DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Először is pár szót a gazdasági körülményekről. Az előttünk álló legfontosabb feladat az, hogy a mostani háborús időszakban is javítsuk és segítsük a magyar családok megélhetését; növekedési pályán kell tartani a gazdaságot, meg kell védeni a munkahelyeket, és általában meg kell védeni mindazokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt több mint egy évtizedben elértünk, még úgy is, hogy ehhez túl sok támogatást és segítséget nem kapunk. Ha valaki megnézi az ezen a héten szavazásra bocsátott költségvetést, akkor ezeket a célokat látja belőle visszaköszönni. Világosan látszik belőle, hogy meg akarjuk védeni a rezsitámogatást, védelmet akarunk kiépíteni az infláció ellen, miközben kellő nagyságrendű forrást biztosítunk az ország védelmére is, mert nem akarunk háborút, de minden lehetséges módon képesnek kell lennünk megvédeni magunkat.

Tisztelt Ház! A mozgásterünket az is meghatározza, hogy hogyan alakul a nemzetközi gazdasági környezet, és milyen döntések születnek Brüsszelben. A helyzet nem éppen rózsavirágos, eljutottunk oda ugyanis, hogy kiürült az uniós kassza, ezért kampányba kezdtek, hogy a tagállamok fizessenek be pótlólagos forrásokat. Feltehetjük a kérdést, hogy hogyan is jutottunk el ide. Két fő ok van: elsősorban az, hogy az EU már eddig is elképesztő összegeket költött az orosz-ukrán háborúra, egyrészt az ukrán állam közvetlen támogatására, másrészt fegyvervásárlásokra, abszurd módon a békekeretnek nevezett keretből; másodsorban rosszul mérték fel a helyreállítási alap kamatterheit. Ez az alap, mint ismert, közös hitelfelvételen alapult, és a törlesztők jóval magasabbak, mint amivel számoltak.

(14.30)

Ezért turnéznak most a brüsszeliek a tagországokban, hogy azok fizessenek be pluszösszegeket a kasszába.

Azt is tudjuk, tisztelt Ház, hogy ezeket a pluszösszegeket mire költenék: leginkább Ukrajna további finanszírozására, aztán a migráció menedzselésére  nem megállítására, hanem menedzselésére , amit az elosztási kvótával is összekötnének, aztán költenék a többletbefizetéseket a megugró, a megnövekedő kamatterhekre, és még valamire, kapaszkodjanak meg: a brüsszeli bürokraták fizetésemelésére. Tehát egy olyan időszakban kérnek tőlünk fizetésemelésekre pénzt, amikor éppen az ő döntéseik miatt kiürült a kassza, ráadásul a benézett szankciók miatt mindenhol egekben az infláció, és még az európai gazdaság is lelassult. Ezek után fizetésemelésre, brüsszeli fizetésemelésre pénzt kérni, az tényleg kimeríti a cinizmus kútját.

Ráadásul úgy kérnek Magyarországtól több pénzt, hogy mi még egy kanyi vasat nem kaptunk a nekünk egyébként járó uniós forrásokból. Visszatartják azokat politikai okokból, de mi azért adjunk az ország pénzéből többet, hogy befoltozzák a saját hibáik következményeit. És ezt mégis hogyan gondolták?!

Bárhogy is gondolták, ez nem fog menni, mert ami a lényeg, Magyarország továbbra is a béke hangja akar lenni a háború szélén bukdácsoló Európai Unióban, amelynek most már a kasszája is kiürült. Ez még egy ok arra, hogy irányváltásért dolgozzunk a brüsszeli politikában, mert azt gondoljuk, hogy Európa és az Európai Unió sokkal többet érdemel annál, mint amit most a brüsszeli vezetőktől kap. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)