TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Kicsit arról szeretnék beszélni, hogy hogyan érzik magukat a pedagógusok a pályán, és miért van ennyi távozó. Hogyha megnézzük az adatokat, akkor nagyon szomorú képet kapunk. Én kikértem közérdekűadat-kéréssel az elmúlt két évre vonatkozóan azt, hogy hány pedagógus távozott felmondással vagy közös megegyezéssel az állami tankerületekből, és azt a számot, azokat a számokat kaptam, hogy 2021-ben 3738-an, 2022-ben 5316-an távoztak  ez egy óriási növekedés, 42 százalék. Nyilván van egy olyan része a távozóknak, ami minden évben van, akkor is, hogyha tökéletes az oktatás, mert vannak magánéleti okok, vannak személyes okok, amelyek közrejátszanak, de az a tendencia, amit látunk, hogy egyik évről a másikra 42 százalékkal emelkedik a távozó pedagógusok száma, az nagyon aggasztó.

Mi fog történni ebben az évben  kérdezem én önöket , amikor ennyire viharos események történnek? Önök hoznak egy olyan bosszútörvényt, amely számos ponton rontja a munkavállalói jogokat a pedagógusok esetében, és, ugye, nagyon sok pedagógus, közel ötezer már bejelentette, hogy fel fog mondani ennek hatására. Tehát milyen távozói létszámot fogunk kapni 2023-ban, hogyha önök ilyen politikát folytatnak? És ez nyilván nem csak a statisztika miatt, és főleg nem a statisztika miatt érdekes, hiszen ezek csak számok; de valójában nem csak számok, hanem ezek konkrét emberek, akik feltették valamire az életüket, 20-30 éve, mondjuk, elvégezték a pedagógusképzést, és most mégis úgy döntenek, hogy szeretett hivatásukat, amit egyébként szívvel-lélekkel csináltak, elhagyják.

(9.20)

Én tegnap este, mikor kimentem kicsit a tüntetők közé, akkor találkoztam három anyukával, akiknek egy XVI. kerületi iskolába jár a gyermekük, és annak a napnak a reggelén, tehát a tegnapi nap reggelén az ő tanítónőjük felmondott; Zita néni felmondott. Ez volt kiírva a táblájukra: „Zita néni ma felmondott miattatok!”  szólt önöknek , úgyhogy ezt most behoztam önök elé. Megkérdeztem őket, hogy mi is történt pontosan, mert olyan szívbe markoló volt ez a tábla. És akkor elmondták, hogy Zita néni egy olyan pedagógus volt, akire minden szülő vágyik, aki állandóan mosolyog, akinek tényleg mindene az oktatás, és egyszerűen már a tapasztalata miatt is abszolút benne van minden porcikájában, hogy hogyan kell reagálni a helyzetekre, és tényleg egy olyan pedagógus, aki a legjobb korban van ilyen szempontból, és ő mégis úgy döntött, hogy ennek a tanévnek a végén ő feláll és elhagyja a pályát. Miért tette ezt? Nyilvánvalóan az önök 13 éves oktatáspolitikája ebben nagyon durva és döntő szerepet játszott.

Az, hogy olyan szinten vannak a bérek jelenleg, amilyen szinten vannak, az egyszerűen felháborító; és annyira összetorlódott például a bérezés, hogy ha egy pedagógus belép a pályára, az első 15 évben nem számíthat arra, hogy növekedjen a fizetése tapasztalatszerzés útján. Tehát jelenleg ez a helyzet, hogy egy gyakornok ugyanannyit keres, mint egy 15 éve a pályán lévő, több minősítésen átesett pedagógus. Ez egyszerűen végtelen szomorú. Gondoljunk csak bele, hogy más pályákon elképzelhetőe ez, hogy kilép az egyetemről, mondjuk, egy közgazdász vagy egy mérnök, és akkor elmegy egy céghez, ahol azt ajánlják neki, hogy figyelj, itt van 260 ezer nettó, annak egy része pótlék, tehát ezt akár el is lehet venni tőled, és ez a következő 10-15 évben ugyanennyi marad, hacsak, nem tudom, a vezérigazgató éppen máshogy nem gondolja, de neked nem ígérünk semmilyen béremelést, hiszen automatikusan nem fog emelkedni a béred. Tehát ilyen nem képzelhető el a magánszférában. A magánszférában, ha magas az infláció, nőnek az árak, akkor a munkavállaló odamegy a főnökéhez és arra kéri, hogy emelje meg a fizetését, hogy fenn tudja tartani az életszínvonalát.

A magánszférában, ha van egy másik cég, amelyik jobb fizetéseket ad, akkor elszívja bizony a munkaerőt, és van egy egészséges verseny és egy egészséges szemlélet is sok cégben, hogy szeretné azt, hogy az ő munkavállalói kiegyensúlyozottak legyenek, hogy tudjanak produktívak lenni, és ebből a szempontból a magyar állam az önök kormányzása alatt és különösen az oktatási kormányzás alatt nagyon rossz munkaadó. Tehát egyszerűen nem jó a magyar államnak és különösen a tankerületeknek dolgozni, hiszen azt látják az egyszerű pedagógusok, hogy ők nincsenek megbecsülve, nincsenek megbecsülve, míg mondjuk, a tankerület vezetői milliós bónuszokat visznek haza. Ezt láttuk a 2021. év végén, szintén az én adatkérésemre derült ki, hogy 1 milliótól kezdve 2,5 milliós összegeket vittek haza a tankerületi vezetők év végi jutalomként, miközben a pedagógusok semmilyen év végi jutalmat nem kaptak, vagy esetleg kaptak egy bejglit vagy egy csomag szaloncukrot, de ez nyilvánvalóan nem arányosítható egy többmilliós jutalomhoz. Tehát nemcsak kevés a pénz, hanem ami pénz van, azt is rosszul osztják el, és arra költik, hogy a vezetők lojalitását megvásárolják, a pedagógusok pedig nem érdekelnek senkit önök közül.

Most próbálnak behozni változtatásokat, de ez csak még jobban elbizonytalanítja a pedagógusokat, hiszen azt látják, hogy bejön egy olyan teljesítménybérezés, amiről ők nem tudnak semmit. Aki nem került abba a szerencsés helyzetbe, hogy pilotiskolákban tanít  vagy szerencsétlen inkább, nem tudom, hogy melyik a jó kifejezés , akkor neki fogalma sem lehet, hogy milyen kritériumokat fognak támasztani a teljesítménybér számítása kapcsán. Ráadásul, azért azt tudjuk, hogy nem lesz akkora a béremelés, hogy megfelelő életviszonyokat, bérviszonyokat generáljanak az első években. Ugye, azt is tudjuk, hogy decemberig semmilyen béremelést nem fognak látni a pedagógusok a számlájukon, decemberben fogják megkapni, ha minden jól megy, az első, valamivel magasabb fizetésüket, de ez sem lesz akkora emelés, hogy érezhető legyen a különbség, és egy olyan környezetben, ahol óriási a magánszféra és más területek elszívó hatása.

Egy pedagógust egy diplomás embert nagyon sok esetben szívesen látnak egy multinál, egy magáncégnél vagy akár a közszféra más területén, ahol jobban fizetnek. Tehát neki van alternatívája  legalábbis sokuknak van , és bizony, ha azt látja, hogy itt nincs jövő, akkor ő el fog menni. És egyszerűen hiába emelnek most valamennyit ígéreteik szerint  már nagyon régóta ígérnek, szóval a pedagógusoknak ebből már eléggé elegük van, hogy mindig csak ígéreteket kapnak, aztán, amikor ránéznek a számlájukra a következő hónapban, akkor még mindig ugyanannyi a fizetésük, vagy ha magasabb is 8-9 százalékkal, az infláció már felfalta azt az emelést , szóval lesz valamekkora emelés, de ebben a helyzetben ez még mindig nem lesz elég, tehát az alternatív foglalkozások bérezése még mindig sokkal magasabb lesz.

Tudjuk, hogy jelenleg a diplomásátlagbér körülbelül 60 százalékát keresi egy pedagógus. Ha ő kimegy a magánszférába, akkor ezt a különbözetet ő jó eséllyel meg tudja keresni. Ha önök megemelik most ezt, mondjuk, ebben az évben 65 százalékra, az még mindig egy nagyon kevés összeg. De ha ebben a helyzetben önök teljesítménybérezést akarnak bevezetni, és azt mondják az igazgatónak, hogy oszd el ezt a bértömeget, és határozd meg te, hogy melyik pedagógusnak mennyi lesz a bérezése, akkor ez óriási konfliktusokat fog szülni, hiszen nincs annyi pénz, nem lesz annyi pénz, hogy mindenkinek legyen egy megbízható, jó életszínvonala azáltal, vagy azt csinálják az igazgatók, hogy azt mondják, hogy jó, igenis megpróbálom nagyon szakmai kritériumok alapján megmérni, hogy kinek mekkora a teljesítménye, és valóban egy jelentős differenciálást csinálok. Az önök meghatározott sávjaiban óriási különbségek vannak, több száz százalékos különbségek lehetnek a pedagógusok között ugyanabban a tapasztalati rendben, tehát ha valaki bizonyos kritériumoknak nagyon meg fog felelni, és úgy értékeli a vezetője, hogy ő nagyon jól teljesít, akkor elméletben akár milliós bruttót is kereshetne.

Igen ám, csak a bértömeg egésze annyira nem lesz elég, hogy ha valakinek magas fizetést ad, akkor másvalakinek viszont el kell vennie a fizetéséből, és ez egy olyan helyzetben, amikor nem tud egy egységesen magas színvonalat generálni egy igazgató, mert nem kap elég pénzt ehhez, az óriási feszültségekhez fog vezetni, hiszen ha valakinek honorálni szeretné a teljesítményét egy, akár a magánszférában is versenyképes fizetéssel, akkor bizony a többieknek akár csökkentenie is kell majd a fizetését a jelenlegihez képest, ami egy nagyon szomorú dolog, és azt gondolom, hogy nem szabad ilyen terhet rakni az igazgatókra. Akkor lehet teljesítménybért bevezetni, ha van akkora bértömeg, hogy mindenki, tehát a legrosszabbul kereső is majd egy tisztességes életszínvonalon tud élni. Tehát nem úgy kell differenciálni, hogy na, akkor te már nem tudod fizetni a hó végén a számlákat, mert te rosszabbul teljesítettél, hanem azokat jutalmazni egy valamivel magasabb életszínvonallal, akik igenis jól teljesítettek, de akik rosszul teljesítenek, azoknak sem kell, mondjuk, koplalniuk, vagy nem kell problémákkal szembesülni a számlák kifizetésénél.

Úgyhogy ez itt a probléma, egy ilyen bérszűkös helyzetben behozni a teljesítménybérezést. Ráadásul úgy hozzák be, hogy az nincs megfelelő módon leegyeztetve. Tehát most megszavazzák majd ezt a törvényt nyilvánvalóan  hiszen mindent meg szoktak szavazni, amit behoznak , és akkor bevezetik ezt a rendszert, de még nem tudjuk, hogy hogyan. Ez később fog kiderülni, és önök is egy biankó csekket adnak a saját oktatási vezetésüknek arról, hogy hozzanak majd létre egy teljesítménybérezést. Higgyék el, ez óriási feszültségeket fog szülni azon a ponton, amikor ez valóban különböző béreket fog generálni, és ezeknek a béreknek egy része nagyon kevés lesz, és a rosszul teljesítő pedagógusok azt fogják érezni, hogy na, engem még kevésbé becsülnek meg, na, az én munkámat még kevésbé értékelik, mint eddig, miért ne távozzak akkor erről a pályáról. Tehát újabb pályaelhagyási hullámot generálhat az a pont, amikor önök bevezetik ezt a teljesítménybérezést, és megjelennek az első eredmények, és sokan azzal szembesülnek, hogy akár csökken a fizetésük, vagy hogy nekik egyáltalán nem nő, míg másoknak jobban jó.

(9.30)

Tehát ezt sokkal több előkészítő munkával és egy olyan általános magas bérszínvonal előfeltételezésével lehetne megvalósítani, ha egyáltalán meg kéne, amit önök nem tettek meg. Így viszont kontraproduktív lesz, és nagyon sok újabb pedagógus fogja elhagyni a pályát.

A másik problémája a pedagógusoknak, ami egy ilyen szoft dolog, egy minőségi dolog, hogy hogyan kommunikál az oktatási vezetés a pedagógusokkal. Azt látjuk, hogy az oktatási szektor nem olyan, mint a többi szektor, mert mondjuk, egy Gazdasági Minisztérium kevésbé van talán szoros kapcsolatban a vállalatokkal, mert egy vállalat elműködik a piaci viszonyok között, és nem tekint folyton arra, hogy a miniszter mit csinál. Tehát aki a piacból él, annak nem az a fontos, de egy pedagógus vagy egy igazgató, bizony folyamatosan nézi, hogy mik az oktatás új szabályai, hiszen ez egy olyan nagy rendszer, amelynek nagyon sok közös vonása van. A pedagógusok egyfajta foglalkoztatási viszonyban vannak, óriási fenntartók vannak, akik több százezer munkavállalónak adnak akár munkát. Szóval, bizony ez egy olyan központosított, különösen az önök irányítása alatt annyira központosított dolog, hogy az oktatási miniszter sokkal fontosabb lenne, sokkal fontosabb lenne, hogy egyáltalán legyen ilyen személy, hiszen jelenleg nincs, és nincs oktatási minisztérium sem.

Van egy miniszter, aki oktatásért felelős, de kijelentette magáról a tanárok színe előtt, hogy ő nem ért az oktatáshoz. Ez is egy kommunikációs probléma és egyfajta tiszteletlenség a kormány részéről, hogy egy olyan embert neveznek ki oktatásért felelős miniszternek, aki azt mondja magáról, hogy nem ért az oktatáshoz, és miután hatalomba lépett és miniszteri pályafutását elkezdte, még háromnegyed évvel utána is azt mondja, hogy ő nem akar úgy nyilatkozni, hogy az szakmainak tűnjön, mert ő nem ért az oktatáshoz. Ez egy olyan tiszteletlenség a pedagógustársadalom és az oktatás érintettjei felé, a diákok és a szülők felé is, ami nagyon sok embert joggal háborít fel.

De nézhetjük tovább, hogy mi a kommunikációs stílusa a kormánynak a pedagógusok felé. Látjuk, hogy aki mondjuk, tiltakozik, aki mondjuk sztrájkol, azzal mit tesznek. Voltak, akiket emiatt munkaügyi retorzió ért, különösen azokat, akik polgári engedetlenség eszközével éltek. Elkezdtek sztrájkolni a pedagógusok, és önök nem azt tették, hogy akkor elkezdték meghallgatni az ő érveiket és engedményeket tenni azokban a kérésekben, amelyeket ők megfogalmaztak másfél éve, hanem mit csináltak: kicsavarták kezükből a legális sztrájk eszközét. Ellehetetlenítették a sztrájkot, láthatatlanná tették. Ez is egy olyan kommunikációs üzenet, amely nagyon sok pedagógust felháborított, és nagyon sok pedagógus egyszerűen az üzeneteik miatt hagyja el a pályát, mert az érzik, hogy tűrhetetlen ez az arrogancia, ahogy önök viselkednek velük.

Úgyhogy akármilyen törvényeket is hoznak, ha a kommunikációs stílusukon (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.) és az üzeneteken, amelyeket a pedagógusok felé küldenek, nem változtatnak, akkor bizony egyre több és több pedagógus fog felállni ebben az oktatási rendszerben. Köszönöm szépen.