DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az 528/2020. kormányrendelet a rendelőintézetekben dolgozó szakorvosok számára azt írta elő, hogy naponta 6 órát kell a munkavégzés helyén tölteniük, rendelniük. Július 1-jétől egy újabb kormányrendelet ezt napi 8 órára emelte, ami azt mutatja, hogy az illetékeseknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan működnek a rendelőintézetek.

Tájékoztatom önt a helyett a kormánytisztviselő helyett, akinek ez a dolga lenne, hogy a rendelőintézetek általában két műszakban, 8-tól 14, illetve 14 és 20 óra között látják el feladataikat. Sok a nyugdíjas szakorvos, akik többnyire hetente kétszer-háromszor rendelnek napi 6 órában, a hiányszakmában pedig sokan két-három rendelőintézetben dolgoznak heti egy-két napot. Sokuk most választásra kényszerül, melyik intézményben dolgozzék tovább, pótlásuk szinte lehetetlen lesz, a rendelőintézeti munkaórák akár harmadrésze is kieshet emiatt. Az ott lakók ellátása így megszűnik, vagy jóval hosszabb várakozás után jutnak ellátáshoz.

Kisebb rendelőintézetekben ráadásul hely sincs arra, hogy 12 és 16 óra között egyszerre két team dolgozzék, tehát a délelőtti műszakot reggel 6-kor kellene kezdeni, a délutánit pedig 22-kor zárni. Ugyan hány járóbeteg fog reggel 8 óra előtt vagy este 8 óra után szakorvoshoz menni? Egy konferencián Takács államtitkár úr egyenesen azzal érvelt, hogy a megemelt fizetésekért joggal várják el, hogy az orvosok napi 8 órát töltsenek a munkahelyükön. Mivel a rendelőintézetek finanszírozását egy fillérrel sem emelték, az sem várható, hogy ezentúl több beteget lássanak el. A rendeletnek tehát nyilvánvalóan az lesz az egyetlen eredménye, hogy a rendelőintézetek működését tovább nehezíti.

Árulja el, miniszterhelyettes úr: a nagyobb zsúfoltságért és a hosszabb várakozásért önök szerint elegendő kárpótlás lesz a betegeknek, hogy ezentúl az orvosoknak is rosszabb lesz? Köszönöm. (Taps a DK padsoraiban.)