CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Orbán Viktor körülbelül egy hete a Bildnek adott egy interjút, és az interjúban, azt gondolom, hogy egyértelműen, tagadhatatlanul átlépett egy vörös vonalat. Azt gondolom, hogy érdemes itt idézni ebből a felháborító interjúból.

„Ist er für Sie ein Kriegsverbrecher?  Az ön számára Putyin egy háborús bűnös?” „Nein. Für mich nicht.  Nem, számomra nem.”  válaszolta ezt az önök miniszterelnöke. Azt gondolom, hogy ezzel átléptünk egy határt, egy vörös vonalat, mert nem olyan nagyon nehéz megállapítani azt a kérdést, hogy Orbán Viktor szerint miért nem háborús bűnös Putyin, és nem olyan nehéz megállapítani azt Putyinról, hogy háborús bűnös-e.

Ez egy morális és egy jogi kérdés is, és emlékeim szerint az önök miniszterelnöke jogi végzettséggel rendelkezik, és mint ahogy Európa kulturáltabb fele, úgy Magyarország is elismeri és ratifikálta a háborús bűnökről, az emberiesség elleni bűntettekről szóló jogi passzusokat. Ez a magyar jogban úgy hangzik, hogy aki a lakosság ellen átfogó vagy módszeres támadás részeként emberölést követ el, és  engedjék meg, hogy ne szó szerint idézzem, hanem csak felsorolásszinten  mást szexuális erőszakra vagy annak eltűrésére kényszerít, politikai, nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nemi vagy más ismérv alapján meghatározható csoportot vagy annak tagját a csoporthoz tartozása miatt alapvető jogaitól megfoszt, az háborús bűnt követ el, emberiesség elleni bűntettet követ el.

A Btk. 145. §-a úgy fogalmaz, hogy az e fejezetben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével azonosan felel, aki katonai elöljáróként vagy elöljáróként ténylegesen eljáró személy, aki tudta, hogy alárendeltje ilyen bűncselekményt követett el vagy készít elő, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyta az egyértelműen erre utaló körülményeket, és nem tett meg a hatáskörében álló minden szükséges és indokolt intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozza a bűncselekmény elkövetését, haladéktalanul nem tett feljelentést azt követően, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett.

Azt gondolom, hogy ha végiggondoljuk ezeket a passzusokat, amik nemcsak hazánkban érvényes jogi definíciók, hanem a nemzetközi jogban is, akkor egyértelműen kimondható, és az önök miniszterelnökének jogászként kötelessége tudni, hogy ez történt. És amikor ő letagadja ezt, és relativizálja a háborús bűncselekményeket, akkor, azt gondolom, a legnagyobb kárt Magyarországnak és Magyarország megítélésének okozza.

Azt gondolom, hogy ma joggal szégyelli magát mindenki Magyarországon, hogy ez a mondat elhangozhatott, és azt gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül mellette, és nem mehetünk tovább addig, amíg az Országgyűlés szent falai között el nem határolódunk Magyarország miniszterelnökétől, az önök miniszterelnökétől, mert azt gondolom, hogy mindenkinek a szeme előtt kell hogy legyen, ahogy a bucsai téren, a bucsai utcákon halott anyák, halott apák, nagymamák, gyerekek fekszenek. Azt gondolom, hogy ha önök emellett elmennek szó nélkül, és önök szerint ez nem egy háborús bűncselekmény, akkor mélyen magukba kellene hogy nézzenek.

Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy a bucsai mészárlás és az orosz agresszió háborús bűncselekmények sorozatát követte el, és azt gondolom, hogy amíg önök ezt relativizálják, addig nem néznek szembe a valósággal. Azt gondolom, hogy 1943-ban, a második világháború során is ki lehetett és ki kellett mondani, hogy Hitler háborús bűnös, és azt gondolom, hogy most is ki lehet mondani. Lehet azt mondani, hogy a mi érdekünk nem az, hogy kimondjuk, de a helyzet az, hogy lehet érdekek mentén politizálni, és lehet értékek mentén politizálni, és az a politika, amely nem hordoz értékeket, az nem véghez vihető, az nem vállalható, és nem folytatható.

Azt gondolom, hogy önök egy bocsánatkéréssel tartoznak a világ közvéleménye felé, Magyarország felé és az Országgyűlés felé, mert Magyarország tekintélyét, az Országgyűlés tekintélyét súlyosan rombolja az a tény, hogy ez az inkriminált mondat elhangozhatott a nemzetközi sajtóban. Köszönöm szépen.