DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Lassan ennek a parlamenti időszaknak a végéhez közeledünk tulajdonképpen pénteken ez a szakasz lezárul , ezért nagyon fontos, hogy a magyar családokról tudjunk még most itt beszélni, hiszen nem is lehetne semmi fontosabb, mint a magyar családok helyzete, akik az elmúlt hónapokban, ugye, szembesültek az étkezés, az infláció és az élelmiszerárak problémájával.
A háborús infláció kifejezés erős túlzás, hiszen a sok ok közül az egyik a háború; emellett nagyon sok másik ok van az inflációra, például az önök rossz gazdaságpolitikája. Ezek a magyar családok így a nyár kezdetén szembesülnek azzal, hogy a pihenés és az üdülés eljutni például a Velencei-tóhoz vagy a Balatonhoz már egy akkora kihívás, amelyet a magyar családok jelentős része nem tud teljesíteni. Önök hatalmas lehetőséget hagytak ki, hiszen nem segítették meg a magyar családokat, sőt olyan döntést hoztak, hogy kivezetik a hatósági árakat, azon kevés intézkedés egyikét, amely valóban egy szociáldemokrata intézkedés volt, és amely tényleg segítette a magyar családokat; ha nem is azért, amit önök mondtak, és ha nem is akkor kellett volna bevezetni, amikor önök ezt szavazatszerzési célból a választási kampány alatt bevezették, de jelen helyzetben kétségkívül sokat segít a magyar családoknak, vagy sokat segítene, ha fennmaradna ez az intézkedés.
És figyeltem tehát nemcsak melegedni vagy hűsölni jöttem be, hanem figyeltem államtitkár urat, aki az előbb elmondta (Rétvári Bence: Most melegedni vagy hűsölni? A magát legyezgető Rétvári Bence felé.) látom, államtitkár úrnak melege van nagyon, igen, láthatóan ez a legyezés sokat elárul az önök hozzáállásáról például a státusztörvénnyel kapcsolatosan , államtitkár úr mondott egy nagyon fontos dolgot, hogy év végére egy számjegyű lehet az infláció. Szurkolunk, hogy ez így legyen, hiszen mi, patrióta szociáldemokraták is a magyar családok és a haza oldalán állunk. Na, de akkor felmerül az a kérdés, hogy ha év végére majd egy számjegyű lesz az infláció, akkor miért most vezetik ki a hatósági árakat. Nemhogy kivezetni kellett volna, hanem újabb ársapkákat bevezetni, például azért, hiszen most már eljött az a pillanat, amikor nemcsak a lelkünkben nekünk a Balaton a Riviéra, hanem az árak tekintetében is; és nemcsak arról szól a történet, hogy mi, magyarok szeretjük a nemzeti kincsünket, és azért, mert magyar a Balaton, hanem olyan árak vannak, amelyek úgymond versenyképesek, mondjuk, a francia Riviérával, és önök (Rétvári Bence: Felgyújtják a boltokat közben, az a probléma!) tétlenül nézik ezt a folyamatot; tétlenül nézik, hogy a magyar családok jelentős része, mondjuk, az északi parton, hogy a slágertémához eljussunk államtitkár úr már türelmetlenül várja, látom, hogy mikor jutunk el a szabadstrandok kérdéséhez.
Igen, a magyar családoknak sokat jelentett volna az, ha kétségtelenül az északi parton, mondjuk, nem 2100 forintért kell bemenni Balatonfüreden egy strandra, ahova bemegy az ember múlt héten kipróbáltam , és akkor meg tudja állapítani, hogy 2100 forintért bent van, és semmilyen más szolgáltatást nem kap. Önök tétlenül nézik, hogy a magyar családok nemcsak hogy az élelmiszerárak miatt lehetetlenülnek el, és több százezer családnak óriási kihívás az étkeztetés, hanem az üdülést-pihenést sem segítik, amikor itt lett volna a lehetőség arra, hogy például az önkormányzatok számára igen, bizonyos kompenzáció mellett kötelezővé tették volna a szabadstrandok fenntartását, és a magyar családok máris könnyebben tudnának üdülni.
Ott volt a lehetőség az üdülési támogatásra: ezzel sem éltek, nem tartották aktuálisnak ennek a kérdésnek a napirendre vételét. Tehát rengeteg lehetőséget szalasztottak el, és erre még az sem válasz, hogy kétségtelenül működnek az Erzsébet-táborok, körbe lehet biciklizni a Balatont, és vannak szabadstrandok például a déli parton. Ezek örvendetes dolgok, de nem a babérjukon kell ülni jóleső módon. Ne essen önöknek jól, mert nincsen önöknek semmilyen erkölcsi felhatalmazásuk arra, hogy üljenek a babérjaikon, mint akik jól végezték a dolgukat, hanem itt van a nyár kezdete; itt vannak azok a kihívások, amelyekkel ha szembenéznek, akkor még az utolsó pillanatban is lehetne valamit tenni. És ne mondják azt, hogy ez beavatkozás az önkormányzatok ügyeibe, mert amikor a gépjárműadóról vagy az iparűzési adóról volt szó, vagy amikor az oktatási intézményeket elvették az önkormányzatoktól, vagy amikor az építési ügyekbe avatkoztak bele, akkor nem aggódtak ennyire az önkormányzatok belügyeiért, és nem aggódtak annyira, hogy ez a kérdés az önkormányzatokra tartozik. Igenis semmi keresnivalója szögesdrótoknak és fizetőkapuknak a Balaton partján; ezeknek az országhatáron van a helyük, államtitkár úr, és nem a Balaton partján.
Szóval, a 24. órában még tehetnek valamit, hogy bebizonyítsák, hogy nem csak szavakban családbarátok. Ez a vita nem fog ma itt véget érni, mert sok más színtéren fog folytatódni a Balatonnál is, de Székelyföldön is, mondom, államtitkár úr, tehát ott is szembe kell nézni azzal, hogy egyébként a székelyföldi fiataloknak is milyen terhet jelent, mondjuk, az északi parton bejutni egy balatoni strandra.
És az utolsó gondolat: holnap lesz Horn Gyula 91. születésnapja. Itt az utolsó pillanatban még tehetnek valamit azért, hogy ne ez a méltatlan vita folytatódjon a sétányról. Beszéljenek Sára Botonddal, aki kormányhivatal-vezető főispán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy vonja vissza ezt a méltatlan keresetet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Rétvári Bence: Ezt nem kellett volna…)
(9.50)