KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Korszerű oktatásról beszél Rétvári Bence. Hát, ez a szó nem hiszem, hogy összefüggésben van az önök 2010 utáni teljesítményével. Azt mondja, hogy mi… (Rétvári Bence: Miért?) Megmondom. Azért, mert azzal vádol bennünket, hogy mi azt mondjuk, hogy minden tökéletes volt 2010 előtt, és menjünk oda vissza. Nem ezt mondjuk, ezt ön is tudja! Ön azt hiszi, hogy 2010-re, én meg azt mondom, hogy ön meg ’45 előttre akar visszamenni. Az egész politikai berendezkedésbe, Alaptörvényestől, mindenestől, egyébként az iskolarendszer felépítésében is. Na, akkor ki hova akar visszamenni? 60-70 évvel ezelőtti elvárásoknak felel meg ma az iskolarendszer, minden korszerűnek nevezett kutató, akiket önök is egyébként most már alkalmaznak, bizony-bizony ezt elmondja.

Kettő: 800 milliárd EU, 5600 költségvetés, Rétvári úr, a Szocialista Párt 6400 milliárdot követel azonnal a nemzeti költségvetésből a pedagógusoknak! Tessék a jegyzőkönyvbe nagy betűkkel beleírni!

Három: magam nem vagyok európai parlamenti képviselő, de a pártcsaládom nagy múltú tagja egyébként az európai szocialisták közösségének, és ezáltal az S&D-ben is nagyon sok európai szocialista parlamenti képviselőtől személyesen kértem én és a társaim is, hogy adják ide Magyarországnak a pénzt, és az ostoba kormányunk miatt ne büntessék az egész magyar nemzetet. Úgyhogy legyen kedves még egyszer nem elmondani azt… Kértük a pénzt, és most is azt mondom, hogy jöjjön a pénz, úgyhogy ne tessék összemosni a dolgokat.

Egyébként szeretem önt hallgatni, így a reggeli órákban. Tudja miért? Mert olyan, mint egy profi csaló, és a politikában egyébként ez nem illegitim. Ugyanis ön profi politikai kommunikációt végez.

(4.40)

Rettentetően jól csúsztat, féligazságokra alapoz. Azt kell mondanom, hogy jó versenytárs ezen a piacon. Például mondok önnek egyet. Az átirányíthatósággal kapcsolatban is kifejtette a véleményét. Mit csinált az egész átirányíthatósággal? Létrehozott egy új értelmezési keretet, azt mondja az államtitkár, hogy miért kéne osztályoknak utazni a pedagógushoz, a pedagógus utazzon az osztályhoz. (Nevet.  Rétvári Bence: Így van!) Miért kéne egyáltalán utazni bárkinek is? Nem arra kellene törekedni, államtitkár úr, hogy minden településen, minden iskolában megfelelő mennyiségű pedagógus legyen? Nem ez lenne a cél? Egyébként ezzel el is ismeri indirekt vagy direkt módon, hogy nincs elég pedagógus és így tudják valójában megoldani. Tehát ez egyébként egy beismerés arra, hogy nincs elég.

16 év. Na, ez is a kedvenc témáim közé tartozik, nagyon sokszor megkaptuk, hogy a szocialista kormányok alatt emelték 16-ról 18 évre a tankötelezettséget. Nem mondom, a mi pártunkban is óriási vita volt erről, de az én pártom, a többség akkor mégis úgy döntött, mert ez nem egy nünükéje egyébként egy politikusnak, hogy legyen már 18 év, 20 év, 21 év, hanem ez egy eszköz, eszköz a mindenkori kormányok kezében arra, hogy az iskola gyermekmegtartó képességét valamilyen módon segítse. Illetve addig, államtitkár úr, amíg az iskolának nincs olyan képessége, hogy a gyerekeket megtartsák, és ne engedjék ki idő előtt az iskolából mindenféle végzettség nélkül, a tankötelezettség mégiscsak egy kötelezettséget ró az oktatásban lévő szereplőkre, hogy a gyerek az iskolában legyen legalább addig, amíg egy szakmát el nem sajátít. Ez a társadalmi közös érdek, hogy legyen munkája, ugye, ezt önök is elmondták.

Nagyon sok országban alacsonyabb a tankötelezettség korhatára. Igaza van, ezek tények természetesen, viszont azokban az országokban az iskola gyermekmegtartó képessége valamivel magasabb, nem mindenhol, de a legtöbb nyugat-európai országban magasabb. Úgyhogy a tankötelezettségnek van egy ilyen funkciója. Azóta sajnos, azt kell mondanom, nagyon sokan mentek el közmunkába, Szabó Rebeka képviselő asszony itt, mellettem világosan elmondta. Ne mondja azt, hogy mi egyébként a közmunka ellen vagyunk! Hát, a szocialisták vezették be. De nem azért, hogy az iskolát idő előtt elhagyók tömegével ott kössenek ki, nem egy végcélként határoztuk meg, hanem egy átmeneti állapotra gondoltunk egyáltalán, amikor bevezettük, nem pedig azért egyébként, hogy önöknek egy fő foglalkoztatási elem legyen a munkaerőpiacon.

Nem tagadom, hogy lexikális tudásban, amikor olyan típusú mérések vannak, bizonyos kérdésekben a gyerekeink rettentő jól teljesítenek. Mihelyst viszont olyan méréseket veszünk elő, amelyek a képességeiket mérik  együttműködő képesség, a kommunikációs képesség, a problémamegoldó képesség, ami az élet természetes velejárója, hiába tudunk százezer évszámot, ha egyébként nem tudjuk megoldani azokat a problémákat, amelyeket a munkaerőpiac támaszt velünk szemben, ez probléma. Én úgy gondolom, hogy a lexikális tudásnak és a képességek fejlesztésének egy új egyensúlyát kellene valóban a modern, korszerű oktatás kihívásainak megfelelően létrehoznunk.

Még egy dologról szeretnék beszélni, amiről ön szintén beszélt. Azt mondja, hogy a fenntartónál voltak a jogok 2010 előtt is és 2010 után is. Ezt fél füllel hallottam a frakcióirodán, akkor nem voltam benn, de valószínűleg arról beszélt, hogy nincs itt semmi változás, most miről papolunk itt, ugye, hogy 2010 előtt is fenntartónál volt. De nyilvánvalóan az egy másik rendszer volt, ezt ön is tudja. (Rétvári Bence: Dehogy volt!) Ez pontosan így van. Még egy kicsit össze vagyunk zárva tizenvalahány órát, én nagyon szívesen vállalom, én visszademokratizálom magát. (Derültség, zaj.  Hollik István: Az nagyon durva lesz!) Bizony isten, addig beszélgetünk, addig, addig… (Zaj.  Derültség.  Közbeszólások.) Azt hiszem, hogy ez egy kollektív erőfeszítést igényel, úgyhogy segítségre lesz szükségem.

2010 előtt… (Varga Zoltán: Engem húzzanak ki ebből a kollektív erőfeszítésből!) Egyedül nem fog senkinek menni, ezt te is tudod, drága barátom! 2010 előtt, és ezt Varga Zoltán képviselőtársam egyébként több felszólalásban jól említette, 2010 előtt nem egy túlközpontosított, államosított iskolarendszer volt, hanem önkormányzati rendszer, ahol autonóm önkormányzatok többé-kevésbé, illetve nem több-kevésbé, hanem autonóm iskolák, autonóm iskolai közösségek egy olyan viszonyrendszerben voltak egymással, hogy bár voltak alá-fölé rendeltségi viszonyok, de legtöbb esetben mellérendeltségi viszonyban, demokratikus keretek között és viszonyrendszerben dőlt el a sorsuk. Egy tantestületnek volt hatása arra, hogy mi történik a településen és a településen a választópolgárok szavazatához volt kötve az, hogy mi történik az iskolában.

Egy kiskunmajsai polgár, egy jászszentlászlói vagy egy kerületi polgár, mondhatnék bárkit  hogy mondjam , amikor a polgármesterre szavazott, nemcsak azért szavazott, hogy kifestesse az iskolát vagy éppen a kerítést, hanem ha az a polgármester megígérte, hogy azon a településen az iskolában egy informatikai vagy egy nyelvi labort fog létrehozni és azt nem teljesítette, akkor lehetősége volt annak a közösségnek leváltani őt. Tehát egy demokratikus szavazati jog kapcsolódott egyébként a minőségfejlesztéshez. Ma egy központból kinevezett igazgató politikailag végrehajt, és egyébként sírnak, mert nem kapnak elég pénzt, nem kapnak elég lehetőséget, ki vannak véreztetve anyagilag a tankerületek. Maruzsa úr azt mondta, hogy stabil rendszert hoztunk létre, igaz, hogy takarékoskodunk. Kicsit túltakarékoskodták ezt a dolgot. Nem létezik, nem létezik, államtitkár úr, hogy egy tankerületi vezető több pénzt kapjon, mint azok, akik a gyerekekkel foglalkoznak. Nem létezik, hogy azokra van jutalom, 75 milliárd a nem tudom, hova van, a Vodafone-ra van, mindenre van, de egyébként egy osztályban hat tanuló kap ötezer forint, vagy hét tanuló kap négyezer forint könyvjutalmat. Ez a valóság.

Ha ilyen jól megy minden, akkor tessenek ezt megoldani! Tehát ne beszéljünk félre! Persze, tudom, önnek ez a feladata.

Még egyszer mondom, és ez az utolsó mondatom: ez az egész európai uniós forrás. Az isten szerelmére! Nem értem, hogy a fideszes szavazók ezt hogyan fogadják el egy olyan kormánytól, amely a szuverenitására oly kényes. Örüljünk neki, azt hiszem, vagy ön mondta, vagy Maruzsa úr, már fáradt vagyok, nem tudom, melyikük mondta, hogy örüljünk neki. Persze, hogy örülünk és jó lenne, ha az a pénz idejönne. No, de pont a státusztörvény lehetetleníti el ezt az egészet, meg az a zsaroló politika, amilyen harcot vívnak önök az EU-val. Ez az, ami miatt nem tud idejönni ez a pénz. Egyébként, ha meg ezt mondja, akkor joggal kérdezhetem meg, hogy legközelebb a Nemzeti alaptantervet is ott fogja íratni. Vagy vallja be, valljon színt  korán reggel van, kevesen néznek bennünket, én esküszöm, letagadom, csak tudni szeretném -: azt szeretné, hogy egy nemzeti hatásköre tartozó oktatásügy közösségi terület legyen? Mert az egy föderalizmus felé elmenő út, amit aztán az ön Orbán Viktor miniszterelnöke nem nagyon szeretne, sőt kézzel-lábbal tiltakozik ellene.

Nehéz kérdések ezek a reggeli órákban. Nem biztos, hogy a válaszát meg fogom tudni várni, ezért elnézést kérek öntől, mert láttam, hogy gombot nyomott. (Vajda Zoltán: Majd összefoglalom! Írok neked.) Bizony isten meg fogom nézni, mert sokszor szeretem hallgatni. Becsülettel válaszoljon nekem! (Taps az ellenzéki padsorokból.)