ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Szeretnék néhány adatot mondani így a vita előrehaladása kapcsán, mert mégis én alapvetően, mint tudják, kémia-fizika szakos tanár vagyok, és a számokat szeretem, ezeket fontosnak gondolom.

Három dolgot szeretnék kiemelni ezek közül az oktatást jellemző számok közül. Az egyik, hogy mégiscsak talán az egyik dolog, amivel a leginkább tudjuk mérni azt, legalábbis így mostanában, a XXI. században, hogy mennyire sikeres az oktatási rendszer, az az, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya mekkora. Nem mennék most bele, a két perc nem teszi lehetővé, hogy persze ez nem azt jelenti, hogy a szakképzés nem fontos, sőt, de azért ez egy fontos mutatószám. Az Európai Unióban ma már ez 40 százalék, 2030-ra 45 százalékot akarnak elérni, ehhez képest Magyarországon 30 százalék körül vagyunk, és az utóbbi tíz évben ez semennyit nem növekedett, tehát még csak törekvés sincs rá. Még aggasztóbb azonban, hogy ezen belül Észak-Magyarországon csak 19,2 százalék ez az arány. Ez mindig a 24-35 éves korosztályra vonatkozott, tehát a fiatal felnőtt korosztályra vonatkozik az arány, miközben egyébként a fővárosban 60 százalék, Pest megyében 36 százalék. Tehát nagyon jól látható az, amiről beszéltem korábban, hogy itt arról is szó van, hogy a társadalmi szétszakadást ma nem megszünteti, hanem éppen erősíti az oktatási rendszer.

(8.00)

És van ennek egy gazdasági oka, erre is utaltam az imént, a legnagyobb GDP-arányos oktatási ráfordítás 2003-ban volt, 6,3 százalék. Ez egyébként 2010-ig csökkent, emiatt lehet kritizálni az előző kormányt is, de még mindig bőven 5 százalék fölött volt, és magasabb volt, mint például a 2001-es, tehát a Fidesz-kormány idején lévő. Azonban utána, a válság elmúltakor nem növelték az oktatás részesedését, hanem csökkentették, ma 3,9 százalék. Ez az önök oktatáspolitikája.