VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát, sok mindenről kell beszélnünk. Nagyon sokan nagyon sok mindent elmondtak már az előttünk fekvő őrületről, én most amennyire csak lehet, megpróbálom egy picikét talán rendszerezni és összeszedni, hogy akkor miről van szó, hogy lássanak már végre tisztán kormánypárti képviselőtársaim is ebben a dologban, mert szemmel láthatóan ők ugyan tökéletesen fel tudják mondani azt a kommunikációs panelt, azt a leckét, amit nem tudom, hogy most éppen ki készít önöknek, a Habony- vagy a Rogán-művek  nem tudom, gondolom, valaki nagyon sok pénzért , hogy mit is kell önöknek mondani egy adott pillanatban. Azt látom, hogy időnként változik a narratíva, változnak a csapásirányok, Soros hol eltűnik, hol előjön, Gyurcsányról mostanában érdemtelenül keveset beszélnek. Én ezt egy picikét fájlalom, tehát nyugodtan lehetne többet gyurcsányozni, mert annyira megszoktuk maguktól, hogy én úgy látom, itt az ellenzéki padsorokban néhány párttársamnak ez kifejezetten zokon is esik. (Nacsa Lőrinc: Zokon is esik!)

Na de akkor lássuk, hogy a státusztörvény legfontosabb pontjai hogyan is állnak össze, és hogy ez valójában hogyan volt, és önök hogyan gondolják ezt! Teljesen természetesen a teljesség igénye nélkül fogok erről beszélni, aztán ha kormánypárti képviselőtársaimnak, mind a háromnak vagy államtitkár úrral együtt mind a négynek van kedve, akkor majd kiegészítik esetleg, én örömmel veszek bármi ezzel kapcsolatos reflexiót.

Tehát amiről már olyan sok szó esett, az a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése. Korábban hogy is nézett ez ki? A pedagógusok az előző köznevelési törvény szerint közalkalmazottak voltak. A benyújtott törvényjavaslatban köznevelési foglalkoztatotti jogviszony van, és megszűnik a közalkalmazotti jogviszony. Tehát a bosszútörvény, vagyis a pedagógusok új jogállásáról szóló törvény leglényegesebb pontja, hogy a pedagógusok a jövőben nem lesznek már közalkalmazottak, ezzel elvesztenek számos ezzel járó jogosultságot is. Hozzá kell hogy tegyem, hogy az általam ismert és megkérdezett pedagógusoknak ez az egyik legfájóbb pontja, hiszen méltánytalanul keveset keresnek, ezt tudjuk nagyon jól. Mindamellett, hogy önök persze aztán állítják  hogy is fogalmazott Nacsa képviselő úr? , hogy minden évben történik valamifajta emelés a pedagógusi bértáblában, közben tudjuk, hogy valójában nem, de ők azzal voltak, hogy legalább mégiscsak közalkalmazottak, és a közalkalmazotti státusz megvédi őket nagyon sok mindentől. Ők most ezt a védőernyőt elveszítették, és emiatt rettegnek is.

Szintén beszéltünk róla, hogy a tanítás július 15-éig meghosszabbítható. Hogy nézett ez ki korábban? „A tanítási év, ha e törvény másként nem rendelkezik, az iskolában minden év szeptemberének első munkanapjától a következő év június 16-át megelőző utolsó munkanapjáig tartó szorgalmi időszak”. A benyújtott törvényjavaslatban ez ugyanúgy megmaradt, hogy a tanév legfeljebb július 15-éig meghosszabbítható. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a tanítási év meghosszabbításának lehetősége az érzékelhető sztrájk megakadályozásának újabb eszköze. Többen azért is kritizálják  hozzá kell hogy tegyem  ezt a pontot, mert nem tartják elfogadhatónak, hogy akár a nyári szünetből is lehet elvenni időt. A törvényben leírt, előre nem látható és el nem hárítható okot ugyanis nehéz értelmezni, de ez valószínűleg a munkabeszüntetés miatt elmaradt órák pótlását jelentheti. De mondják majd, képviselőtársaim, ha ez nem így van!

Az éves munkaterv: korábban a tanév, ezen belül a tanítási év rendjét a köznevelésért felelős miniszter rendeletben állapította meg  ez eddig tiszta. Az iskola éves munkatervet készített, amely tartalmazta a szabadon meghatározható tanítás nélküli munkanapokat  ez is tiszta. Hogy szerepel ez a benyújtott törvényjavaslatban? Ugyanúgy megmaradt, hogy az éves munkatervet a fenntartó hagyja jóvá, és a nevelőtestületnek csak a véleményét kérik majd ki. Viszont ez a rendelkezés már megszerzett jogokat vesz így el a pedagógusoktól, ezért rettentő sokan a szakma képviselői közül mindezt kritizálják, és hozzá kell hogy tegyem, joggal, hiszen szerzett jogot azért, valljuk be, nem illik elvenni, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormány.

A következő: a pedagógiai programot a fenntartónak kell jóváhagynia. Hogy nézett ez ki eddig? A pedagógiai programot a nevelőtestület fogadta el, és az intézményvezető hagyta jóvá  ez eddig rendben van. A pedagógiai program azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez, amelyekből a fenntartóra többletkötelezettség hárult, a fenntartó egyetértése volt szükség  ez eddig rendben van. Hogy néz ki ez a törvényjavaslatban? A pedagógiai programot az igazgató a nevelőtestület bevonásával készíti el és a fenntartó hagyja jóvá.

Nos, a szakszervezetek és a civil szervezetek többek között azért is tiltakoztak a státusztörvény ellen, mert az korlátozná az intézményi autonómiát, hiszen több jogot ad a fenntartónak és kevesebbet a tantestületeknek, sőt az igazgatónak is. Itt annyi megfogalmazásbeli változás történt a tervezethez képest, hozzá kell hogy tegyem, hogy a pedagógiai programot a nevelőtestület bevonásával, nem csak véleményezésével kell elkészítenie az igazgatónak, de azt ugyanúgy majd a nap végén a fenntartónak kell jóváhagynia. Tehát ez így, ebben a formában sem a pedagógusoknak, sem a pedagógusok érdekképviseletének nem elfogadható.

A következő: az szmsz-t is a fenntartó hagyja jóvá. Hogy nézett ki ez eddig? A nevelőtestület döntött a pedagógiai program elfogadásáról, az szmsz elfogadásáról is, a nevelési-oktatási intézmény éves munkatervének elfogadásáról, a nevelési-oktatási intézmény munkáját átfogó elemzések, értékelések, beszámolók elfogadásáról, a továbbképzési program elfogadásáról, a nevelőtestület képviseletében eljáró pedagógus kiválasztásáról, a házirend elfogadásáról, a tanulók magasabb évfolyamba lépésének megállapításáról, a tanulók osztályozóvizsgára bocsátásáról és a tanulók fegyelmi ügyeiben. Hogy néz ki ez az önök által benyújtott törvényjavaslatban? A nevelőtestület véleményét ki kell kérni a pedagógiai program, a nevelési-oktatási intézmény éves munkaterve, az szmsz, valamint a továbbképzési program elfogadásához. Nos, ez a rész, úgy, mint az előző, bizony-bizony azért elég kínos elemeket tartalmaz, hiszen a pedagógusok már szerzett jogukat vesztik el azáltal, hogy nem ők döntenek például az szmsz elfogadásáról, hanem az igazgató.

(3.10)

Az óvodapszichológusok létszámáról beszéltünk már itt többször. Ezt inkább Rétvári államtitkár úrnak mondom, hiszen Maruzsa államtitkár úr elment. Több képviselőtársam is felszólalt ebben az ügyben, és emlékeztettük Maruzsa államtitkár urat, hogy azért ez a dolog sem teljesen világos, bár ő nem talált ezzel kapcsolatos utalást a törvénytervezetben. És valójában igaza volt, tudniillik valóban nem szerepel a törvénytervezetben, de azért mondjuk meg, hogy mi volt egészen eddig: az óvodapszichológusok kötelező létszámát az óvodai gyermeklétszám alapján kell meghatározni oly módon, hogy 500 gyermekenként egy, a teljes munkaidő 50 százalékában foglalkoztatott óvodapszichológust kell alkalmazni. Ahogy az előbb is mondtam, a benyújtott törvénytervezetben egyáltalán nem szerepel az óvodapszichológusok sorsa.

Viszont  ezt nem mi mondjuk, az ellenzék, ezt a szakma mondja  most is túl kevés pszichológus dolgozik a köznevelésben, és ez, mondják ők, hozzá kell hogy tegyem, joggal, hozzájárulhat ahhoz, hogy az elmúlt években egyre több gyereknek van mentális problémája. Ennek a minimális létszámnak a meghatározása nélkül a jövőben viszont az lesz a következmény, hogy még kevesebb pszichológust alkalmazhatnak majd az intézmények. Ez teljesen egyértelmű, tudjuk is, hogy miért van: tudniillik nincs pénz az oktatásban. Kérem szépen, nem Mészárosnak kell odaadni vagy T. Istvánkának kell odaadni a közpénzmilliárdokat vagy százmilliárdokat, hanem oda kellene adni az oktatásnak, oda kellene adni az egyészségügynek, nota bene, a szociális szférának, de önök ezt nem teszik.

De nézzük a helyettesítéseket! Hogy nézett ez ki egészen eddig? A teljes munkaidő 55-65 százalékában tanórai és egyéb foglalkozások megtartására volt elrendelhető helyettesítés. A kötött munkaidő fennmaradó részében a pedagógus a nevelés-oktatást előkészítő, nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tanulói felügyeletet, továbbá eseti helyettesítést láthatott el. Abban az esetben, ha a magasabb vezetői, vezetői megbízással rendelkező pedagógus helyettesítésének ideje elérte a tíz munkanapot, a helyettesítő pedagógus heti tanóráinak, foglalkozásainak számát az ellátott magasabb vezető, vezető beosztásra meghatározott óraszám alapján kellett megállapítani.

Hogy néz ez ki a benyújtott törvényjavaslatukban? A javaslat többlettanításnak nevezi az eseti vagy tartós helyettesítést. Ez a többlettanítás a fentebb már említett neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn felül további tanórai és egyéb foglalkozást jelent. A javaslat szerint eseti helyettesítés egy nevelési, tanítási évben több alkalommal is elrendelhető, egybefüggő két hét eseti helyettesítés után azonban az ugyanazon munkakört érintő helyettesítési feladatok csak tartós helyettesítéssel láthatók el. A tanár egy tanévben teljes munkaidő esetén legfeljebb 60 órában, részmunkaidő esetén ennek időarányos részéig végezhet eseti helyettesítést. Ha a feladat ellátása más munkaszervezéssel nem oldható meg, a pedagógusnak a munkáltató a munkakörére irányadó neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felső határáig bármely okból, felső határának legfeljebb 110 százalékáig kizárólag eseti helyettesítésre egyoldalúan rendelhet el többlettanítást. Ez olvasható az önök javaslatában.

Ezzel a módosítással a pedagógusoknak viszont több órában rendelhető el helyettesítés, mint eddig; feltehetően ez is egyfajta válasz akar lenni részben a tanárok pályaelhagyására, részben pedig az elmúlt év sztrájkjaira és polgári engedetlenségi akcióira. Emlékeznek? Önök folyamatosan csodálkoztak azon, hogy az ellenzék, sőt nemcsak az ellenzék, hanem az utca népe is bosszútörvénynek nevezi az önök törvényjavaslatát. Hát, itt van ennek a magyarázata! Tavaly decemberben különben a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen kimondta, hogy a pedagógusnak elrendelhető munkavégzés, így az eseti helyettesítés esetében is be kell tartania a munka törvénykönyvének a munkaidő-beosztásra és a munkaidő nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseit. Ez viszont azt jelenti, hogy a munkaidő-beosztást legalább egy héttel előre kell közölni, és azt az elrendelt munkavégzés előtt legfeljebb négy nappal lehet módosítani. Ha ezt a szabályt a munkáltató nem tartja be, a pluszmunka rendkívüli munkaidőnek minősül, amit bizony ki kell vagy ki kellene fizetni. Nos, hát itt van a kutya elásva!

Lássuk az átvezénylést! Tudjuk nagyon jól, hogy korábban ilyen nem volt. Önök most a vitában is hosszasan érveltek amellett, hogy ez milyen ragyogó dolog, és hogy valójában itt meghallgatták a pedagógusok hangját ebben a dologban, és módosítottak a tervezethez képest a benyújtott törvényjavaslatban. Itt, ugye, az szerepel  ez a szabály kisebb módosítással, ahogy az előbb is mondtam , hogy míg a tervezet még hivatkozik a sztrájkokra és a polgári engedetlenségekre jogszerű és jogszerűtlen munkabeszüntetéssel, addig itt már csak az olvasható tapintatosan, hogy ha az állami fenntartású köznevelési intézmény működése bármely okból nem biztosítható, akkor a köznevelési intézmény fenntartója a jelzés alapján az érintett intézmény számára eltérő feladatellátási helyet jelöl ki. Nos, ezt a szabályt is nyilvánvaló módon önöknek a sztrájkok és polgári engedetlenségek sugallták. Nyilván ez is egyfajta bosszú, és a sztrájkok és a polgári engedetlenségek következményeinek a kivédése miatt került ez be az önök tervezetébe.

A pedagógusok átvezénylésének lehetősége volt az egyik leginkább kritizált pontja különben a státusztörvénynek, így ugyanis, hasonlóan az orvosokhoz (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), a pedagógusokat is kötelezhetik arra, hogy akár másik iskolában is dolgozzanak a járáson belül. Folytatni fogjuk. Köszönöm szépen.