SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban itt van előttünk egy általános érvényű állásfoglalás, amelyet az Igazságügyi Bizottság fideszes és KDNP-s többsége fogadott el néhány héttel ezelőtt, és amelynek a lényege az, azt próbálják politikailag kezelni, hogy a Demokratikus Koalíció több esetben úgy adott le kérdést, illetve interpellációt a Háznak, hogy a frakciódöntés alapján az elmondás jogát megosztotta egy független képviselővel, Varga Ferenc képviselőtársunkkal.
Ezt a mi álláspontunk szerint semmi nem tiltotta, ez a szabályoknak valójában teljesen megfelel. Ezt azonban a fideszes-KDNP-s többség politikai okok miatt nem tudja elfogadni, és ezért kreált egy ilyen általános érvényű állásfoglalást, amit mondom, többségben lévén elfogadtattak az Igazságügyi Bizottsággal.
Miről szól ez az állásfoglalás, milyen érveket használnak? Először is, szerintünk az egyik legfontosabb alapjog, és ezt az országgyűlési törvény 42. § (1) bekezdése mondja ki, hogy az interpelláció és a kérdés benyújtásának, illetve elmondásának a joga feletti rendelkezés minden esetben a képviselőcsoportot illeti meg, tehát igenis a képviselőcsoport dönthet ezen keretek között.
A másik lényeges szabály a házszabály. A házszabálynak van egy bekezdése, ez a 122. § (5) bekezdés, amely kifejezetten azt mondja, hogy a benyújtott interpellációhoz vagy kérdéshez más képviselő előterjesztőként csatlakozhat. Nem azt mondja, hogy frakcióhoz tartozó más képviselő csatlakozhat, csak azt a kifejezést használja, hogy más képviselő csatlakozhat, márpedig ez azt jelenti, hogy a független képviselő is más képviselő, semmilyen akadálya nincs, sőt ez a pont kifejezetten megengedi azt, hogy a frakciók úgy döntsenek, úgy éljenek ezzel a bizonyos elmondási joggal, hogy bármely más képviselőt beemelnek ebbe a tevékenységbe, akár független képviselőt is.
Lehet erre azt mondani a fideszes, KDNP-s többségnek, hogy márpedig a jogalkotó szándéka eredetileg az lett volna, hogy; lehet azt mondani, hogy szerintük politikai alapon nekik ez nem tetszik, és ők szeretnék ezt valahogy megváltoztatni, ezeket mind megtehetik, drága fideszes képviselőtársak, azonban ettől még nem lesz igaz az, ami ebben az állásfoglalásban benne van, hogy most, jelenleg a szabályok, bizony ám, ezt nem zárják ki, bizony ám, ezt megengedik.
(20.50)
Megyek tovább. Ebben az állásfoglalásban arra is hivatkoznak, egy olyan érvet is hoznak, hogy az érintett független képviselőt előnyösebb helyzetbe hozza a többi független képviselőhöz képest, ha ilyen dolog történik. Ez igaz. Csakhogy a házszabály ismer még több olyan rendelkezést, amely ugyanígy jár el, vagyis amikor valamilyen előnyben részesít független képviselőt. Mondok ilyet, a 37. § (6) bekezdése kifejezetten az időkeret esetében ad lehetőséget arra, hogy a képviselőcsoport időkeretének egy részét átadja független képviselőnek. Ha egyszer ez megtörténik benne van a házszabályban, van erre lehetőség , akkor ugyan miért ne lehetne a másik esetben is ez, mondom, kifejezetten úgy, hogy ezt meg is engedi a szabály?
Itt még egy ilyen kiegészítést hadd tegyek! Lehet ezt úgy nézni, hogy ilyenkor, amikor a frakció átad felszólalási kérdést, interpellációs lehetőséget egy független képviselőnek, magát a frakciót kvázi rosszabb helyzetbe hozza, hátrányosabb helyzetbe hozza, hiszen átad lehetőséget egy független képviselőnek. De erre a frakciónak állításunk szerint igenis joga van, a frakciót megillető önrendelkezési jogba beletartozik, tehát a bizottságnak ez az állásfoglalása sérti a frakcióknak ezt az önrendelkezési jogát, szerintünk ezért alkotmányosan is aggályos ez a bizonyos általános érvényű állásfoglalás.
Összességében tehát az az álláspontunk, hogy igenis a Demokratikus Koalíció frakciójának ilyen eljárása megfelel a házszabály rendelkezéseinek, megfelel az országgyűlési törvénynek, és ezért aztán arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy utasítsa el az Igazságügyi Bizottságnak az említett számú általános érvényű állásfoglalását. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)