ANDER BALÁZS, a Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Költségvetési Bizottság ellenzéki véleményének alapján elmondható, hogy a törvényjavaslat nem felel meg a költségvetés megalkotására és elfogadására irányuló jogszabályoknak.

Ennek a papírnak ugyanis azt a nevet adták, hogy „költségvetés”, de ezenkívül semmi köze egy valódi költségvetéshez. Elég, ha megnézzük, milyen költségvetéssel szórakoztattak bennünket tavaly ilyenkor, milyen terveket adtak itt nekünk elő egy éve: 4,1 százalékos GDP-növekedést vártak  a valóság az, hogy Magyarország lassan egy éve technikai recesszióban van. Továbbá 5,2 százalékos inflációra számítottak, ami mindössze háromszorosan teljesült túl, ezt statisztikai hibahatárnak talán már nem csúfolhatjuk, abszolút európai uniós rekordernek annál inkább.

Ezért is merül fel ennek a törvényjavaslatnak a jogsértő jellege. Ugyanis az irányadó szabályok szerint a Költségvetési Tanács csak akkor engedheti tovább a költségvetési javaslatot, ha az ténylegesen az államadósság GDP-arányos csökkenését eredményezi. Erre azonban a Költségvetési Tanácsnak csak és kizárólag akkor van lehetősége, amennyiben a törvényjavaslat ténylegesen tükrözi a 2024. évi kiadásokat és bevételeket. Az a papír azonban, ami előttünk fekszik, nem tartalmaz reális kiadásokat a 2024. év vonatkozásában. Ezeket a Költségvetési Tanács is megállapítja, hiszen a következők szerint fogalmaztak: a bevételek 2024. évi teljesülése tekintetében kockázatot hordoz egyes  elsősorban a fogyasztáshoz kapcsolódó  bevételek 2023. évi várható alulteljesülése, amely ezen előirányzatok bázisát rontja.

A tanács komoly kockázatot lát abban, hogy a költségvetési szervek dologi előirányzatai  az energiakompenzáció figyelembevételével is  jelentősen elmaradnak a 2022-ben megvalósult és 2023-ban, valamint 2024-re várható áremelkedések mértékétől. Több, nem a kormány irányítása alá tartozó intézmény költségvetési fejezetének az egyéb működési előirányzata a 2023. évi előirányzathoz képest 10 százalékot elérő mértékben csökken, ami reálértékben igen jelentős visszaesést okoz ezen intézményeknél.

Célzott takarékossági és feladatracionalizáló intézkedések nélkül fennáll annak a veszélye, hogy a költségvetési szervek működőképességének megőrzése a 2024. év folyamán nagymértékű, nem tervezett kiadásokat tesz majd szükségessé. Mindezek a tanács megítélése szerint működési, szolgáltatásminőségi kockázattal is járnak, amelyek mérséklésére a költségvetést érintően is fel kell készülni. Az ezzel járó kockázatok újratervezést tehetnek szükségessé, ami korlátozza, hogy a költségvetés betöltse gazdasági iránytű szerepét.

Megállapítható, hogy ez a javaslat nem tartalmazza azokat a tényleges intézkedéseket, számokat, forrásokat és kiadásokat, amelyekre tekintettel a költségvetést 2024-ben végre akarják hajtani, vagyis az nem valós. Ezt a Költségvetési Tanács is alátámasztotta véleményében, és a kormány sem cáfolta, hogy jelentős kockázatokat hordoz.

Elmondható, hogy a költségvetési javaslat olyan gyenge lett megint, hogy jobban járna az ország, ha ezt visszavonnák. Teljesen alkalmatlan arra, hogy a piac megnyugodjon, és lássa a kormánypárti rész állítólagos kiszámítható gazdaságpolitikáját. Azt biztosan nem fogják látni addig, amíg rendeleti úton, éjjel vezetnek be új különadókat és más adóemeléseket egyik pillanatról a másikra, amíg százszor módosítják az egyes előirányzatokat, és így a végeredménynek köze nincs a parlament által elfogadott költségvetési verzióhoz, vagy amíg a gazdaságfejlesztési miniszter arról beszél, hogy nem is kellenek nekünk az uniós pénzek, jó lesz nekünk a működő tőke is.

A valóság az, hogy azt a gazdasági kockázatot, amit az Orbán-kormány jelent, egyre drágább finanszírozni. Ez a drága finanszírozás azt jelenti, hogy minden magyar körülbelül évi 150 ezer forinttal többet kénytelen fizetni a magyar államadósság finanszírozására az Orbán-kockázat miatt. Ismétlem: minden magyarra körülbelül 150 ezer forintnyi éves pluszteher jut.

A költségvetés kapcsán néhány gondolatot legidősebb honfitársainkról is. A nyugdíjminimum összege 28 500 forint. Ez jövőre sem változik, így az gyakorlatilag 14 éve be van betonozva. Ráadásul ez nemcsak a valóban „viszonylag csekély számú nyugdíjasnak”  mintegy 20-25 ezer főnek  számít, hanem mesterségesen alacsonyan tartja mindazokat az ellátásokat, amelyek összege a minimálnyugdíjhoz van kötve. Ez pedig százezreket érint, például: időskorúak járadéka, gyermekfelügyeleti támogatás, ápolási díjak, közgyógyellátás.

A nyugdíjrendszerben összességében strukturális változások nem láthatóak. A Fidesz-kormány szociális érzéketlenségét mutatja, hogy ezt a rendszert az elmúlt 12 évben végig megtartották, és csak az inflációval arányosan emelték a nyugdíjakat, miközben a svájci indexálás rendszere már évek óta alkalmazható lett volna, betudhatóan annak, hogy viszonylag gyors volt a növekedés, kiegyensúlyozott világgazdasági folyamatok voltak, alacsony energiaárak, vagyis a nyugdíjasok helyzete kedvezőbben alakulhatott volna, túl azon, hogy a nyugdíjak emelése évek óta eleve elmarad a gazdasági növekedés ütemétől, egyre jobban szétnyílt az olló a bérek és a nyugdíjak között is, s ez a tendencia 2024-ben is folytatódik. A nyugdíjrendszer tehát továbbra is igazságtalan, nem gondoskodó, nem rugalmas és hosszú távon nem fenntartható lesz.

Erre való tekintettel, az igazságos és fenntartható nyugdíjrendszer érdekében az alábbi javaslatok fogalmazódtak meg. A nyugdíjak alkotmányos garanciájának visszaállítása, a nyugdíjak értékállóságának garantálása, az inflációkövetés és a bérekhez való igazítás kombinálása  tehát a svájci indexálás , az inflációhoz és a bérszínvonal változásához igazodó, negyedévente ismétlődő nyugdíjkorrekció; a minimálnyugdíj jelentős megemelése, a nyugdíjplafon bevezetése, az évenkénti nyugdíjemelés mértékének meghatározásánál a reális nyugdíjas fogyasztói kosár figyelembevétele, a nyugdíjemelésnél a mértékek differenciálása, a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének biztosítása; az egyes nyugdíjak közötti kiugró aránytalanságok fokozatos mérséklése a nemek és a régiók viszonylatában is, a korengedményes és a rokkantsági jogosultság korábbi rendszerének visszaállítása, az öngondoskodás  például magánnyugdíjpénztárak  újbóli lehetőségének megteremtése és ösztönzése, valamint a „férfi 40” program bevezetése, hiszen az mégis tarthatatlan dolog, hogy ma Magyarországon a férfiak 38 százaléka meg sem éri a nyugdíjkorhatárt. Egész egyszerűen semennyi ideje nem marad arra, hogy pihenjen, hogy a családjának szentelje magát a hosszú munkás évek után, és általánosságban is elmondható, hogy ha mégiscsak eljut a nyugdíjas évekig, akkor 11 esztendővel kevesebb egészségben eltöltött évre számíthat, mint, mondjuk, svéd honfitársa.

(15.20)

Az egészségügy terén szintén folytatódik az a többéves tendencia, amely szerint a kormány burkolt célja a lakosság egy részének a magánegészségügybe terelése. Az állami egészségügyi kiadások a GDP 6 százaléka alatt maradnak, ami továbbra is elmarad az uniós 7 százalékos átlagtól. A helyzetet színezi még, hogy Magyarországon az egészségügyi kiadások 67-69 százaléka származik állami forrásból, ami 4 százalékponttal alacsonyabb az Európai Unió és 8 százalékponttal alacsonyabb a többi visegrádi ország átlagánál. Ez ugyanis lényegében azt jelenti, hogy amit az állami rendszer nem fedez, vagyis mintegy a költségek egyharmadát, azt saját zsebből kell pótolni. A költségvetést érintő javaslatok ezzel kapcsolatosan egyebek mellett ezek volnának.

Az egészségügyi közkiadások GDP-arányos részesedését fokozatosan az európai átlag szintjére kell emelni. Komplex népegészségügyi program kidolgozása, a hozzá kapcsolódó állami szolgáltatások listája és eszközei; a felhasználás hatékonyságának javítása; az elvándorlás megállítása, a hiányzó egészségügyi létszám pótlása, 9000 új szakdolgozó, 3000 szakorvos és 500 háziorvos munkába állítása.

Visszatérő kritikai elem az ellenzék részéről a költségvetést érintően annak korai benyújtása. A 2024-es költségvetést a kormány az előző évek rossz gyakorlatát követve, ismét túl korán nyújtotta be, akkor, amikor még nagyon sok fontos makroadat nem áll rendelkezésre. A korai benyújtást ezúttal nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék elnöke is kritizálta. A pénzügyminiszter azon védekezése a kritikák ellen, hogy több időt akarnak hagyni a gazdasági szereplőknek a felkészülésre, nem elfogadható, hiszen az elmúlt években számtalan példát láttunk arra, hogy a kormány év közben hajtott végre lényeges változtatásokat az adótörvények vagy a kiadási tételek tekintetében.

A 2022-es költségvetést 95 alkalommal módosították. Az Orbán-kormány minden bizonnyal azért ragaszkodik a költségvetés korai benyújtásához, mert így a valóságtól jobban el tud rugaszkodni, és kedvezőbb makropályát vázolhat fel, lásd például a 4 százalékos növekedési és a 6 százalékos inflációs prognózist, így könnyebben tudja a költségvetést elfogadtatni a kormánypárti képviselőkkel, aztán majd a végrehajtás időszakában lényeges módosításokat eszközöl külön felhatalmazás nélkül, alkalmazkodva a vártnál kedvezőtlenebb gazdasági helyzethez.

Nézzük a kiadási oldalt! A kiadási oldalon szinte mindegyik tétel csökkentését vagy csak szerény mértékű, az inflációtól jócskán elmaradó növelését irányozták elő. Az Orbán-kormány meghirdette az általános takarékosság elvét, az állami szektorban 10 százalékos költségcsökkentést irányzott elő a fűnyíróelv szerint. Ez kifejezetten káros intézkedés, mert befagyasztja a rossz gazdasági szerkezetet és működési zavarokat idéz elő. Éppen itt lenne az ideje a kiadási oldal jelentős átrendezésének, az oktatási, valamint az egészségügyi kiadások részaránya lényeges emelésének, mivel az elmúlt 12-13 évben mindkét területen jelentős megszorítások voltak. Az oktatási kiadások 2010-ben még elérték a GDP 4,8 százalékát, ma pedig már csak a 3,6 százalékát, az egészségügyi kiadások pedig 4,5 százalékról 3,6 százalékra csökkentek ugyanebben az időszakban.

A költségvetési törvénytervezetben szerepel 2479,8 milliárd forint EU-s támogatás és vele szemben 3605,5 milliárd felhasználás. De ha mégsem jön be a remélt forrás, ugyanakkor az elköltés megvalósul, akkor ez önmagában is jelentősen megnövelheti a pénzforgalmi hiányt, és boríthatja a tervezett 2,9 százalékos államháztartási hiányt.

Lássuk a bevételi oldalt is! A korábbi években az Orbán-kormány önmagát az adócsökkentés kormányának nevezte, és az alacsony adókat kormányzati oldalon egyértelmű versenyképességi előnynek tekintették. Ma már sokkal inkább az adónövelés kormányáról kell beszélnünk, és a jövő évi költségvetési terv is azt mutatja, hogy további adóemelésekre kell számítaniuk a gazdasági szereplőknek, mert a költségvetés krónikus bevételhiányban szenved, így viszont még az a kevés vonzereje és versenyképességi előnye is megszűnik a magyar gazdaságnak, ami eddig volt.

Vizsgáljuk meg a gazdasági növekedés forrásait is! A szakértők és a Költségvetési Tanács is túlzott mértékűnek tartja a jövő évre tervezett 4 százalékos gazdasági növekedési ütemet. Azért, mert nem látható, hogy miből is lehetne megvalósítani ezt a nagy növekedést. Az EU-s források rendelkezésre állása szerfelett bizonytalan, erre nem lehet építeni. A hazai vállalkozások beruházásainak a felfutására nem lehet számítani ilyen magas hitelkamatok és folyamatosan csökkenő kereslet mellett, a kormányzatnak pedig nincs forrása az állami beruházások újbóli felfuttatására.

További probléma, hogy nincs bevonható hazai munkaerő, a munkapiac már most is nagyon feszített. A költségvetési tervben ugyan szerepel a termelékenység 3 százalék feletti növekedése, de az elmúlt 12-13 esztendő átlagosan 1 százalék körüli mértékben hagyta nőni, tette lehetővé a munka termelékenységét. Nem látható, hogy miért nőne most háromszor olyan gyorsan, mint korábban. Persze lehet abban bízni, hogy külföldi tőkével és vendégmunkásokkal fogjuk majd felpörgetni a GDP-t, csakhogy ez nem fog jelentős felhasználható jövedelemtöbbletet adni, mert a külföldi befektető és a külföldi munkás is ki fogja vinni az itt megtermelt jövedelmet. Tehát a GDP ugyan nőhet papíron számottevően, de a felhasználható jövedelem már kevésbé.

Az adósságról is akkor néhány szó. Az adósság, eladósodás veszélye kapcsán megállapítható, hogy a költségvetésitörvény-tervezetben az szerepel, hogy jövőre igen nagy mértékű kamatfizetés fogja terhelni a költségvetést, GDP-arányosan több mint 3 százalék, és ez még csak egy optimista becslés a Költségvetési Tanács szerint, mert sokkal inkább reális a 4 százalékos kamatfizetési kötelezettség. Ez pedig azt jelenti, ha lenne is 4 százalékos gazdasági növekedés, annak egy tetemes részét felemésztené a kamatfizetési kötelezettség. A magas kamatfizetési kötelezettség azt jelenti, hogy a magyar állam nagyon eladósodott, dacára annak, hogy rendre csökkenő adósság/GDP-hányadost mutatnak ki az illetékesek, és ilyen optimista csökkenő pálya került be a költségvetési tervbe is. A 2023-as 69,7 százalékról 2024-re 66,7 százalékra csökkenne. Kétséges azonban, hogy ez megvalósíthatóe, mert már a 2023-as bázis teljesülése is szerfelett bizonytalan. A súlyos eladósodás és az adósságcsapdába kerülés veszélyét az Orbán-kormány is érzékeli. Ennek tudható be az az intézkedés, hogy meg fogják adóztatni a megtakarításokat, és a lakossági megtakarításokat igyekeznek az államadósság finanszírozása felé terelni, és a kereskedelmi bankokat is erre ösztönzik. Nyilván azért, hogy ne kelljen a nemzetközi piacokon újabb és újabb hiteleket felvenni.

És ugyancsak ezért döntött úgy a pénzügyminiszter, hogy nem szerepelteti a költségvetésben az MNB veszteségének a megtérítését, hiszen ez tovább növelné a hiányt és az államadósságot. Ráadásul így még nyomást is gyakorolhatnak az MNB-re, hogy csökkentse a jegybanki alapkamatot, és ne harcoljon olyan erőteljesen az infláció ellen. Hiszen a nagy adósságokat felhalmozó Orbán-kormánynak a magas infláció nagy szolgálatokat tesz.

Tehát a 2024-es a megszorítások költségvetése lesz, mert az EU-s források híján az Orbán-kormány rákényszerül az erőteljesen romló egyensúlyi helyzet javítására. Természetesen lesznek majd kísérletek a növekedés felpörgetésére, de ezek sajnos nem fognak átütő sikereket elérni, csak az egyensúlyi helyzetet fogják tovább rontani. Számottevő növekedésre jó esetben is csak 2025-ben számíthatunk.

Mindezek fényében kijelenthetjük, hogy a 2024. évi költségvetés tartalmilag annak bizonyítéka, hogy a Fidesz-kormány zsákutcába vezette az országot, halmozódó adósságok és jövőfelélés, ezt látjuk. A gazdasági, társadalmi és környezeti válságok egyszerre jelentkeznek, infláció, megélhetési gondok, széteső oktatás és állami egészségügy, szociális és gondoskodási válság, ezek megoldhatatlanok az eddigi eszközökkel. Sajnos a Fidesz-kormány a régi rossz recepteket erőlteti, ennek eredménye, hogy a Fidesz 13 éve alatt nemhogy válságálló nem lett az ország és a magyar gazdaság, hanem az egyik legsérülékenyebb és legkiszolgáltatottabb Európában.

Nem akarják csökkenteni a multinacionális tőkétől való függést, pedig már most is több ezer milliárdos kárt okoznak. A túlzott autóipari függés miatt kénytelen úgymond most az ország 1000 milliárdokkal támogatni az akkumulátorgyártást.

(15.30)

Akkugyarmattá teszik hazánkat, egy vízszegény és energiaszegény országot akarnak egy vízigényes és energiaigényes iparágnak alárendelni.

Az elhibázott fideszes gazdaságpolitika nemcsak a multik működőtőkéje korlátlan kiszolgálását jelenti közvetlen támogatásokkal és a nekik kedvező adórendszer nekik kedvező átalakításával, hanem jelenti a természeti erőforrásaink: a vizünk, a termőföldünk, a levegőnk és az energiánk kiszolgáltatását a multik profitjának. Harmadrészt pedig jelenti a közszolgáltatások leépítését, az oktatástól az egészségügyön át a környezetvédelemig, a katasztrófavédelemig vagy a munkavédelemig. Azaz a közszolgáltatások leépítése nem egy anomália, hanem a terv szerves része, szintén a multik profitját szolgálja.

Több jövőépítő beruházásra volna szükség: épületenergetikai mélyfelújításra, energiarendszer-fejlesztésre, energetikai innovációkutatás-támogatásra, távhőrendszerek fejlesztésére, a vízgazdálkodáson pedig, annak teljes újjászervezésén gyakorlatilag az életünk múlik. Mindehhez a forrásoldal radikális átalakítására is szükség van. Többek közt megszüntetnénk az olyan felesleges és káros kiadásokat, mint az állami propaganda mindenféle támogatása vagy a multik agyontámogatása.

Szeretnénk kiemelni, hogy a két évvel ezelőttihez képest majdnem háromszorosára, 970 milliárd forintról 2747 milliárd forintra ugrik az adósságszolgálat. Ez 1777 milliárd forint többlet. Száz- és ezermilliárdok hiányoznak az oktatásból, az egészségügyből. Sok év alulfinanszírozottsága miatt omlanak össze szektorok. Mindez pedig azért  mint ahogy az előbb is elhangzott , nemhogy válságálló lett volna az ország, hanem a legsérülékenyebbé, legkiszolgáltatottabbá vált egész Európában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szükséges volna az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése is, hiszen hogyha azt a megélhetési válságot, azt a szociális katasztrófahelyzetet vizsgáljuk, ami Magyarországra rárúgta az ajtót, akkor, azt hiszem, ez önmagát magyarázza. Tehát szükséges lenne az áfacsökkentés, legalább az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése, ahol ez még nem történt meg, az alapvető létszükségletek kielégítését nem terhelhetjük ugyanolyan magas adókkal, mint bármely más fogyasztást. Ez alapvető emberiességi és szociális kérdés. Az élelmiszerek brutális áremelkedése az elmúlt két évben ezt még inkább sürgetővé teszi.

Egy fontos tétel lenne az úgynevezett beruházásösztönzési célelőirányzat megszüntetése. Ez az a keret, amiből a kormány az akkumulátorgyárakat támogatja. Névleg csak 132 milliárd, ám tudjuk, hogy ezt bármikor megemelheti, ennél sokkal többet költ a multik idecsábítására, hazai adófizetők pénzéből: 2016 óta egyes számítások szerint 1050 milliárd volt csak a látható támogatása ennek a szektornak.

És még valami: a szupergazdagok nemcsak hogy jobbára elkerülik a közteherviselést Magyarországon is, de a válságos időkben rohamos gazdagodásuk különösen szembeötlő. Joggal merül fel annak az igénye, hogy vagyonukhoz mérten adózzanak többet. A leggazdagabb száz magyar összesített vagyona 2023-ban már 7655 milliárd forint volt, egyetlen év alatt 1432 milliárddal nőtt a vagyonuk. A lista első három helyezettjének, Mészáros Lőrincnek, Csányi Sándornak és Felcsuti Zsoltnak 495 milliárd forinttal nőtt a vagyona egyetlen évben, egy olyan évben, amikor tömegek fizetését és megtakarításait értéktelenítette el az orbáni infláció.

Mindezen forrásokat inkább fel kellene használni egyfajta gazdasági szerkezetváltásra, annak finanszírozására. Helyesebb volna, mondjuk, a mezőgazdaságban a kisgazdaságok támogatása. A kisebb gazdaságoknak jellemzően semmilyen saját forrásuk sincs, viszont ahhoz, hogy minőségi, tiszta, magas hozzáadott értékű termékeket állítsanak elő, szükségük van a fejlesztésekre és hitelekre. Fontos, hogy a hiteleket legalább egy évig ne kelljen törleszteni, illetve az állami garanciavállalás, mert a bankok szemében egy őstermelő alapvetően nem hitelképes.

Aztán el kellene érni, hogy ennek a bizonyos beruházásösztönzési célelőirányzatnak a 132 milliárdja ne azt szolgálja, hogy az ázsiai multikat vonzzák ide, ne az legyen ennek a célja, hogy ezeket mértéktelenül támogassák, hanem  a korábbiakkal szemben, amikor is a magyar gazdaság minden addigihoz képest nagyobb külső függésbe kényszerült  létrejön egy olyasféle új metódus, ami inkább a hazai helyi mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat támogatja, akik átgondolt, közösen megalkotott helyi gazdaságfejlesztési tervekhez és stratégiákhoz illeszkedően kapnának ilyesféle támogatást ebből a forrásból.

Nemzeti szintű stratégiai cél lenne a gazdaság rezilienciájának növelése, azaz ellenállóképességének fokozása. Egy gazdaság akkor ellenálló, ha az alapvető funkciói a termékek és szolgáltatások előállítását és a munkavállalók jövedelmének biztosítását gyorsan változó körülmények között, akár válságos helyzetekben is fenntartja.

Erre egy rendszer akkor képes, ha legalább az alapvető szükségletek kielégítése nem függ távoli piacoktól, termelőktől és számításoktól. Tehát az alapvető ágazatok lokalizálása elsőrendű cél kellene hogy legyen. Ennek értelmében támogatni kellene a helyi gazdaságok megerősödését, különösen a létszükségleteket  víz, élelem, energia, ruházkodás, tisztálkodás, tiszta környezetet  kielégítő szektorokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem értünk egyet azzal, hogy a kormány olyan nemzetstratégiai feladatok, mint a megfelelő színvonalú oktatás, benne a méltányos pedagógusbérek teljesítését, a bizonytalan brüsszeli forrásoktól teszi függővé, ugyanakkor nem teljesíti az ezek folyósításához meghatározott jogos feltételeket sem.

Én magam is máskor, más formában rengetegszer hivatkoztam már arra, hogy az önök által kormánypárti oldalról is oly sokszor hivatkozott klebelsbergi időkben a GDP 16 százalékát kapta az akkor új honvédelmi tárcának nevezett kultusztárca. Ennek most a fele is, a 8 százalék is gyakorlatilag egy irreális célkitűzés lenne, de ahhoz, hogy abból a helyzetből el tudjunk mozdulni, ami mostanra jellemzi a valóban összeomlóban lévő hazai oktatásügyet, jelentősen emelni kellene a pedagógusbéreket hazai forrásból, nem Brüsszelben kilincselve; úgy, ahogy Trianon után sem Párizsban kért forrásokat a hazai oktatás talpra állításához, mondjuk, Klebelsberg Kunó, mert enélkül az ország versenyképessége kerül veszélybe.

Mivel ezeket az elemeket az előttünk fekvő költségvetésitörvény-javaslat nem tartalmazza, ezért azt tudom mondani, hogy ellenzéki oldalról a támogatást sem fogják nyilvánvaló módon ehhez megkapni kormánypárti képviselőtársaim, illetve a tisztelt kormány.

A Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének előadójaként igyekeztem összeszedni azokat az  egyébként az ellenzék részéről talán konszenzusnak örvendő  elemeket, amelyekben mindannyian egyetértünk, amelyekre mindannyian azt tudjuk mondani, hogy ezek nélkül felelősen jövőt tervezni Magyarországon nem lehet.

Köszönöm államtitkár úr figyelmét is, várjuk egyébként az ezzel kapcsolatos válaszokat. Köszönöm.