VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Hosszú ideje folyik a vita arról, hogy mit kell tenni az oktatás területén, és mi lenne az a legfontosabb területen meglévő lépések sokasága, ami elvezetne oda, hogy gyermekeink nyugodt körülmények között készülhessenek az életükre. Nyugodt körülmények között és a legtöbb tudás megszerzésének a lehetőségével állhassanak az iskolaévek végén a munkába helyezkedéshez, elhelyezkedéshez, és megtalálják azokat a lehetőségeket, amelyekre akár hosszú időn keresztül készülnek. Az ilyen körülmények között és ezeknek a körülményeknek a javítására óriási felelőssége van azoknak, akik azokról a forrásokról döntenek, ami az oktatást kell hogy segítse. Éppen ezért, ha visszatekintünk az elmúlt évekre, amikor a parlament felelős képviselői arról döntöttek, hogy az oktatást milyen módon segítik, és például az oktatásra fordított összegek arányait hogyan csökkentették igazából a növelés helyett, akkor azt gondolom, hogy ezzel szembe kell nézni mindenkinek, aki kormánypárti képviselőként mindezt támogatta.

Azt gondolom, hogy az árnyékkormány azon javaslatai, amelyek az elmúlt időszakban megfogalmazódtak, összecsengenek és összhangban vannak azzal, ami egy-egy tanár levélben, szóban megfogalmazott véleménye, akár kétségbeesett kiáltása alapján rímel arra, hogy bizony ezzel a felelősséggel a kormánypárti képviselők most nem tudtak élni. Éppen ezért azt gondolom, hogy akár az oktatás, a szakképzés, akár az őket képviselő…  hiszen államtitkár úr éppen itt az előbb azokat a szakszervezeteket korholta, akik érdekek érdekében, a tanárok érdekében fellépve beszélnek arról, hogy mit kellene tenni, akkor nagyon felelőtlenül teszi ezt. Önök semmit nem tettek azért, hogy ebben a munkában vagy ehhez a munkához segítsék a pedagógusokat. Itt az ideje annak, hogy mindezt újragondolják, és ezen felvezető szavak után szembesíthetem önöket azzal, hogy akkor, amikor az oktatásról önök beszélnek, akkor igazából azt teszik, hogy az ezen a területen dolgozókat csak hátrányos helyzetbe hozzák.

Éppen ezért a mostani költségvetés szempontjából is azt gondolom, hogy ez pontosan látszik, és éppen ezért az árnyékkormány az ezzel kapcsolatos módosító indítványait is benyújtotta. Már csak azért is, mert ha ezermilliárd forintokat költenek olyanra, ami, önmagában azt gondolom, hogy sokkal jobb helyet találhatna, ha felelősen gondolkodva, az említett gyermekek, pedagógusok érdekében fellépve és az ő érdekükben hozhatnák meg ezt a döntést, akkor sokkal közelebb kerülnénk a megoldáshoz. (Sic!)

Államtitkár úr azon szavai, amikor arról beszél, sőt nemcsak ő, hanem hosszú ideje önök arról beszélnek, hogy az Európai Uniót kárhoztatják, hogy onnét nem kapnak önök megfelelő forrást arra, hogy a pedagógusok béremelését fizethessék, akkor azt gondolom, hogy akár komolyan véve, akár mosolyogva, mint ahogy most is teszi államtitkár úr, mindezt komolyan véve, azt hiszem, hogy önök maguk is tudják, hogy igazából nem ez a megoldás. Hiszen a magyar tanárok lehetőségeit, a magyar iskola lehetőségeit a magyar költségvetés keretében kell megteremteni. Ezzel a felelősséggel kellene önöknek mindehhez hozzáállni. Különösen akkor, ha azt is megengedhetik maguknak, hogy egy-egy egyetem és akár az egyetemi rendszer átalakítása mentén olyan összegeket hagynak jóvá, mint például a Tokaj-Hegyalja Egyetem, ahol az elmúlt évek alatt önök átutalással…  tehát mindenki gondoljon bele, hogy amikor a számlájára egy 75 milliárd forintos támogatás érkezik meg, és ehhez annyit kellett tenni, hogy megpróbálni egy egyetem alakítását elindítani, amelyet egyébként mind a mai napig nem tudtak elvégezni.

A legutóbbi információk szerint 38 diák az, aki az egyetem keretei között a tanulmányaikat végzi, és ha ezt ilyen módon önök nemcsak elnézik, segítik, támogatják, akkor azt hiszem, hogy nemcsak azzal kell elszámolniuk, hogy politikai barátjuk, Stumpf István miért mondott le az ottani vezetésről, az alapítvány vezetéséről, és önmagában egy ilyen struktúrában hogyan gondolják azt, hogy ilyen összegű támogatással lehet egyetlen egyetemet támogatni. Miközben megtehetnék azt is, hogy önmagában azoknak a tízezreknek, azoknak a tanároknak, akiknek a pályán maradása nagyon fontos volna, és azok a példák, amelyeket hallottunk, hogy éppen a pályaelhagyásra készülnek, mert képtelenek megélni abból az összegből, abból a fizetésből, amit a magyar költségvetésből önök képesek erre biztosítani, akkor azt gondolom, hogy lenne mit újragondolni.

Újragondolhatták volna ezt akár most, a jelen időszakban, amikor a 2024-es költségvetésről beszélünk, beszéltünk, mert az erre vonatkozó általános vitát már lefolytattuk, de önök erre képtelenek láthatóan, és valamilyen perverz oknál fogva kifejezetten inkább visszaélnek ezzel a helyzettel, és azokat a pedagógusokat, akik segélykiáltásukat nemcsak a Kossuth téren, nemcsak az iskolákban, hanem sok helyütt, nyilvánosan is megfogalmazva önök felé elmondják, hát, mindezt önök képesek és készek figyelmen kívül hagyni. Azt hiszem, amikor erről beszélünk, akkor az a figyelemfelhívás, amelyet az ellenzéki képviselők elmondanak önöknek, akkor azzal, hogy mindezt figyelmen kívül hagyják, óriási bűnt követnek el. Nemcsak azért, mert a képviselők véleményét figyelmen kívül hagyják, hanem azért, mert tízezrek, százezrek elvárását, miszerint egy korszerű oktatás megteremtésére van szükség Magyarországon, önök nem teszik meg. Nem tesznek érte semmit, bizonyíthatóan, ugye, itt számos olyan törvény módosítására került sor, amelyben éppen az ellenkezőjét követik el, és ezért önök felelősek lesznek itt a következő időszakban.

Én azt remélem, hogy amikor ilyen hosszan beszélünk minderről, az lehetőséget ad önöknek a végiggondolásra, és újragondolják azt a követelést, miszerint ezt a törvényt úgy, ahogy van, vonják vissza, és tegyék meg azt a lépést, ami azt igényli, amit a tanárok elmondtak. Ezért kell önöknek újragondolni mindezt, és ezért kell azokat a forrásokat biztosítani, ami a magyar oktatás működéséhez és továbbfejlesztéséhez szükséges. Éppen ezért ezt ajánlom önöknek, és elvárom önöktől, hogy a tanárok, a pedagógusok és az ország követelését önök figyelembe vegyék, és ennek megfelelően járjanak el. Köszönöm megtisztelő a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)