RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem pusztán önnek szánom, hanem általában mondanám, ami lehet, hogy nem csak engem zavar az elmúlt hónapok vitáiból, hogy amikor a baloldalt vagy a baloldalhoz köthető szervezeteket halljuk, akkor ők azt mondják, hogy minden rossz, ami a magyar oktatás környékén van, pláne ami az elmúlt tíz évben történt. És aztán ön is hoz egy példát, hogy máshol meg minden jó. Néha az embernek nem lehet annyira igaza, hogy valamiben ne tévedne, és valamiben nem tévedhet annyira, hogy valami igazság ne lenne abban, amit mond. Tehát azért nem lehetünk ennyire túlzók. És nem akarok ebbe morálisan nagyon belemenni, de azért mégiscsak a magyar pedagógusokkal szemben sem beszélhet senki sem úgy, hogy ami itt van, az minden szörnyű, mert az előző felszólalásban elmondtam nagyon sok eredményt, amit elérnek a magyar diákok, a nemzetközi diákolimpiáról annyi érmet hoztak, mint talán még korábban soha, informatikában, természettudományos tárgyakban és más területeken. És akkor azt mondjuk, hogy mindent vegyünk át, mert a finn nagyon jó, a miénk meg nagyon rossz. (Dr. Harangozó Tamás: Mondtam én ilyet?) Hogy minden onnan átveendő.
És azért hadd világítsam meg azt, hogy nincs ott sem más probléma, mint itt. Én is megnéztem sok cikket ezzel kapcsolatban, a finn oktatási rendszer meg a portugál, ugye, ez a másik, ami nekünk fontos szempont lehet. Képzelje, még a Partizán-videót is megnéztem a finn oktatási rendszerről, és abban van az szerintem, ami önt egy kicsit cáfolja azért, hogy az elején a baloldali pártoknak volt egy olyan elképzelése, azt a jobboldali pártok ellenezték ott Finnországban, de aztán nagyon sokáig voltak hatalmon a baloldali pártok, és utána ez a rendszer kialakult, és a jobboldaliak sem tettek a kialakult rendszer ellen. Nem volt annyira konszenzus, mint amit ön itt felvázolt, tehát nem volt idilli az állapot, de valóban politikailag így alakult ki a ciklusok során.
De nézzük meg a finn oktatás PISA-eredményeit, 2006, 2009, ’12, ’15, ’18. Természettudomány: indultak 563 pontról, tartanak 522-nél. Szövegértés: indultak 2006-ban 546 pont környékén, most tartanak 507 pontnál. Indultak matematikából 2003-ban, ha megnézzük, 544 pontról, icipicit emelkedett, és most 507 ponton vannak; mindegyik csökkenés. És ha megnézi ön 2006 után, a ’09-es, a ’12-es, ’15-ös, ’18-ast, szinte minden évben szinte mindegyik csökken.
A Momentumnak is ennyi volt az oktatási programja, hogy a finn modellt átvesszük. Nem lehet egy sms-nyi programmal vagy egy lózunggal megoldani a kérdéseket. (Szabó Timea: Alapítványt lehet…) Finnországban öt év alatt a pedagógusképzésre jelentkezők száma egy Yle nevű csatornán lévő műsorban hangzott ez el 13 100-ról 8200-ra csökkent. Az a bajuk a finneknek, hogy romlanak a PISA-eredmények, és radikálisan visszaesett a pedagógusképzésre jelentkezők száma. Mintha önöket hallanám itt öt év alatt 13 100-ról 8200-ra. Minden ötödik általános iskolában végzett fiúnak olvasási gondja van. Fiúk és lányok közötti különbség az egyik legnagyobb Finnországban. Természettudományos tárgyból alulteljesítők aránya 2006 és 2018 között 4,6 százalékról 12,9 százalékra emelkedett.
Szintén ezen a csatornán bemutatott felmérés szerint a tanárok 66 százaléka nagyobb fegyelmet követelne az osztálytermekben, a szülők 81 százaléka nagyobb fegyelmet követelne az osztálytermekben. Ettől függetlenül a finn oktatási rendszer még nagyon jó, ne mondjunk róla rosszat, egy jó példa, sok minden átvehető belőle, de ne beszéljünk róla úgy, hogy máshol minden gond nélküli, minden napfényes, minden gyönyörű, minden problémamentes, mert ők is hasonló problémákkal küzdenek, hogy a szülők nagyobb fegyelmet várnának el az iskolában; hogy zuhan a pedagógusképzésre jelentkezők száma Finnországban, nálunk csak a BA-, MA-trükközéssel volt magasabb korábban a jelentkezők száma, most ugyanolyan, mint akár húsz évvel ezelőtt; és olvasási problémák, természettudományos alulteljesítés a Nokia országában, ahol tényleg olyan nagy informatikai fejlesztések voltak ez előtt húsz esztendővel.
Szóval, amikor mi voltunk diákok, ön is képviselő úr és én is, akkor valóban ez egy csoda volt, de ez a csoda nem tart… bizonyos szempontból tart a mai napig, mert az európai oktatási rendszerek közül az egyik legjobb a finn, ő még be tudta verekedni magát a tíz legjobb oktatási rendszer közé a világban, de csak ő egyedül Európából, és az összes többi nem európai, Kanada van még benne, a többi pedig ázsiai ország, de ne nézzük le ennyire a magyar oktatási rendszert, ne mondjuk, hogy itt minden rossz, és ne mondjuk azt, hogy ott viszont megtalálták a tökéletességet, mert ugyanezekkel a gondokkal küzdenek, mint mi, csak hála istennek, nekik magasabb polcról kell ezt a problémát nézni, de a probléma lényege és gyökere ugyanez. Ezért ez a „négy láb jó, két láb rossz”, ez a fekete-fehér megközelítés, hogy nálunk a magyar rossz, a külföldi jó, és majd mondják meg külföldről, hogy mit kell csinálni, meg mindig csak külföldi példákat másoljunk, ezért nem jó, ezért sematikus, és ellehetetleníti a párbeszéd lehetőségét is. Ráadásul nem lehet egy országot így egy mondattal kezelni, mert mindenhol vannak jó és rossz dolgok, van, ami ott működik, itt meg nem működne. (Dr. Harangozó Tamás: Ez így van.)
Ennyit a finn modellről. Kedveljük és tiszteljük őket, és nagyon sok jó dolgot át lehet tőlük venni, de mondjuk, azt átvennénk, hogy megszűnne a szabad iskolaválasztás? Ez a finn modell alapja, a körzőzés alapja, amivel ön kezdett. Nem lehet szabad iskolát választani. (Szabó Timea: Mert ott nincsenek ekkora különbségek az iskolák között.) Ha ezt Magyarországon bárki bevezetné a kormányzatban, önök lennének az elsők, akik tiltakoznának, újabb szabadságjog-megvonás, diktatúra kiteljesedik, már mindenkit kolhozosítunk, és beküldünk a körzetes iskolába. És Finnországban így működik, a gyerekek körülbelül 99 százaléka a körzetes iskolába jár. Még a Partizán-videóban is ez van, ha megnézi.
Nem lennének magániskolák, egyházi iskolák. Minden iskola állami, önkormányzati iskola lenne. (Szabó Timea: Azért van magániskola Finnországban, ne csúsztasson!) Ezt Magyarországon elfogadnák az emberek? Szóval, ezért nem szabad csak így nagyon-nagyon lekezelni, mert nagyon más rendszer. Becsüljük meg a miénket, mondjuk el azt, ami jó benne, ne szégyelljük azért megdicsérni azt, ami jó benne.
Tantestületek döntési joga. Semmi köze a fenntartónak a pedagógiai programhoz és egyes szabályzatokhoz. Tisztelt Képviselő Úr! Nem volt itt még egy korábbi szakaszban, erről már beszéltünk, hogy igazából ez a kilencvenes évek derekától Hoffmann Rózsáig így volt, tehát a baloldali kormányok idején is, tehát amikor ön azt mondta, hogy nem volt ehhez semmi köze, a baloldali kormányok alatt is úgy volt, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz. Önök Hoffmann Rózsát támadták, de ő vezette be azt a módot, hogy ezeket a jogköröket a tantestülethez telepítette, és most visszaáll az a rendszer, ami a ’12-13-as módosítás előtt volt, így a baloldali kormányok alatt is volt. Tehát önök alatt is az a rendszer volt, amit ez a törvény tartalmaz, amit önök most kritizálnak, és autonómiasértésnek tartanak, csak éppen ezt a gyakorlatot követték a baloldali időszakban is. Ezért nem jó ez a „négy láb jó, két láb rossz” logika, amit a kormány terjeszt be, az „ab ovo rossz, és keresek hozzá indokot”, hanem legalább az indokot nézzem meg, és utána döntsem el, hogy jó vagy rossz, mert így nem jutunk előre, és az emberek tényleg azt várnák tőlünk, hogy nemzeti sorskérdésekben, mint például az oktatás, értsünk valahogy egyet.
(6.20)
És azt ön is tudja hogy átkanyarodjak végül az ön első mondatára, a kilencpárti egyeztetésre , azt ön is tudja, hogy Pintér Sándor azon miniszterek közé tartozik azért ebben a kormányzatban, aki minden fontos törvényjavaslat előtt behívta az ellenzéki pártokat is egyeztetésre ugye, ezek általában rendészeti tárgyú vagy önkormányzati törvények voltak korábban, nem a humán terület törvényei , és ügyelt arra, hogy minden párttól valamilyen javaslatot fogadjon is be. Lehet, hogy nem a legfontosabbat vagy az elsőt, de valami legyen, pontosan azért, hogy valahogy közelítsünk egymáshoz, mert az emberek is ezt várnák tőlünk.
Emlékeim szerint nem ön volt ott az MSZP részéről, hanem Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, aki tényleg nagyon kedves stílusban beszélt ott, de azért az önök ottlétének a lényege a kivonulás volt; nem önnek, hanem az ott lévő baloldali pártoknak. Politikusok vagyunk, tudjuk, hogy önök úgy érkeztek, hogy megkérdezik: visszavonják?, nem vonjuk vissza akkor kivonulunk. Tehát előre lejátszották magukban ezt a forgatókönyvet, és így érkeztek oda. Nem a törvényjavaslat részleteiről beszéltünk, nem a paragrafusokról beszéltünk. A szakszervezetek javaslatai közül számtalant elfogadtunk, 32 szakaszban nagyon sok kérésük belekerült a törvényjavaslatba; ön is ismeri, akár a felmentés kapcsán, a próbaidő vagy egyebek kapcsán, ez a hírekben is szerepelt. Tehát nagyon sok rész módosult március 2-a és június 6-a között, tehát a nyilvánosságra hozatal és a benyújtás között a szakszervezetek javaslatai nyomán. De ezt a kilencpártit a baloldali pártok egy politikai konfliktusmezőnek tekintették, hogy bemegyünk, nem megyünk bele a részletekbe, csak vonják vissza; nem vonják vissza? akkor kivonulunk.
Úgyhogy ne mondja azt, hogy nem volt kísérlet erre. Nyilván egy kormánynak megvan a maga karakterisztikája, értékvilága, célja, amely szerint ezt a törvényt megfogalmazza, megformázza; ez nyilván eltér más pártokétól. De itt igazából az érdemi belemenésnek a lehetősége is elment; a Mi Hazánk képviselője ott maradt a többiek kivonultak , vele végigmentünk paragrafusról paragrafusra, mert neki voltak ilyen alábontott javaslatai, de ez a baloldali pártokkal nem sikerült. Másnap pedig, hát nyilván, amikor a pártok szakértői jöhettek el ugye, önök is mondták, ott ültek mögöttük, igazából mellettük a szakértők , ők nem aznap kaptak szót, hanem másnap, de másnap, amikor szót kaptak volna, éppen az MSZP szakértője, Nagy Erzsébet, a PDSZ vezetője eljött, de összesen hárman voltak ott a megbeszélés kezdetén; a végére ketten maradtak, a Mi Hazánk képviselője és az MSZP szakértője, Nagy Erzsébet, aki egyébként már tíz egyeztetést ült végig szakszervezeti sapkában, most még egy egyeztetést végigült MSZP-s sapkában, és ő szólt hozzá arról, amiről korábban is hozzászólt, amit már többször elmondott. És a pártok szakértői el sem jöttek másnap erre a megbeszélésre. Úgyhogy nyilvánvalóan… (Szabó Timea: Nem is voltunk meghíva!) Mindenki megkapta a meghívót; azért jöttek el a többiek, akik eljöttek, mert mindenki megkapta a meghívóját.
Nem hiszem, hogy a mai estén fog sikerülni ezt az áttörést elérni, de ha kevésbé sematikusan beszélnénk a dolgokról, akkor talán előbbre tudnánk jutni. Mi mindenesetre ezt az egyeztetést tényleg megtartottuk, már önmagában szerintem ez is érték, hogy ez megvalósult. Sajnáljuk, hogy a baloldali pártoknak ez csak egy alkalom volt a kivonulásra. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott, képviselő úr.