rendelkezésére bocsátottak, mindenféle visszhang és visszajelzés nélkül.

(2.00)

Vajon miért kezeli páriaként a neki nem tetszőt mondó civil szervezeteket a kormányzás? Miért hagyja, hogy a sok évtizedes tapasztalat vesszen kárba pusztán azért, hogy akár erővel is bizonyítsák, hogy ki az úr a gáton? Erről szól a bosszútörvény is, csak a törvény kitalálójának lehet igaza, csak az általa leírtak kerülhetnek bele a Magyar Közlönybe. A kormányzat mindent megtesz azért, hogy az oktatási rendszer súlyos problémái ne jelenjenek meg a mindennapok híreiben, mivel a kormány uralja a média nagy részét, ezért hamis információval csapja be az embereket. Ahogy Orbán Viktor kormányánál lenni szokott, most is elmaradtak az érdemi egyeztetések, bár most folyamatosan azt harsogják, hogy ez megtörtént. A közel százoldalas jogszabálytervezetet március 5-én bocsátották társadalmi vitára úgy, hogy kitették a kormány honlapjára. 8, azaz nyolc napig várták a hozzászólásokat. Ez ugyan formálisan megfelel az előírásoknak, de ugye, senki nem gondolja azt komolyan, hogy ilyen jelentőségű ügyben nyolc nap elegendő lesz ahhoz, hogy valaki megfontolt véleményt dolgozzon ki.

A kormány a mai napig nem állt ki a közvélemény elé, és nem magyarázta el, hogy mi a célja a bosszútörvénnyel. A kormány nemcsak az ellenzéki szavazókat, de a saját szavazóit sem tiszteli. Nem tartja őket felnőtt embernek, csak diktátummal rájuk kényszeríti akaratát. Aki az ország jövőjét, utódaink boldogulását a szívén viseli, annak most kell kiállni a pedagógusok mellett. Támogassuk küzdelmüket, és tegyük világossá, hogy a megrendszabályozásukra és megfélemlítésükre hozott intézkedésekkel a kormány nem érhet célt. A bosszútörvényt nem fogjuk támogatni. Ki fog Magyarországon tanítani tíz-húsz év múlva? Ki fogja választani ezt a hivatást? Hiszen ez nem szakma, hanem hivatás.

Kedves Kormánypárti Képviselők! Önökben még nem merültek fel ezek a kérdések, amikor mindennap, minden egyes nap jelenik meg olyan hír, amely a pedagógushiányról, iskolabezárásról, meg nem tartott órákról szól? Önökhöz ezek a hírek nem jutnak el? Csak a sikerpropaganda híreit kapják meg vagy olvassák el?

Szeretném egy példával szemléltetni, hogy milyen katasztrofális a helyzet. Tudom, az egészségügyben is évek óta ezt halljuk, és valahogy mégis működik a rendszer. Ezért arra számítanak, hogy itt is hasonlóan fog történni minden. Úgy gondolják önök, hogy egy kicsit kiabálnak, kicsit hangoskodnak, de szeptemberben majd minden pedagógus visszamegy tanítani. Akkor lássuk!

Egy szülő informatikai szakközépiskolába járó fiának szeptemberben volt informatikatanára utoljára, akkor mondott fel az utolsó tanár. Ez több hónapja volt. A fiúnak a tanévben öt úgynevezett projekthete volt, ami azt jelenti, hogy nincs oktatás egy hétig, mert olyan kevés a tanár, hogy az iskola egyik felének tanítanak, a másiknak nem. A sporttagozatos általánosba járó fiának másfél hónapja nincs testnevelésórája, mert felmondtak a testnevelő tanárok.

Székesfehérváron egyik pillanatról a másikra zártak be egy több mint 40 éves általános iskolát. Egy jenői iskola tanulói pedig most értesültek arról, hogy 2023 szeptemberétől másik intézménybe kell járniuk. Egy háromgyerekes szülő akár három külön település iskolájába fogja vinni gyermekeit. Mire a reggeli körrel végez, már fordulhat is vissza értük. Biztos, hogy ennek így kellene történnie? Hiány van biológia, földrajz, fizika szakos pedagógusból, van olyan iskola, ahol nyolc alsós osztályra négy tanító jut, így a felső évfolyamokon dolgozó magyar szakos tanárokat küldik az alsós osztályokba tanítani. Önök ezzel tisztában vannak?

A törökszentmiklósi Hunyadi Mátyás Általános Iskolában legalább hat különböző szakos tanárból és számos tanítóból van hiány. A dabasi Gyóni Géza Általános Iskolában nincsen magyartanár. Tanítót és ének-zene szakos pedagógust folyamatosan keresnek. A közszféra állásportálján pedig már most több ezer iskolai és óvodai álláshirdetés van. Ezeket önök nézik?

A kormány szerint soha nem látott béremelésre számíthatnak a pedagógusok. Azonban látjuk, hogy a 2024. évi költségvetési tákolmány nem tartalmaz lényeges elmozdulást az oktatási kiadásoknál. Mint ahogy Orbán Viktor ma reggeli interjújában is a 2024-es évi költségvetésről elmondta, remélem, a számokat is eltaláljuk. Nem kellene esetleg lottózni? De komolyra fordítva a szót, nem kellene esetleg az Unióval kötött megállapodásban rögzítetteknek megfelelő jogszabályokat elfogadniuk végre?

A bosszútörvény elfogadása szinte lehetetlenné teszi, hogy egyre többen válasszák ezt a hivatást. A kiszámíthatatlanság, a megalázóan alacsony fizetés már eddig is eltántorította a fiatalokat, hogy pedagógusok legyenek. A szükséges átalakítások helyett a pályán maradók kizsigerelése történik, amelyhez még társulnak a torz intézkedések is. Kérem, fontolják meg, és vonják vissza ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)