KÁLMÁN OLGA (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Gyanítom, nem túl büszke rá, hogy egy önálló közgazdaságtani fogalmat neveztek el önről. (Rétvári Bence: A DK-ban?) Az orbáni infláció immár összeforrt… (Zaj, derültség a kormánypárti padsorokból.) Ha nem lenne ennyire siralmas, talán még nevetni is tudnánk rajta. Az orbáni infláció immár összeforrt az ön és kormánya kétbalkezes gazdaságpolitikájával (Rétvári Bence: Bezzeg Fletó!), amellyel sikerült az Európai Unió átlagos inflációjának háromszorosát produkálniuk, sőt a román infláció két és félszeresét. Ott tartunk, hogy a KSH jelentése szerint hetedik hónapja folyamatosan csökken a magyarok reálkeresete.

Az orbáni infláció miatt egy átlagos magyar család havonta 130 ezer forinttal költ többet. Persze, most is hallani fogjuk öntől a szokásos mantrát, hogy a boltok polcain sorakozó ezerforintos tejföl és kenyér mögött Brüsszel, Soros György, Zelenszkij, a szankciók, a háború és persze a pártom elnöke bujkál, de ennek az érvelésnek pont annyi értelme van, mint a lomb nélküli lombkoronasétánynak. Nemhogy az összes európai országban, de még a háborúban álló Ukrajnában is kisebb az infláció, mint nálunk. Az orbáni infláció képes volt megduplázni a legtöbb alapélelmiszer árát és hétszeresére emelni a rezsit. Ilyen sehol máshol nem történt Európában, vagyis ez az Orbán-rendszer ára. Ez maga az orbáni infláció. Ez az ön történelmi öröksége. (Dr. Selmeczi Gabriella: Kevesek a guruló dollárok!)

Miközben az árakban sikerült Európa élére, addig a bérekben és a nyugdíjakban a kontinens sereghajtói közé löknie Magyarországot. Az EU-ban csak Bulgáriát előzzük. Aztán jött az önök elmúlt 13 éves ámokfutása, és most itt tartunk. Kérdezem hát miniszterelnök urat: elismeri végre, hogy az ön kormányzása felelős az orbáni inflációért? Köszönöm. (Taps a DK padsoraiban.)