RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Varga Zoltán képviselő úr azzal kezdte, hogy kevesli a gyurcsányozást a Házban, ezért önmaga kezdett gyurcsányozásba. Magam is meglepődtem, hogy ön milyen éles kritikával illette burkoltan Gyurcsány Ferencet, a Gyurcsány-kormányokat, hiszen azt mondta, hogy ön nem tartja jónak a pedagógiai program és a különböző szabályzatok tekintetében, ha a fenntartónak itt jóváhagyási joga van; az önök idejében, Gyurcsány Ferenc idejében ez volt a szabályozás, tisztelt képviselő úr, hiszen ezt 2012-ben módosította a parlament. Ez a kilencvenes években alakult ki, és a teljes Gyurcsány-időszak ebben a szellemben telt, amit ön most itt kritizált, amit szépen, pontról pontra, szabályzatról szabályzatra, mondatról mondatra vett, és azt mondta, hogy ez nem elfogadható. Hát, ez a Gyurcsány-kormánynak a gyakorlata volt, csak akkor nem az állam volt a fenntartó, hanem az önkormányzatok voltak a fenntartók, de ez a tantestület szempontjából nyilván másodlagos. De az a fajta felelősségmegosztás, amit ez a törvény tartalmaz a tankerület és a tantestület között, ugyanígy volt a tantestület és az önkormányzat mint fenntartó között a Gyurcsány-kormány idejében.

Úgyhogy ezt is megértük, tisztelt képviselő úr, mégiscsak lehet, hogy megérte negyed négykor itt lenni, messze még a reggel, 3 óra 20 perc, ezt is elmondhatjuk majd öt perc múlva. Tehát ezt is megértük, hogy Varga Zoltán a Gyurcsány-időszak szabályozását kritizálta élesen, bár lehet, hogy ezt nem is tudta igazából.

A 180 napos szabály. Ugye, önök mindig mindenhol, mindenben nem azt nézik, hogy melyik szabálynak mi az értelme, csak megpróbálják úgy forgatni, hogy a kormány ellen tudják fordítani. Mi a diákok helyzetéből indulunk ki. Abból indulunk ki, hogy ahhoz, hogy egy diák a köznevelési kötelezettségének ideje alatt megkapja azt a tudást, amire az életben szüksége van, úgy van az egész köznevelési rendszerünk megkonstruálva, hogy 180 tanítási napon adják át a tudást a tanárok a diákoknak. Nem gondoltuk volna, egyikünk sem szerintem négy-öt évvel ezelőtt, hogy újra lesz világjárvány, hogy egy háború és a szankciók következtében ilyen energiaválság tud kialakulni Európában, azt hittük, hogy ezek a dolgok egy jóléti társadalomban már nem elképzelhetők, a tudomány és a béke ereje akkora, hogy ilyenek nem lehetnek. De mégis az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy az alapvető biztonságérzetünk rendült meg akár a tudomány kapcsán, akár a béke kapcsán vagy a háborúk és az energiaár-robbanás kapcsán, de ettől függetlenül a diákoknak ezt a 180 napot biztosítani kell, ebben a törvénytervezet ez van. Önök azt mondják, hogy a kormány önkényesen majd egy hónapot rátesz a tanévre, ezt interneten, plakátokon, matricákon, mindenhol igyekeznek kitenni.

(3.20)

De nem abból indulnak ki, hogy mi a gyerek érdeke. A gyereknek az az érdeke, hogy ha 180 napra van a tananyag ütemezve és kalibrálva, akkor ez a 180 tanítási nap történjen meg. Ez a törvénytervezet ezt tartalmazza. Önök sztrájk esetén való, nem tudom, milyen lépésekről beszélnek, de egyáltalán nem erről van szó. Önöknek van egy ilyen osztályharcos logikája, ezt látom, ebből nem tudnak kilépni, de ez a törvényjavaslat kilép ebből, és a diákok érdekéből indul ki, abból, hogy az ő jogaik ne sérüljenek, mert nekik joguk van 180 napon keresztül ezt a tudást egy-egy tanévben megkapni.

Ami a gyógypedagógusokat illeti, tisztelt képviselő úr, 2006 előtt egyetlen intézmény képzett gyógypedagógusokat, 2022 szeptembere óta már tíz felsőoktatási intézményben zajlik gyógypedagógus-képzés, hiszen beleszámítanak nyilván gyógypedagógus-képzések is, konduktív pedagógiai képzések is, ami a Semmelweis Egyetem Pető András Karán található.

A felvett hallgatók száma is nagymértékben emelkedett. Ez tíz éve 937 volt, 2022-ben 1727. Tehát plusz 790 felvett főre mondja ön azt, hogy visszaesik ez a szám, tisztelt képviselő úr. A gyógypedagógusi létszám volt a kormányzásunk kezdetén valahol 5700 fő környékén, most 10 ezer fő környékén van, ez 4300 fős emelkedés. Erre mondja ön, tisztelt képviselő úr, hogy ez csökkenés. A számok szerencsére önöket cáfolják.

Ami az átirányítás kérdését illeti, tisztelt képviselő úr, azt mondja, hogy ilyen nincs. Hát, most is van 44 napos lehetőséggel, és ez bővülne ki egy tanéves lehetőséggel. Miért van most is? És miért tartalmazza az új törvény is? Ön is szerintem beláthatja azt  kivéve, hogy az osztályharcos logikából indul ki , hogy sokkal egyszerűbb, hogyha a tanár utazik a diákokhoz, mint ha az osztály vagy az iskola utazik a tanárhoz. Ez kétségtelenül a tanárnak nehézségekkel jár: többet kell utaznia, egy másik környezetben kell tanítania, másik iskola, másik kollégák, és nyilván egy másik osztály is.

De hogyha a diákok érdekét nézzük, tisztelt képviselő úr, akkor a diákoknak mégiscsak az az érdeke, hogy a tanár menjen hozzájuk, és ne ők menjenek a tanárhoz. Nyilván egy tanártól nem lehet azt elvárni, hogy az ország egyik végéből a másikba menjen. Önök ezzel riogattak, ez volt az önök három hónapja hangoztatott riogatása, hogy majd, nem tudom, Győrből valakinek egy Szabolcs-Szatmár megyei kis faluba kell átmennie tanítani, de ezt a törvénytervezet soha nem tartalmazta. Ez az önök által kitalált rémhír volt ezen törvénytervezet kapcsán.

A javaslat azt tartalmazta, hogy tankerületen belül az egyik iskolából a másik iskolába kérhető meg egy tanár, hogy egy évre menjen át, és akkor természetesen az útiköltsége, az odajárás költségei is fedezve lesznek a tankerület által. A tárgyalások során ez a földrajzi távolság szűkült tovább tankerületbe járássá, tehát még kisebb. Egy nagyvárosban, ahol a tömegközlekedés kiépített, ez nagy különbséget nem jelent a közlekedésben, mert nem három buszmegállót jelent, hanem mondjuk öt vagy nyolc buszmegállót jelent, tehát nagy különbség nem lehet. Ahol egyik településről kell átmenni a másik településre, ott jelenthet ez valamekkora többletnehézséget, de mivel szűkültek, mondom, a földrajzi határok is, még kisebb lett. És lássuk be, a gyerekeknek azért mégiscsak az az érdekük, hogy ne ők utazzanak, ne őket kelljen feltenni reggel a szülőknek az iskolabuszra és átvinni a másik helyre, ha megoldható, hogy egy évig a tanár jár át hozzájuk, és utána pedig már ismételten az eredeti rendben, az eredeti iskolában tud tovább folytatódni az oktatás.

Én azt kérem, hogy néha tényleg próbáljanak ezen osztályharcos szemüveg helyett a gyerekek szemüvegén keresztül nézni erre a törvényre, hogy a gyereknek miért érdeke az, hogy a gyerekhez jöjjön a tanár, és ne a gyereknek kelljen a tanárhoz mennie.

Gurmai Zita képviselő asszony itt olyan dolgokat mondott, hogy a gyerekek nem kapnak ma tudást az iskolában és hasonlók, és a szülők ezért szorongva küldik a gyerekeiket az iskolába. Kérem, ne nézzék le ennyire a tanárokat! Lehet, hogy minket nem kedvelnek, teljes mértékben jogukban áll, nyilván ez a demokrácia része, de ettől még ne fessenek le olyan képet, hogy a magyar iskolákban a magyar gyerekek nem kapnak jó és megfelelő tudást. Azért mégiscsak a PISA-mérésekben az elmúlt két mérést, ha összeveti, mind a három mérési területen javult a magyar diákok eredménye. Ezt nem érdemes eltagadni, mert ennek szerintem mindnyájan örülhetünk, mert az önök gyerekei meg az önök unokái benne vannak ebben a javuló mérésben, illetőleg ön azt mondta, ami szintén pontosan ellentéte a valóságnak, hogy az otthoni hátrány az iskolában még inkább kiütközik, és az iskola ezt nem csökkenti, hanem növeli.

Mondjon már valamilyen mérést, amivel ön ezt alátámasztja, mert a PISA-mérés, amely nem vádolható azzal, hogy egy kormánypárti mérés lenne, még csak azzal sem, hogy a közép-európai országokra kitalált mérés, hiszen ez nyilván a skandináv oktatási rendszerre kitalált mérés, nos, azon mérés szerint is 25 százalék fölött volt az otthonról hozott hátrány iskolai megjelenése. Tehát az iskolai rossz teljesítményt több mint 25 százalékban az otthoni hátrányok okozták, és ez most már 20 százalék alá ment, hála istennek, 19,1 százalékra.

Tehát még az önök által leginkább kedvelt PISA-mérés is azt mutatja, hogy hála istennek, és nem tudom, hogy önök miért nem tudnak ennek örülni, hogy az elmúlt években csökkent az otthonról hozott hátrányok iskolai továbbvitele és az iskolának az a funkciója, amit szeretnénk, hogy a hátrányokat kompenzálja, tehát ha valaki otthonról kevesebbet hoz, ezt az iskola, hála istennek, most már jobban tudja pótolni. Akkor ennek az eredménynek miért ne örülhetnénk? Ebben benne van a hároméves kortól kötelező óvoda is, hogy nyilván az óvoda hiánya miatt valaki ne érkezzen nagyobb hátránnyal az iskolába.

Lukács László képviselő úr a pályakezdő pedagógusi bérről beszélt, és ez egy kulcsfontosságú kérdés, mert a pedagógusképzésre ugyanolyan mértékben jelentkeznek, sőt valamelyest nagyobb mértékben, mint ha, mondjuk, húsz évvel ezelőtt az állami képzésre felvettek számát nézem. Tehát az utánpótlás az egyetemi részben biztosított. Ott is van valamekkora lemorzsolódás, de ön nagyon jól világított rá arra a közös feladatunkra, amire a kormánynak van megoldási javaslata, önöknek nincs, de ez sok más területről is elmondható, hogy önöktől megtudtuk, hogy mit nem akarnak , de azt sosem tudjuk meg, hogy mit akarnak, mert semmifajta jövőképük e téren nincsen, mint ahogy más téren sem, de nekünk van egy válaszunk erre a valós társadalmi problémára. Elkezdik valahányan az egyetem elvégzése után a pedagóguspályát, és utána azok közül viszonylag sokan lemorzsolódnak öt év alatt, tehát öt év múlva már nem fognak tanítani. Ez egy látható tendencia.

Ha korfákat nézünk, ezt a problémát látjuk nemcsak Magyarországon, hanem ezt ugyanúgy látjuk Németországban, Belgiumban, Spanyolországban, minden más európai országban is. Erre kell valamilyen választ adni. Ez a törvény erre ad választ többek között azzal, hogy az életkoralapú bérezés helyett egy teljesítményre jobban fókuszáló bérezést vezet be, mert ez az egyik legtöbbet pontosan a fiataloknak, a pályakezdőknek fog segíteni, hogy nem az életkoruk határozza meg a bérüket, és nem várni kell az évek múlását, hogy majd tíz év múlva, húsz év múlva magasabb bére lesz, mint a mostani rendszerben, hanem teljesítményalapú, tehát fiatalon is tud többet keresni.

A pályakezdő pedagógusok az egyik fő nyertesei ennek az új törvényjavaslatnak, persze az összes pedagógus, hiszen mindenki számára egy sokkal jobb környezet alakul ki, de a pályakezdők még inkább, és ez nyilván a gyerekeknek is jó, hiszen hosszabb távon biztosított lesz a pedagógus-utánpótlás is az iskolákban, és kevesen fordítanak hátat a pedagóguspályának. Ez a mi egyik megoldási javaslatunk erre a helyzetre. (Dr. Komáromi Zoltán: Mi a fedezete ennek? Hol van a fedezete ennek?) Önöknek nincs megoldási javaslatuk erre a helyzetre, úgyhogy ha ön tényleg komolyan gondolja, hogy a lemorzsolódás ellen fel kell lépni, hogy a pályakezdő bért emelni kell, akkor ezt a törvényjavaslatot támogassa, tisztelt képviselő úr.

De Varga Ferenc képviselő úr is mondta, bár nincsen itt, azzal kezdte, hogy mindnyájunknak volt kedvenc tanára. Ez nemcsak egy személyes dolog, hogy valaki valamiért szimpatikus volt, hanem azért volt sokunknak egyik vagy másik tanára meghatározó, mert többet foglalkozott velünk, mert az óráiba többet tett bele, jobban megfogott minket, felkeltette az érdeklődésünket. Nyilvánvalóan az, hogy itt állok, és a jogi pályát választottam, azért ebben benne van, hogy az általános iskolai történelemtanárom meg a középiskolai történelemtanárom tényleg nagyon jól fel tudta kelteni az érdeklődésemet, és olyan órákat tartott, hogy a mai napig emlékszem, mondjuk, az első középiskolai történelemóránk eseményeire, mert tényleg az emberben ez motivációként megvolt, és sok más tanárt is nyilván mindenki a saját életéből fel tud sorolni.

Ez a törvényjavaslat pont arról szól, amit Varga Ferenc képviselő úr is mondott, hogy milyen jó tanárok vannak, és mindenkinek volt kedvenc tanára, és szeretné őt jobban megbecsülni, az ne csak abban nyilvánuljon meg, hogy a 10-20-25-30 éves érettségi találkozón mindenki elmondja, amikor találkozik a tanáraival, akivel még tud találkozni, mert még élnek, hogy ez is milyen jó volt, tanárnő, ez is milyen jó volt, tanár úr, hanem ez megjelenjen a bérben.

(3.30)

Tehát Varga Ferenc képviselő úr nagyon nagy lelki nyugodtsággal támogathatja ezt a törvényjavaslatot, mert arra a problémára, amit ő felvetett és ő megoldást nem kínált, arra ez a törvényjavaslat pontosan megoldást kínál azzal, hogy teljesítményarányos a bérezés (Dr. Komáromi Zoltán: Miből?), hogy akikben ilyen érzést keltenek a tanáraik, meg a szülők is elégedettebbek velük, és ezt nyilván az igazgató is látja és méri, a munkaközösség-vezető és az igazgató magasabb bért tud neki adni. Ez lenne a célunk. Ez az új törvényjavaslat ebben változtat.

Önök azt mondják, hogy vissza a régihez, az a jó, ami régen volt, önöknek a jövő a múlt. Minden, ami modern, új, innovatív ebben a törvényjavaslatban, elutasítják, és azt mondják, minden legyen úgy, ahogy 2010 előtt volt. Önöknek ennyi az összes jövőképük. (Zaj.  Az elnök csenget.) A 2010 előtti dolgokat hoznák és sírnák vissza, és semmifajta újítást nem támogatnak ebben a törvényjavaslatban, pedig ebben a legfontosabb újítás, amit önök a leghangosabban elleneznek, a teljesítményalapú bérezés.

Ahogy önök is mondták, amikor megkérdeztük a pedagógusokat, hogy egyetérteneke ezzel, nagyon sokan válaszoltak, több tízezren, 74 százalék azt mondta, hogy egyetértene egy teljesítményalapú bérezéssel. Korábban önök kritizálták mindig a portfóliókészítést meg a külső minősítést, és ezt a külső minősítést váltja nagyon nagy mértékben ez az új teljesítményértékelési rendszer, pontosan azért, hogy aki többet foglalkozik a gyerekekkel, az többet keressen. Ez határozza meg ezt.

Amikor önök azt mondják, hogy nem, nem, nem, vissza a közalkalmazotti bérstruktúra 114 kategóriájához, mi pedig azt mondjuk, hogy aki a gyerekkel többet foglalkozik, az többet keressen, ebből is látszódik az, hogy mi szeretnénk javítani, és akkor jobban meg tudja tartani az iskola a jó tanárt, mert neki több bért lehet fizetni, akit elismernek a diákok, a szülők, a kollégái, a tantestület, azok végre többet tudnak keresni. Ez ennek a törvénynek a legfőbb célja, és ezt szerintem minden jóérzésű ember támogathatná, és ráadásul arra, hogy hogyan lesznek jobbak az iskolák, pontosan ez választ tud adni. Önök semmifajta választ nem tudtak adni, hogy hogyan lesznek jobbak az iskolák.

Ami pedig mindig felmerül, a béremelés kérdése, én nem értem, hogy önök miért ellenzik azt, hogy európai uniós forrást is fordítsunk béremelésre. Ha egy országban megvan a lehetőség, bármelyik országban, hogy fordíthat saját forrást is meg uniós forrást is, akkor önök miért mondják, hogy unióst ne fordítson rá? Ezt nem értem.

Azt pedig semmilyen magyar ember nem érti szerintem (Zaj.  Az elnök csenget.), senki, hogy miért akadályozzák azt, hogy ezek a források Brüsszelből minél hamarabb megérkezzenek, és a magyar pedagógus számláin legyenek. Ebben lehetne egy nemzeti konszenzus, ez egy olyan kérdéskör. De sok minden más lehet, hogy nem, lehet, hogy migráció nem, a háború nem. De mégis hogy többet keressenek a pedagógusok, mindnyájan elismerjük őket, nem értem, ebben miért nem tudnak önök egy nemzeti konszenzust kialakítani velünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)