SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is, szeretnék én is reagálni Rétvári Bence még korábban elmondott szavaira, illetve a nemrég elmondott szavaira is. Szóval, ezt az osztályharcos dolgot, én látom, hogy most államtitkár úr nagyon beleszeretett ebbe. De mondja már el nekem, hogy mi a jó anyám az osztályharc abban, hogy ahogy ön egyébként helyesen mondta, valóban, az ellenzéki pártok, amikor beadnak egy költségvetési módosító javaslatot, akkor arra adják be ezt a módosító javaslatot, hogy a kórházakra többet költsünk, a stadionokra meg kevesebbet?! Ebben mi az osztályharc? Melyik osztályok harcolnak itt egymással? Mert szerintünk az össztársadalmi érdek… Esetleg a NERencváros harcol a társadalom 99 százalékával, ugyanis a társadalom 99 százaléka kórházakat szeretne és működő egészségügyet, és nem stadiont. (Hollik István: Az emberek 99 százaléka nem kiabál, hanem szépen beszél.) Tehát értem ezt a beleszerelmesedést most ebbe a szóba, de szerintem ez egy félresiklás, úgyhogy inkább hagyjuk!
Azt is mondta az államtitkár úr, hogy a gyerekek érdeke az, hogy most már nem őket vezénylik át az iskolákba, hanem milyen jó, hogy a tanárokat vezénylik át. Itt csatlakoznék Harangozó Tamás képviselőtársamhoz, hogy önök 13 éve kormányoznak, a negyedik kétharmaduk van. Ezt ön eredménynek tartja az oktatásban, hogy milyen jó, hogy 16 ezer tanár hiányzik (Rétvári Bence: Nem hiányzik 16 ezer tanár!), és mekkora eredmény, hogy akkor nem csoportosítanak át komplett osztályokat más iskolákba, hanem majd a tanároknak kell átmenniük? Szerintem az lenne az eredmény, ha senkinek nem kellene sehova mennie, mert nem lenne tanárhiány.
Az én nagyobbik fiam gimnazista, egy gyakorlógimnáziumba jár, most kilencedikes. Az első évben ‑ és ez egy budapesti iskola, nem, mondjuk, Taktaharkányban van ‑ kilenc kistanár volt az iskolában, aztán hét, idén egy. Tehát ön ne mondja már nekem azt, meg nekünk, államtitkár úr, hogy van elég tanár, meg jelentkezik elég tanár! Hát, már a budapesti iskolákba sem jelentkezik elég tanár! Az egyik családtagom óvodapedagógus, óvónő. Nincs váltótársa. Egy önkormányzati óvodában dolgozik. Nincs váltótársa a csoportban; ez azt jelenti, hogy reggeltől estig ő van egyedül 26 gyerekkel.
Hát ne mondja már nekünk, államtitkár úr, hogy ez az eredmény 13 év Fidesz-kormányzás, a negyedik kétharmad után! Gyakorlatilag teljhatalmuk van, bármit megcsinálnak, bármit meg is csináltak, bármit áterőszakolnak; ha kell, a kata adózási fajtát egyik éjszakáról a másik reggelre eltörlik. Hát ne mondja már nekem, hogy akkor az az eredmény, hogy milyen jó, mert akkor a tanároknak kell átmenniük!
Aztán azt is mondta még korábban államtitkár úr, persze utána ennek ellentmondott, mert itt ezzel az osztályharcos dologgal rögtön meg is cáfolta (Rétvári Bence: Ez is becsípődött.), hogy akkor mégis vannak javaslatok. Korábban azt mondta, hogy mi csak kritizálni tudunk, nincsenek javaslataink. Mellár Tamás ma reggel mondta el önnek, hogy az ellenzéknek összellenzéki szinten volt egy százpontos oktatási javaslata, hogy hogyan kell rendbe tenni az oktatást ma Magyarországon. Ezt több mint ötven szervezettel egyeztették az ellenzéki pártok. Úgyhogy nagyon kérem, ne mondja azt, hogy nincsenek javaslataink! Abban igaza van, hogy teljesen mindegy, hogy hány javaslatunk van, ezt pont ‑ majdnem mondtam, hogy mit csinál vele a kormány ‑, pont ignorálja (Derültség.) a kormány (Rétvári Bence: Igen, így szebb.), pont lesöpri a csudába ezeket az ellenzéki módosító javaslatokat. Attól ezek még vannak, de önök erőből mindent lesöpörnek.
Aztán nézzük ezt a teljesítményértékelést! Ez a másik, amit egyszerűen nem értek, de segítsen akkor, mert biztosan én nem értem. Tehát azért jó, hogy van fegyelmi eljárás most, mert akkor árnyaltabban lehet büntetni (Rétvári Bence: Fokozatosság!), mert korábban nyilván kötelező volt azonnal kirúgni mindenkit (Rétvári Bence: Vagy semmit sem csinálni.), ha hibázott. (Hollik István: Fekete vagy fehér.) De bocsánat, szóval, ilyen nincs! Korábban sem volt kötelező azonnal kirúgni valakit, hanem mondjuk, az intézményvezető tudott mérlegelni, hogy milyen figyelmeztetési formákat vezessen be. Most azt próbálja nekünk elmondani, hogy ennek semmi köze a bosszúhoz, a kormány által szépen megfarigcsált bosszúhoz, hanem milyen jó, mert így akkor majd árnyaltabban lehet lekaszabolni az összes tanárt (Rétvári Bence: Mi van??? Osztályharcos! Osztályharcos!), ha ne adj’ isten, mondjuk, tiltakoznak az önök oktatási törvénye ellen.
Korábban elmondtam egy példát, de akkor ezt elmondom, hogy mennyire így van ez, meg ez a teljesítményértékeléssel is összefügg; tehát mennyire valódi bosszú az, amire önök akarják használni a teljesítményértékelést is, meg ezt a fegyelmi eljárást is. Elmondom, mert lehet, hogy nem ön volt itt ‑ Maruzsa államtitkár volt akkor ‑, ez egy kéthetes hír. Balatonalmádiban azonnali hatállyal kirúgtak egy fiatal történelemtanárt, akinek most érettségizik az osztálya, aki nem mellesleg, hogy, hogy nem, a Pedagógusok Szakszervezetének volt a tagja, és helyi szervezője volt az ottani tanártiltakozásoknak. A hivatalos indoklás szerint azért rúgták ki, mert a szakmai minősítése 2 százalékkal elmaradt a központi szinttől. Milyen érdekes! Tehát ő volt az a tanár, aki a gyerekekkel elénekelte a „Mi vagyunk a grund”-ot az udvaron, aki kapcsolatot tartott a szakszervezetekkel; akinek egyébként nemrég született gyermeke, és a felesége is pedagógus ‑ ehhez képest azonnali hatállyal kirúgták, erre a pontrendszerre vagy valamilyen pontrendszerre hivatkozva.
(6.30)
Szóval, ezek után azt akarják mondani, hogy semmi összefüggés nincs az önök által kitalált pontrendszer, a teljesítményértékelés és a bosszú között?! Szerintem ez a példa pontosan az ellenkezőjét mondja.
Aztán a másik, amit nem értettem ebben, illetve Hollik István felszólalásában, tényleg, hogy a szülői jogok nem sérülnek. Hát, hogy ne sérülne az én jogom mint szülőnek, ha a gyerekeimnek nincs tanára? Ha a gyerekeim jövőjét nem tudja biztosítani az állam az iskolákban, ami az államnak a kutya kötelessége? Akkor az én szülői jogaim sérülnek ebben az egész rendszerben. Ennek az ellenkezőjéről kár egymást győzködnünk, mert biztosan nem fogjuk meggyőzni egymást.
Aztán szintén egy néhány nappal ezelőtti hír volt az ‑ merthogy önök azt mondják, hogy mennyit finanszírozták az oktatást ‑, hogy egy iskolában egy osztályfőnök 5 ezer forintot kapott az államtól arra, hogy az osztály kitűnő tanulóinak megvegye az év végi jutalomkönyveket. Ő megkérdezte, hogy 5 ezer forintból hogyan vegyen hat tanulónak jutalomkönyvet. És erről eszembe jutott, hogy amikor én gyerek voltam, akkor mi is kaptunk mindig jutalomkönyvet ‑ általános iskolában én is kitűnő tanuló voltam ‑, úgyhogy behoztam megmutatni Rétvári államtitkárnak, hogy milyen nagyszerű jutalomkönyvet kaptam. (Felemeli.) Borisz Izjumszkij „Vörös vállpántok” című nagyszerű regényét kaptam meg. Ezek itt szovjet katonák, akik úsztak egy gumicsónakban; nem tudom, mi van benne, mert nem olvastam el. (Derültség, közbeszólások.) Bele van írva, hogy „Szabó Timea 5/A kiváló tanulmányi eredményért”. Azért hoztam be, mert ez csak 25 forint. Gondoltam, segítek önöknek, hogy végül is 25-ször, mondjuk, nem tudom, hat… (Derültség.) De legyen akár kicsit drágább, mondjuk, 200 forint is elég tulajdonképpen megoldani hat tanuló jutalomkönyvét. Kaptam egy másik jó jutalomkönyvet is, még azt is elmesélem. Annak nem jut eszembe a címe, de a tartalmára emlékszem, volt egy rövid összefoglaló az elején: arról szólt, egy lebilincselően izgalmas nyomozás arról, hogy ki lopta el Szása garázsából a két vadonatúj lengéscsillapítót. (Derültség.) Ezt kaptam én jutalomkönyvként, tízéves kislányként. (Arató Gergely: Ez egy realista regény volt legalább.) Pont egy ilyen lánynak való. Na most, ilyeneket önök is, a jelenlegi rendszerben pont ilyen könyveket tudnak majd önök is ajándékozni a diákoknak; pont ezeket a 25-30 forintos könyveket szerintem be lehet még szerezni az antikváriumokban.
Szóval, azt szeretném mondani, hogy azért fejezzük be a mellébeszélést erről, tehát az oktatás finanszírozásáról, mert itt van előttünk kerek perec az, hogy 2002 óta hogyan alakult az oktatás GDP-arányos finanszírozása. Ugye, Orbán Viktor egyszer, pont egy tanár levelére válaszolva azt mondta, hogy persze, még nincs kolbászból a kerítés, de mindig a gazdaság teljesítményéhez kell viszonyítani azt, hogy mennyit tudunk költeni. Na most, tíz évig itt gazdasági növekedés volt, dőltek be az uniós pénzek Magyarországra. Rengeteg pénz lett volna már korábban is, nemcsak ahhoz, hogy az oktatásba forgassák ezt vissza, hanem a pedagógusbér-emelésre is ezen belül.
Nézzük meg, hogy 2002-ben GDP-arányosan még 5,4 százalékát költötték a GDP-nek oktatásra; 2010-ben 4,6 százalékot; 2013-ban 3,9 százalékot; 2020-ban pedig 3,8 százalékot. Tehát a 2002-es 5,4 százalékról lement 2020-ra 3,8 százalékra GDP-arányosan az oktatásra fordított összeg. Ez azt jelenti, hogy hiába nőtt a gazdaság, önök nem növelték vagy legalább nem is tartották meg GDP-arányosan az oktatásra fordított pénzeket, hanem még csökkentették is. Tehát Orbán Viktor hazudott, amikor azt állította, hogy mindig a gazdaság teljesítőképességéhez mérten költöttek oktatásra. Pont fordítva történt: hiába nőtt a gazdaság, önök csökkentették az oktatásra fordított költséget. Ez nem csak bűn, tisztelt államtitkár úr és képviselőtársaim ‑ ez hazaárulás! Önök elárulták a gyerekeink jövőjét, elárulták az oktatást.
Látszik, hogy most bajban vannak. Csodálkoznak, hogy másfél éve ‑ másfél éve! ‑ kitartóan tiltakoznak a tanárok, és hogy nem sikerült most végre egyszer vagy először önöknek nem sikerült megosztani az ezen a területen dolgozókat, élőket vagy működőket, ahogyan korábban az orvosokat az ápolók ellen fordították. Most nem sikerült a diákokat a tanárok ellen fordítani vagy közéjük éket verni, mert a diákok azóta is kiállnak a tanáraik mellett. Ez önöknek nagyon fáj, ezért mocskolják össze az összes tiltakozó diákot, tanárt azzal, hogy baloldali, meg sorosista, meg nem tudom én, csak azért, mert egyszerűen szeretnének annyi pénzt, hogy tudjanak gyümölcsöt venni a hó végén a gyerekeknek.
Tehát én azt javaslom, hogy miután ennek a státusztörvénynek semmi köze a pedagógusbér-emeléshez, ezért a Párbeszéd-Zöldekkel azt javasoljuk, hogy vonják vissza ezt a bosszútörvényt. Kezdjük el új alapokról tárgyalni a magyar oktatás helyzetét; találjuk ki, hogy hogy lehet valóban javítani ezen a borzasztó helyzeten, és ehhez első körben az szükséges, hogy vonják vissza ezt a bosszútörvényt. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)