DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Minekutána körülbelül két órája vettem át itt az őrséget, hát, gondoltam, ilyen összefoglaló jelleggel reagálnék.

Többen a minőséget kifogásolták a velem szemben ülők oldaláról. Hát, akkor mit mondjak én? Tehát az a helyzet, hogy most függetlenül attól, hogy a Belügyminisztériumot melyik államtitkár képviseli, azért próbálunk egy olyan szakmai színvonalra törekedni, amivel egy érdemi vitát lehet folytatni. Hát, ez sajnos nem mindig mondható el a túloldalról, ugyanis ugyanazokat a csúsztatásokat és hazugságokat ismételgetik, és nagyjából ugyanazokkal a panelekkel élnek, függetlenül attól, hogy éppen egészségügyről, szociális témákról vagy oktatásról van szó. Folyamatosan fölemlegetik az egyeztetések hiányát, ami célszerűen nem igaz, fenyegetnek vezénylésekkel, amikre az egészségügyben sem került sor célszerűen, csak a Covid-járvány legrosszabb időszakaiban, és ezekkel riogatták az egészségügyi dolgozókat, ezekkel riogatják most a pedagógusokat. Senkinek nem célja, hogy visszaélve a munkáltatói jogokkal gyakorolja ezeket az irányítási jogosultságokat, egyszerűen nem életszerű, és  most már azért van az egészségügyben is két év példa a gyakorlatból  nem valósul meg. Nem valósul meg! Tehát ezekkel fölösleges riogatni.

Újra elhangzanak hamis állítások a költségvetéssel kapcsolatban. Nominálértékben közel a két és félszeresét költjük oktatásügyre, több mint két és félszeresét egészségügyre, és mindig följönnek ezek a GDP-százalékok, hogy ki hány százalékot oszt szét. Azért arra felhívnám a tisztelt képviselő urak figyelmét, hogy ha összeadogatjuk az önök százalékait, nem 100 jön ki, hanem 110 vagy 120. Ugye, ebből 100 a GDP, és 10-20 százalékot meg borzasztóan rossz kondíciókkal felvett IMF-hitelből tetszettek finanszírozni. Mondhatni: így könnyű! Tehát, ugye, Margaret Thatcher is mondta, hogy az a baj a szocialistákkal, hogy nagyon könnyen költik a mások pénzét. Hát, hogyha megnézzük az államadósság alakulását, így megy föl az önök idejében, így megy le nálunk, így önöknél, így nálunk. Tehát ha nem százat oszt valaki tartósan…  tudom, hogy a szocializmus idején ehhez szoktak hozzá, hogy hitelből tartják el az országot, de az nem fenntartható, tehát nem fenntartható. Tehát ha nem 100-at, hanem 110-et, 120-at osztogatunk szét, akkor persze magasabb számokat lehet kihozni, tehát lehet, hogy optikailag ez egy adott ideig jól néz ki, de hosszú távon nem fenntartható. A felelős kormányzásnak a lényege az, hogy hosszú távon fenntartható rendszert építsünk.

Az első két óra rezüméjeként ennyit szeretnék hozzászólni. Gondoltam, hogy ideje néhány ilyen csúsztatást kiigazítani. Köszönöm a figyelmet.