JAKAB PÉTER (független): Akkor ennek fényében folytatom. Tehát, képviselőtársak, önöknek elment a józan eszük. Tolvajra itt senki nem fog közpénzt bízni. Még egyszer mondom: mindannyian tudjuk, csak ez önöket nem érdekli. Nyilván azért nem érdekli, mert úgy vannak vele, hogy végül is tök mindegy, hogy Brüsszelből jön a pénz vagy Mari néni pénztárcájából, az a lényeg, hogy a nap végén ez a pénz az önök zsebében kössön ki. Ha Brüsszel nem ad pénzt, elveszik a magyaroktól. Minél drágább az élet, annál többet, hogy aztán építhessék a stadionokat meg a kisvonatot, meg a hatvanpusztai birtokot, meg a miniszterelnök mehessen katonai repülőgéppel rokonlátogatóba.

Hozzám meg közben folyamatosan jönnek a népek, hogy Péter, ha legközelebb találkozol ezzel a Viktor gyerekkel, kérdezd már meg tőle, de komolyan, hogy azt a sok-sok pénzt, amit 13 év alatt elvett tőlünk, azt a sírba is magával viszi. Kérdezd már meg tőle, hogy nem lopott még eleget, nincs még mindig elég pénze! Nyilván a választ mindannyian tudjuk: ez miniszterelnök úrnak alapvetően már nem a pénzről szól, az már megvan, egy országot lopott magának, ez a hatalomról szól. Őfelsége azt akarja, hogy az egész világ ismerje az ő nevét, és az a helyzet, hogy lassan ismeri is. Pont úgy, mint ahogy a Micimackó csoport legrosszabb gyerekét is ismeri mindenki, mert ő az, aki állandóan kiönti a kakaót, meg felborítja az asztalt. Hát, mindenki tudja, hogy ki az a Viktorka, csak senki nem akar mellé ülni. Ez a helyzet.

Önök azt érték el, hogy ma már a saját nyugati szövetségeseik nem nagyon hajlandók velünk egy asztalhoz ülni, mert azt látják, hogy a magyar miniszterelnök nem beszámítható. Rossz ezt kimondani, képviselőtársak! De Orbán Viktor szó szerint belebolondult a hatalomba, a hatalom rabjává vált…