DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Fura dolgot fogok mondani: nem lehetnek könnyű helyzetben a Belügyminisztérium felelős államtitkárai, legyen akár egészségügyért felelős vagy oktatásügyért felelős, mert a tények makacs dolgok, igen nehéz védeni a mundér becsületét, amikor beterjesztenek egy olyan költségvetést ide, az Országgyűlés elé, amelyből az derül ki, hogy nemcsak 2010-hez képest, hanem az előző évekhez képest is GDP-arányosan gyalázatosan keveset költ a magyar költségvetés oktatásra és egészségügyre.

Ugye, az oktatásnál a tavalyi évhez képest meg a tavalyelőtti évhez képest is minimális, pár tizedszázalék a bővülés, de még így is jelentősen elmarad az európai uniós átlagtól; hát még azoktól az országoktól mennyivel elmarad, ahol az oktatás fontos, mert a jövőben gondolkodnak, és a tudásalapú gazdaság fejlesztésében. Tehát míg nálunk körülbelül 4 százalék az oktatásra fordított GDP-arányos költségvetési kiadás, addig az átlag 6-6,5 százalék, és akkor még nem említettem akár Finnországot vagy más országot, ahol ennél lényegesen magasabb. De ennél még gyalázatosabb képet mutat az egészségügyre fordítandó költségvetésikiadás-szám, hiszen az európai uniós átlag 7 százalékhoz képest ez nálunk már 4 százalék alatti GDP-arányt mutat, de van egy jó számunk, mert ezt a GDP-hez viszonyított arányt, ugye, hozza Magyarország, csak éppen azért, mert az emberek kénytelenek magánegészségügyben költeni a leadózott, nem kevés adóval terhelt fizetésükből, tehát a magánegészségüggyel egészül ki tulajdonképpen a magyar egészségügyi ellátás. De hát, mi azt szoktuk mondani, hogy a költségvetés egy torta, a közös tortánk, és az egy politikai szándékot és politikai célkitűzést mutat, hogy abból, ebből a tortából melyik ágazat hogyan részesül.

De, ugye, nemcsak ezek a tényszámok, hanem azért érdemes a közvélemény-kutatásokat is figyelembe venni, amelyek pedig, ugye, azt mutatják, hogy a magyar társadalom hogyan ítéli meg ezeket az ágazatokat, és azt kell mondanom, az látszik, hogy a magyaroknak az egészségügy helyzetéről lesújtó véleménye van  ezt nyilván tapasztalatból mondják; persze nyilván könnyű a minisztériumból számokat babrálni, de az emberek meg a bőrükön érzik nap mint nap az egészségügy tragikus helyzetét , de mondhatnám az oktatást is, az oktatás állapotával és helyzetével is elégedetlen a magyar társadalom többsége.

És, ugye, önök a gazdaság- vagy munkaalapú társadalomról beszélnek, Matolcsy Györgyöt tudnám ideidézni, aki elmondta, hogy az elmúlt tíz évben olyan pénzbőség volt Magyarországon, ami példátlan. Aztán, ugye, ő maga, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Kárpát-medence géniusza elmondta, hogy ezt mennyire rosszul használta fel az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben, tehát tulajdonképpen ennek egy jelentős része ablakon kidobott pénz, és ennek az iszonyatos pénzbőségnek sajnos nem az egészségügy és nem az oktatás volt a nyertese, miközben, ugye, mind a két ágazat fontos versenyképességi mutató  ugye, mindig nagyon büszkék a GDP-növekedés mértékére, csak, ugye, ebből a nagyarányú növekedésből kinek milyen haszna van? A multiknak biztos óriási nagy haszna van, hiszen ezermilliárdokat hordanak ki Magyarországról nyereségként alig 3-4 százalékot adózva, és ehhez még az állam igen komoly, több száz milliárdos támogatást is ad nekik; elég csak az akkumulátorgyárakra utalni, ahol egy-egy beruházásnak akár a 12-13 százalékát is a magyar adófizetők fizetik meg, aztán a nyereséget természetesen nem a magyar adófizetők teszik zsebre, hanem ezek a multinacionális vállalatok.

Arra szeretnék tehát kilyukadni, hogy sajnos, ha az önök által agyondicsért státusztörvény  amely, ugye, a gyermekek mindenekfeletti érdekét szolgálja  mellé odatesszük a költségvetésben tervezett oktatási kiadásokat, akkor, ugye, lelepleződnek, mert ez egy ordas hazugság, mert szinte semmilyen forrást, komolyabb forrást nem rendelnek oda, hogy ebből bármilyen fejlődés kimutatható lenne, hiszen a költségvetési számok azt mutatják, hogy még a pedagógusok ebben foglalt lehetséges béremelésére sincs meg a fedezet. Most speciel arra gondolok, hogy önök arról beszéltek, hogy 800 ezer forintot fognak keresni átlagban a pedagógusok.

És akkor itt térnék rá ennek a státusztörvénynek a leggyengébb pontjára, már az önök által felvetett béremeléssel kapcsolatos leggyengébb pontjára, hogy beleírják azt, hogy, mit tudom én, 400 ezer forinttól 1 millió vagy 1 millió 200 ezer forintig lehet itt a pedagógusoknak pénzt keresni attól függően, hogy gyakornokok, pedagógus I. vagy II. besorolásban vannak  ugye, értékelési szempontként odaírják azt, hogy persze azért valamilyen szinten az eltöltött éveket is figyelembe kell venni, és hosszan sorolják, hogy milyen szempontrendszer szerint kereshetne akár, mondjuk egy ózdi pedagógus, akár egy ózdi óvodapedagógus 700-800-900 ezer forintot, mert, ugye, mégiscsak ott kéne jobban, ott is meg kéne becsülni a pedagógusokat, ahol iszonyú nehéz körülmények között kell oktatni , csak hát, van egy mondat ebben a törvényben, amely meg arról szól, hogy igen, van ez a keret, de az intézményvezetőnek figyelembe kell vennie az adott intézmény költségvetési erejét, tehát az adott költségvetési évben az állam által vagy a tankerület által az intézmény számára biztosított személyi kiadási keretet, és azon belül kell neki gazdálkodnia.

Hogyha tehát, ugye, mondjuk, pénzszűke van  és látjuk a költségvetésből, hogy azért nem szabadult el az oktatásra fordítandó költséghányad , akkor sajnos, azt kell látni, hiába emelhetné az igazgató a pedagógusok bérét a különböző szempontrendszer szerint, ha nem lesz annyi pénze az intézménynek, akkor nem fogja tudni megemelni ezt a bért, és nagyon sokan elmondták, hogy amúgy mennyi tárgyi eszköz hiányzik az iskolákból, a szülőknek milyen erőbedobást jelent, hogy normál körülmények között végbe menjen vagy végigmenjen egy egész tanév. Nem gondolom tehát, hogy még majd a krétából, a vécépapírból meg a különböző ilyen tárgyi eszközökből fog majd az intézményvezető spórolni  merthogy arra sincsen pénz , hogy a pedagógusoknak ebben a keretben meghatározza a bérét, tehát egyszerűen egy kész átverés, ami ebben a törvényben béremelés szintjén megjelenik.

Ugye, sokszor halljuk a miniszterelnök úrtól, hogy nem feltétlenül a diplomások száma mutatja egy társadalom valódi erejét, és nem is kell annyi érettségizett ember, a bölcsészekkel kapcsolatos véleményüket meg aztán abszolút ismerjük, bár elég sok bölcsész ül az önök sorai között, már akik most éppen nincsenek itt, de akik itt vannak talán közöttük is, sőt láttam egy kimutatást, hogy nagyon sok tanár végzettségű fideszes képviselő is van. Na most, ha a bölcsészeket annyira nem szeretik, nem kell annyi diplomás, nem kell annyi érettségizett, hát, akkor legalább a szakképzésre adjanak már annyi forrást, hogy a szakképzésbe járó fiatalok szerezzék meg azt a tudást, amely XXI. századi gazdasági kihívásokhoz elengedhetetlen! De oda sem adnak elegendő forrást.

Egyszerűen kivéreztetik ezt az ágazatot. Ezért ez teljesen érthetetlen. Hogyha nem kiművelt főket szeretnének, akik esetleg gondolkodnak, és nem nagyon fogadják el ezt a ránk erőltetett ideológiai valamit, és mondjuk, esetleg lenne véleményük, hanem azt mondják, hogy jó, hogyha sok szakmunkás van, és nekik nem kell akkor beleszólniuk a mi dolgainkba, akkor legalább nekik kellene olyan feltételrendszert biztosítani az oktatási ágazatban, hogy ők jussanak hozzá olyan tudáshoz, hogy ami előttünk áll itt az elkövetkezendő években, évtizedekben, ahhoz megfelelő tudással rendelkezzenek. És itt azért szeretnék utalni Hiller István felszólalására, aki elmondta, hogy ez egy alapvető probléma ezzel a törvénytervezettel, hogy nem szól a jövőről, tehát a jövő kihívásai nem tükröződnek vissza ebben a jogszabálytervezetben, tehát hogy a tudásátadás folyamatának az igen drasztikus változásához való alkalmazkodás ebből a jogszabálytervezetből nem olvasható ki.

Egy dologra szeretnék még rávilágítani. Volt szerencsém találkozni az Európai Bizottság regionális ügyekért felelős biztosával, akivel egy nagyon jó beszélgetés volt, mert elmondta, hogy ők már annyira szeretnék adni az európai uniós támogatásokat, hogy tényleg már csak egy gombot kéne megnyomni, hogyha a kormány hajlandó lenne teljesíteni a feltételeket; de azt is elmondták, hogy, ugye, az oktatásra fordítható és akár a pedagógusok bérére fordítható európai uniós támogatásnak nem feltétlenül ez a jogszabály a feltétele, sőt. Ugye, a pedagóguséletpálya-modell igen, de az, hogy teljesen átalakítsák a pedagógusok státuszrendszerét, és csorbítsák a jogaikat, az nem feltétele az uniós forrásoknak, hanem sokkal nagyobb, jelentősebb feltétele, hogy milyen továbbképzési rendszert biztosítanak a pedagógusok számára, merthogy, ugye, ennek az európai uniós támogatásnak az alapvető lényege az oktatás minőségének a javítása, ami nemcsak a béremelés által oldható meg  és ugyancsak hadd hivatkozzak Hiller Istvánra! , tehát maga a fizetésemelés és a béremelés szükséges, de nem elégséges feltétele az oktatás minősége javulásának.

(9.10)

Hát, én még ilyen tervet nem láttam. Biztos benyújtottak valamit, biztos erről is olyan széles körben konzultáltak itt akár a pedagógusokkal vagy a magyar társadalommal, de nem nagyon látjuk azt a minőségi képzési rendszert, amit a pedagógusoknak biztosítani szeretnének, amire igazából adná az Európai Unió ezt a forrást. Inkább azzal molyolnak, hogy hogy lehet egy kicsit megszorongatni a pedagógusokat, hogy lehet beállítani őket a sorba, hogy lehet, ugye, ilyen  klasszikust idézve  kokit adni a pedagógusoknak, hogy ejnye-bejnye, azért nem kellene itt a hatalmat annyira piszkálni a maga élvezeti rendszerében, és nem azzal, hogy amúgy pedig bemutassák, hogy hogyan tud majd az oktatás minősége javulni akár képzési vagy akár eszközfejlesztéssel, vagy bármi olyannal, amihez még szükség van arra, hogy az európai uniós forrásokat le lehessen hívni, hanem inkább ezzel molyolnak, meg persze mutogatnak az ellenzékre, hogy mi éppen mit tudunk elérni Brüsszelben, meg mit nem. De ugye, ezeken a tanácsüléseken az önök miniszterei ülnek, meg az Európai Tanácsnak az ülésein meg az önök miniszterelnöke ül, aki szidja a szankciókat, aztán mindig megszavazza őket.

És akkor végezetül még ami nagyon fontos ehhez az európai uniós forrás megszerzéséhez, ugye, ahogy mondják a pénzforrást kezelők, az akadémiai szabadság, tehát az oktatás szabadsága, ami számukra nemcsak azt jelenti, hogy lehete szabadon oktatni, mondjuk, egy felsőoktatási intézményben, egy középiskolában vagy egy általános iskolában, hanem azt is, hogy adott intézményen belül a közpénzek hogyan mozognak, és az alapítványokba kiszervezett egyetemeknél, felsőoktatási intézményeknél ez egy alapvető probléma, hogy van egy pártkatonákból álló kuratórium, ami az atyaúristen az adott intézményben, és látjuk, most már Stumpf István is, ennek a projektnek a fő felelőse is megadta magát, mert hát nem fértek a bőrükbe ott, az adott intézményben, és hát mégiscsak politikai döntést kellett hozni a rektorral kapcsolatban; ezt már az ő gyomra sem bírta, pedig hát aztán végig roadshow-zta az egész országot, ígérgetett itt 1500 milliárdnyi uniós forrást és mindent, a szenátusok pedig meghajoltak a kormányzati akarat előtt, és bíztak abban, hogy jönnek majd ezek a források. Hát, nagyon sajnálom, hogy hoppon maradtak, de ismerhetnék már önöket 13 éve, hogy ez önöknél hogy működik.

Summa summarum, ha tényleg együtt értékeljük ezt a törvénytervezetet és a tárgyalás alatt lévő költségvetést, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy átverés, ez egy hazugság, önök nem az oktatás minőségét akarják javítani, mert forrást nem rendelnek hozzá. Önök nem hívják le az európai uniós forrásokat, mert nem teljesítik a feltételeket, nem teszik hozzá azt a minőségjavulási programot, ami alapján az Unió Magyarország számára odaadná a pénzt, ehelyett kokit osztanak a pedagógusoknak, és a jövőnkkel játszanak. Szégyelljék magukat! Köszönöm szépen.