SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Ez már önmagában nagyon vicces, államtitkár úr. Valahogy abba kellene hagyni ezt a nevetést…

Arról van szó, hogy nagyon sok javaslatunk volt már, és nemcsak az oktatás kapcsán, hanem egyáltalán rengeteg javaslatunk volt. Az elmúlt egy évben, amióta ez a ciklus tart, gyakorlatilag tucatjával adtunk be a megoldási javaslatokat mindenféle problémára, de önök ezeket soha nem veszik még napirendre sem, és ezt pontosan tudja államtitkár úr is. Szóval, ezt azért úgy le akartam szögezni, hogy egyrészt kicsit vicces azzal jönni, hogy nekünk nincsenek megoldási javaslataink.

Másrészt pedig önök vannak kormányon. Ez a másik ilyen érdekes dolog, amikor a miniszterek, államtitkárok azt vetik az ellenzéki képviselők szemére, pláne, mondjuk, egy kisebb párt, egy kisebb frakció esetében, hogy mi miért nem dolgozzuk ki a nem tudom, milyen megoldási javaslatot. Hát, önöknek van minisztériuma, ugye. (Dr. Komáromi Zoltán: Nincs! Nincs oktatási minisztérium.  Dr. Gurmai Zita: Sincs!  Az elnök csenget.) Oktatási minisztérium nincs egyébként, ez valóban elég katasztrofális, de azért önöknek legalább vannak  hogy mondjam  munkatársaik, az úgynevezett államigazgatás, akiket azért fizetnek, hogy ezeken a javaslatokon dolgozzanak, és akkor ne rajtunk kérjék már ezeket számon.

Harmadrészt meg, ne haragudjon, az az úgynevezett megoldási javaslat, amiről ön beszél, és amire azt mondja, hogy ez a bosszútörvény lenne a megoldás, ami egyáltalán nem az, de a problémát is, amire ez ön szerint megoldás  szerintünk nem  önök okozzák. Szóval, ez is egy ilyen érdekes dolog, hogy azt mondja, hogy önök megoldást hoznak valamire, amiért önök felelősek, és mi most örüljünk neki. Az oktatás GDP-arányos kiadása 2010-ben 4,6 százalék volt, 2011-ben 4,3, 2020-ban meg 3,8. Tehát önök az elmúlt 13 évben folyamatosan, GDP-arányosan egyre kevesebbet költenek az oktatásra. Akkor most miért csodálkoznak, hogy itt ez a problémahalmaz? És akkor ön azt mondja  mintha önöknek ehhez semmi köze nem lenne , hogy na hát, önök itt hozzák a megoldást. Egyrészt sajnos ez szerintünk nem megoldás, meg a diákok meg a pedagógusok szerint sem, másrészt meg önök okozzák a problémát.

És akkor rátérek erre az egész átvezénylésre. Itt az előbb ezt már Varga Ferenc képviselőtársam is érintette, és erre Rétvári államtitkár úr reagált, hogy miért nem örülünk, hogy ez milyen jó lesz a diákoknak, hogy nem őket kell átvezényelni. Ennek egyébként örülünk, bár az eredeti javaslatban, azt hiszem, ez is benne volt, aztán szerencsére rájöttek, hogy ez mégsem hangzik olyan jól, na de, miért kell átvezényelni a tanárokat? Hát, mert nincsenek, mert üresek az álláshelyek. Azért, mert maguk 13 éve egy csapnivalóan rossz oktatáspolitikát folytatnak, a tanárok elhagyják a pályát. Hát, erről beszélünk! De úgy csinálni a felszólalásában, mintha ez kábé olyan lenne, hogy esik az eső, akkor esernyőt kell vennünk. Ha nincsenek tanárok, akkor át kell őket vezényelni. De nem arról van szó, hogy esik az eső, hanem arról van szó, hogy önök miatt nincsenek tanárok. És nem tudjuk függetleníteni a probléma kialakulását önöktől, akik most azt próbálják velünk meg a közvéleménnyel elhitetni, hogy önök csak a megoldást szállítják. Ez egy akkora hanta, államtitkár úr, hogy csak na. De ezt szerintem önnek is tudnia kell.

Az átvezényléssel többek között nem csak az a baj, hogy egyébként a tanároknak…  bár azt elmondta, hogy persze, nagyobb városban lehet, hogy csak a szomszéd kerületbe kell menni, lehet, bár egyébként nagyon sok tanár nem autóval jár, és például én Budapesten tudok olyan kerületeket, amelyek között nem annyira könnyű, mondjuk, közösségi közlekedéssel rövid idő alatt eljutni. (Nacsa Lőrinc: Karácsony Gergely-probléma!  Az elnök csenget.) Nem. Nem, ez egy olyan közlekedési hálózati adottság, arról van szó, hogy a városban általában sugár irányban könnyű közlekedni, ez más városokban is így van, és a közösségi közlekedés lassabb, ha kereszt irányban közlekedik és nem a központ felé. Erről van szó, ezek adottságok. Tehát azt mondom, hogy nem olyan egyszerű feltétlen még akár egy másik kerületben sem közlekedni, vagy nem olyan gyors. Tehát még ez is lehet nehézség egy tanárnak.

De ami probléma, hogy a diákokkal mi van. Tehát nem tudom, azok a diákok, akiknek a tanárát éppen átvezénylik egyik helyről a másikra, mondjuk, ha azok például alsó tagozatosok  nem tudom, hogy erről is szó vane , azért az nekik elég nagy trauma, hogy eltűnik az eddigi ilyen-olyan tanár néni, tanár bácsi, és hirtelen valaki más fogja nekik tanítani azt a tantárgyat. Tehát egészen egyszerűen önök azt a biztonságos környezetet, amire a gyerekeknek szükségük van, azt is könnyűszerrel tönkretehetik ezzel, ha elkezdik összevissza vezényelgetni a tanárokat, mondjuk, pláne a fiatalabb életkorú diákok esetén. Úgyhogy hiába próbálja azt nekünk eladni, hogy ez a diákok számára milyen szuperjó megoldás, egyáltalán nem jó megoldás.

A másik dolog, amit még a törvényjavaslatról el akartam mondani, az pedig az, hogy van az az egész érdekképviselet, a dolgozók érdekképviselete, ami úgy látjuk, hogy ebben az új törvényjavaslatban kifejezetten csorbul. Egyrészt a szakszervezetekkel akkor lesznek tárgyalóképesek, ha azoknak tagja legalább a dolgozók 10 százaléka. Még lehetne mondani, hogy jó, legyen valami limit, de ez elég komoly probléma, mert emellett megszűnnek a közalkalmazotti és üzemi tanácsok, és úgy látjuk a törvénytervezetben, hogy helyette semmi nem jön létre. És ez kifejezett probléma, tehát gyakorlatilag a dolgozói érdekképviseleteket is tönkreteszik. Most egy másik szó jutott eszembe, de azt inkább nem mondom. Tehát ha esetleg ezt meg tudja cáfolni, akkor legyen szíves, cáfolja meg, de én úgy látom, hogy ennek nincsen nyoma, tehát nem lesz dolgozói érdekképviselet, nem lesz közalkalmazotti tanács, plusz legyengítik a szakszervezetek jogait, ami egyébként sem volt eddig olyan igazán acélos. Én azt gondolom, hogy ez is egy nagyon súlyos probléma ebben a rendszerben.

Ami még mindenképpen nehézség. Azzal kezdtem, hogy önök 13 éve sajnos számos olyan dolgot tettek, ami rontja a magyar oktatás helyzetét, az konkrétan az, hogy azzal kezdték a kormányzásuk első ciklusában, 2012-ben, hogy lecsökkentették a tankötelezettség korhatárát 16 évre. Ezt azért említem, és ismét államtitkár úr jön a megoldásaival, mert az a probléma többek között ezzel a bosszútörvénnyel, hogy ami a valódi probléma, na, arra nem reagál, tehát ami a gyökere, ami rendszerszintű probléma. És az az igazság, hogy a tankötelezettség korhatárának a leszállítása véleményem szerint rendszerszintű problémát generált. Ezekkel kellene foglalkozni, és ezt kellene megnézni.

Elég érdekes, hogy annak idején, amikor ez megtörtént, aztán később  ugye, 2012-ben hozták ezt a döntést  még Pokorni Zoltán, az önök volt oktatási minisztere is azt mondta, hogy ez egy elhibázott és kártékony lépés volt, és azt is mondta, hogy ezekből a gyerekekből, akik 16 évesen kiestek a közoktatásból, belőlük lesznek a közmunkások. Annak idején a Belügyminisztérium honlapján elérhető közfoglalkoztatási statisztikák szerint míg 2013 januárjában a 16 és 25 év közötti fiatalok közül körülbelül 6700-an dolgoztak közmunkásként, addig az év végére 38 ezren. Tehát egy év alatt egy ekkora változás pont ebben a korosztályban azért történt meg, mert gyakorlatilag ezek a gyerekek hátrányosabb helyzetű régiókban kiestek az oktatásból, és elmentek a közmunkába dolgozni. És ez azért nem az az életpálya nyilván, amit szánna az ember egy 16 éves fiatalnak, mert ha már akkor közmunkásként kezdi, akkor később igen nehéz lesz neki visszakapaszkodni úgymond a normál munkaerőpiacra.

Egyébként tény, hogy ebben akkor önök léptek is, és megpróbálták valahogyan kicibálni, elirányítani a közmunkaprogramból ezeket a gyerekeket, de nekik azért alapvetően inkább tanulni kellett volna. És nagyon sok interjú is bizonyítja azt, hogy azok a fiatalok, akik akkor elhagyták az iskolát, ők ezt utólag nagyon bánják, mert 16 évesen azért még nem mindig van világos döntési képességei birtokában. Ugye, nem véletlenül 18 évesen lesz valaki nagykorú. Azt gondolom, hogy ez is számít.

És egyébként érdekes, hogy volt egy Századvég-tanulmány 2016 decemberében, ami szintén azt javasolta, akkor még létezett EMMI, és annak a minisztériumnak azt javasolta a Századvég, hogy támogatják a tankötelezettség 18 éves korra történő visszaemelését. Kunhalmi Ágnes helyesel (Rétvári Bence: Akkor így van.), és én azt gondolom, hogy ez nem véletlen, mert egyébként az ellenzéki pártok ebben valóban egyetértettek és egyetértenek tudomásom szerint, hogy ezt vissza kellene emelni, mert ennek számos olyan negatív társadalmi hatása van, ami kifejezetten káros.

(3.50)

Ennek kapcsán szerettem volna még elmondani, hogy tulajdonképpen mi azt gondoljuk, hogy önök bizonyos munkáltatói csoportok rövid távú érdekeinek a kiszolgálása miatt csökkentették a tankötelezettség idejét. A szakmunkásképzésben az ágazati alapozás és a technikumokban a közismereti óraszám csökkent, és aztán ezt kellett később visszaállítani. Jelentős mértékben lerövidült az alapkompetenciák és készségek fejlesztésére fordítható idő. Tehát hosszasan lehetne sorolni azt is, hogy a szakmunkásképzésben is a közismereti tárgyak száma lecsökkent.

Tehát összességében azt kell hogy gondoljam, hogy tulajdonképpen az egész oktatás leamortizálásának is a része a tankötelezettség korhatárának a leszállítása. És ez sajnos tükrözi az önök hozzáállását. És más képviselőtársam már említette, hogy a PISA-mérések eredményei szerint nagyon sokáig, 2018-ig egy nagyon erős teljesítményromlás következett be Magyarországnál. Most azt olvasom, hogy valamennyire megállt ez a romlás, de nem indult el visszafelé. Tehát azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy gyászos eredményt mutat arról, hogy az elmúlt 13 évben az önök kétharmados kormányzása az oktatáspolitika tekintetében hova vitte az országot: nincsen elég pedagógus, az iskolaépületek romokban, ahogy például Szabó Timea elmondta, hogy az ő körzetében leszakad az iskola plafonja, és a gyerekek képességei pedig nem fejlődnek kellőképpen, és nőnek a különbségek akár országban is területileg, tehát egyáltalán nem érvényesül az, hogy egyenlő esélyekkel bírnának az iskolába kerülő gyerekek.

És amikor ennyi válságtünet van az oktatásban, akkor önök benyújtják ezt a csomagot, ezt a bosszútörvényt, ami ezek közül semmire nem ad választ, helyenként tüneti kezelésként próbál toldozgatni-foldozgatni, és egyébként pedig el elnyomó, egy fenyegető légkört próbál teremteni a tanároknak azért, hogy legalább ne sztrájkoljanak, ne merjék kinyitni a szájukat, hanem maradjanak csöndben, és gályázzanak ezért a nagyon gyatra fizetésért, és ebben a rossz hangulatú oktatási rendszerben, amit önök itt létrehoztak.

Remélem, talán így érthetőbb volt, hogy mi volt a vitám önnel, államtitkár úr. És nyilvánvalóan ezért nem támogatható ez a törvényjavaslat, és ezért hangzott el már több felszólalásban, hogy most még nem késő, vissza is vonhatnák akár, és esetleg megpróbálhatnának egy ennél sokkal jobbat benyújtani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)