Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban kiterjedt a vita az általánoshoz képest. Alapvetően a minisztériumi struktúráról lenne szó, és itt a Jobbik-Konzervatívok közösségének az alaphozzáállása az, hogy a felelősség a kormányé. Tehát dobálhatják nekünk vissza a labdát mindenféle ügyekben, például mondhatják, hogy önöknek nincs forrásuk pedagógusbért emelni  szerintünk egyébként van , a lényeg az, hogy a sor végén és a nap végén a felelősség az önöké.

Ebből az állításból következik egy gondolat, miszerint ha a felelősség az önöké, akkor hadd dolgozzanak olyan struktúrában, amilyet helyesnek találnak, hiszen mi ezt fogjuk és tudjuk majd számonkérni a ciklus végén. Hozzáteszem, hogy eddig a ciklusok során majdnem mindig bele kellett nyúlni ebbe a struktúrába, és bár önmagában nekem ezzel sincs bajom, hiszen a világ változik és ezeket a változásokat követni kell, a belenyúlás mikéntjével azonban már lehet problémánk, és itt erről kell beszélni.

Tehát összességében nekünk az tetszene a legjobban, ha egy szerény minisztériumi struktúra kevesebb kiadással és egy szikárabb kormányzás valósulna meg, de vannak olyan minisztériumok, amelyeknek a létrehozatala mellett én is tudnék kardoskodni, ilyen lehetne, mondjuk, egy önálló egészségügyi minisztérium. A helyzet mégis az, hogy ez a vita az EU-források felé ment el, és teljesen jogos, hogy erről beszéljünk. Nacsa képviselőtársam is megtette, hogy bővítette a vitát errefelé, de szögezzük le, hogy itt nem Magyarországnak adott valami könyöradományokról vagy kiegészítő juttatásokról van szó; kőkeményen járnak nekünk ezek a pénzek.

(14.10)

Éppen ott van a kormány történelmi mulasztása, hogy kockáztatja ezeknek a pénzeknek a lehívhatóságát, felhasználhatóságát, pedig mondok is önöknek egy nagyon jó hasznosítási irányt. Ha végre egyszer fordítanak ezen az elképesztően rossz retorikán és hibás gazdaságpolitikán, a megszerzett EU-forrásokat egy olyan magyar bérfejlesztési alapba lehetne és kellene csoportosítani, amelyhez közvetlenül fordulhat a magyar kisvállalkozó, a közepes méretű vállalkozó, ha béreket akar fejleszteni, és ehhez támogatást kap.

A helyzet az, hogy önök a multicégeket százmilliárdokkal kényeztetik folyamatosan, egyoldalú támogatásokat adnak nekik a magyar adófizetők pénzéből, és nem teszik meg ugyanezt ilyen arányban a magyar kis- és közepes méretű vállalkozásokkal, pedig ha megvizsgálják a piacot, akkor nem a multicégek viszik azt kizárólag a hátukon. Hát, a munkahelyek kétharmadát kik adják? A magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások, és valahogy minden évben van egy ilyen negatív csomagjuk nekik  korábban a kata kivéreztetése, de folytathatnánk a sort nagyon sokáig , ami pont ezeknek az embereknek üzen valami rosszat.

Tehát az EU-források tekintetében nagyon-nagyon sürgős lenne a felhasználás, és éppen ebben az irányban lenne sürgős, de azt látjuk, hogy az önök elhibázott gazdaságpolitikája és retorikája pontosan ezt ássa alá. Ezen önmagában nem fog változtatni a minisztériumi struktúra olyan változtatása, hogy egy eddig kétterületes minisztériumot szétszednek, szétszálaznak, de azt látjuk, hogy a további cselekvésükről semmit nem tudunk, ami az uniós források megszerzése érdekében lenn lenne az asztalon. A költségvetési vita során sem láttuk, és egyébként a kommunikációs térben sem nagyon.

Azt láttuk, hogy egy-egy politikai vezetőjük már sejtelmes nyilatkozatokat tett arról, hogy igazából elmegy ez a bolt az uniós források nélkül is, tehát volt egyfajta kondicionálási kísérlet abba az irányba, hogy mi lesz velünk, ha egyáltalán nem lesznek ilyen források. Én óva inteném Magyarországot attól, hogy a bevételi oldalon ennyire szikáran tervezzen, és közben ennek a kieső bevételnek a pótlását pedig nagyon-nagyon drága külföldi forrásokból, iszonyatos kamatkiadások mellett tervezze.

Miért mondom ezt? Ha megvizsgáljuk a költségvetéseket egymás után, általában 1000 milliárd, 1200 milliárd, ilyesmi volt a költségvetés kamatteher-kiadása hosszú éveken keresztül, és most eljutottunk egy olyan időszakba, amikor már 2000 milliárd, majd 3000 milliárd környéki csak az, amit a kamatokra fizetünk. Nyilván, ha önöknek ki kell ezt gazdálkodni a költségvetésből, akkor ezt máshonnan fogják elvenni, és látjuk, hogy honnan veszik el. Most már ott tartunk, hogy az eddig teljesen szentként kezelt családtámogatásokat is elkezdték megszorítani.

Szerintem nagyon fontos erről beszélnünk, hiszen ha a minisztériumi struktúráról van szó  és ezt Latorcai államtitkár úrnak címzem , vannak olyan minisztériumok, amelyek mellett én tudnék kardoskodni. Ott van például a családügy, ami az Innovációs Minisztérium alá lett sorolva, kiváló szakemberek foglalkoznak vele, de mégsem egy önálló minisztérium tekintetében. Én azt mondom, hogy a demográfia, a családügy és a lakhatás például megérdemelne egy önálló minisztériumot Magyarországon. Kezeljük ezt a problémát a súlyán, rendeljünk mellé költségvetési forrást!

Azt most nem mondom el, hogy melyik minisztériumokat lehetne adott esetben szűkíteni, megnyirbálni, mert ez nem feltétlen ennek a pozitív gondolatsornak a tárgya, mert lehetne itt építkezni: lakhatás, családügy, demográfia. És a babaváró, illetve a CSOK megnyirbálása szimbolikus. Én támogatom a családtámogatási rendszer kiterjesztését. Nekem az tetszene, ha inflációkövető lenne ez a rendszer, mert Magyarország legnagyobb problémája a demográfiai katasztrófája, és simán egy KSH google-zás megmutatja, hogy mind az élveszületések száma katasztrofális szinten van, mind a korábbi évek kivándorlási adatai is.

Tehát amikor önök a munkaerőhiányra választ keresnének, a válasz nagy része ott van Nyugat-Európában, kényszerből, magasabb fizetésért. És megint lement egy költségvetési szezon, ahol nincsen nyoma annak, hogy önök haza próbálnák csábítani ezeket a kényszerből távozott magyar fiatalokat. Nincs lakhatási program, nincsen országos állami hátterű bérlakásprogram  hosszú évekkel ezelőtt letettünk az asztalra, még sincsen az önök eszköztárában hasonló , s megint visszajutunk az EU-forrásokhoz.

Ezeknek a hasznosítása korábban egyébként a lakhatási szegmensben is elérhető lett volna, de Magyarország Kormánya hozott egy döntést, úgy döntött, hogy az energiahatékonyságra, a szigetelésre, a lakhatásra felhasználható uniós forrásokat csak a középületek, közintézmények tekintetében használja fel, és nem nyitja ki ezt a keretet a polgári lakosság számára, pedig ez lett volna egy nagyon-nagyon hosszú távú nemcsak rezsicsökkentés, de a szülőföldön való boldogulást lehetővé tévő eszköz is. Nagyon örülök, hogy ez a fogalom elhangzott imént, mert ennek kellene alárendelni mindent, és egyébként a minisztériumi struktúrát is.

Azt látjuk, hogy amikor a babaváró úgy változik, hogy bár egy kozmetikai jellegű emelés történik az összegnél, még mindig nem inflációkövető, de a 30-40 év közötti korosztályt egy türelmi idő után egyszerűen kizárja ebből a konstrukcióból, és ezzel párhuzamosan a CSOK-nál azt üzeni a jogalkotó, hogy faluhelyen maradhat, de a városokban nem, akkor megkérdezem önöktől: mi az üzenet a családi tervekkel rendelkező, 30-40 közötti, városban élő honfitársaink számára? Nincsen kézzelfogható üzenet. Önök azt mondják, hogy majd év végéig kidolgoznak valamit. Én meg azt mondom, hogy akkor lehet egy újról vitatkozni, vagy akkor kell az előzőt kivezetni, ha az nem felel meg a célnak, ha az új már itt van az asztalon, és ismerjük a feltételrendszerét.

Tehát azt látjuk, hogy ez így mindenképpen megszorítás. Az EU-források hiánya mindenképpen megszorítással ér fel. Az, ami a forint árfolyamával az elmúlt években történt, mindenképpen megszorítás  emlékezzenek, hogy 2010-ben milyen árfolyamon vették át a kormányzást , és összességében ez így már nagyon-nagyon sokba kerül a családoknak.

Tehát át lehet szerkeszteni így a minisztériumi struktúrát, de a nap végén megint csak az lenne a legfontosabb szempont, hogy a szülőföldön való boldogulás könnyebbe vagy sem. Könnyebb önálló otthonhoz jutni Magyarországon? Egy budapesti lakás megvásárlásához 16,2 évnyi átlagjövedelmet kellene félretenni statisztikai átlagos esetben  nyilván van jobb és rosszabb eset is , 16,2 év! Horrorisztikus összeg! Nem tudnak önök mit üzenni ezeknek a magyaroknak, akik 30-40 közöttiek, városiak, szeretnének gyermekeket, szeretnének a szülőföldön boldogulni, és nincs ott az asztalon, hogy milyen életpályát tudnak a családtámogatási rendszer segítségével befutni.

Eddig még valamiben reménykedhettek, aztán leépült a lakáscélú állami előtakarékosság állami lába, utána most megnyirbálják a babavárót meg a CSOK-ot, tehát folyamatosan szűkülnek azok a lehetőségek, életfeltételek, amelyek egyébként a legfontosabb korosztályoknak szólnának. Nem lehet priorizálni persze a korosztályok között, ezt elismerem, de kivándorlási kockázat szempontjából a legveszélyeztetettebbek azok, akik nem biztosak abban, hogy a szülőföldjükön tudnak boldogulni.

Összességében tehát arra kapacitálom önöket, hogy változtassanak, és az amúgy nekünk járó források megszerzését ne veszélyeztessék tovább, és ne gondolják azt, hogy önmagában a minisztériumi struktúra átalakításával ez a probléma megoldott, mert sajnos egyáltalán nem. Köszönöm a figyelmet.