CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ugyan tegnap már beszéltünk róla, de azt gondolom, hogy újra elő kell venni, hogy a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ 2019-ben kezdte meg a működését. A magyar kormány a Magyar Turisztikai Ügynökséget jelölte ki a rendszer üzemeltetőjének; az NTAK-ba mára már minden szálláshely szolgáltat adatot. Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy 2023-ban és a jövő év elejétől gyakorlatilag minden vendéglátóüzlet és turisztikai attrakció is csatlakozni köteles ehhez az adatszolgáltató rendszerhez.

Első ránézésre a rendszerrel az a legnagyobb baj, hogy egy jelentős költséget generál ezeknél a vállalkozóknál, egy olyan költséget, amely nekik gyakorlatilag semmilyen előnyt nem biztosít, viszont rendkívül sok feladatot ró rájuk. Olyan esetek is vannak számtalanul, amikor pluszmunkatársat kénytelenek felvenni ezen pluszfeladatok elvégzése érdekében, és olyanról is tudunk számtalan alkalommal, ahol kis- és mikrovállalkozások, tehát a legkisebb, leggyengébb vállalkozói réteg abbahagyja a tevékenységét, mert nem tudja ezeket a pluszköltségeket vállalni.

De ha mélyebben megvizsgáljuk a kérdést, akkor mindenkiben felmerül a kérdés, hogy ugyan mi szüksége van a Magyar Turisztikai Ügynökségnek ezekre az adatokra. A szálláshelyadatokat az ember még érteni véli, és azt is értem, hogy mindig azzal igazolják ennek a rendszernek a létjogosultságát, hogy anonim adatokról van szó. Valóban, a szálláshely igénybe vevői szempontjából ezek anonim adatok, ugyanakkor nem nagyon lehetnek ezek az adatok anonimak az adat szolgáltatója tekintetében, hiszen akkor nem tudnák ellenőrizni és számonkérni, hogy megtörténte az adatszolgáltatás a megfelelő mértékben és minőségben.

A megoldást attól a Pesty Lászlótól kaptuk meg az elmúlt hetekben, akit azért ellenzéki elhajlással nem lehet vádolni, nem utolsósorban pontosan ismeri a Fidesz belső működését. Ő így fogalmazott:

Naponta hallok történeteket arra, hogy bizonyos emberek a klánból rámutatnak egy szép családi házra, rámutatnak egy panzióra, rámutatnak egy cégre, kacsintanak, és a tulajdonos fülébe súgják: barátom, nem ártana neked egy tulajdonostárs, hogy továbbra is jól menjenek a dolgaid. Az áldozat megijed, pár fillérért beengedi a cégébe a klántagot, aztán mire felnéz, kívül kerül a saját vállalkozásán, amit a saját szorgalmából, a saját tehetségével épített fel, kívül kerül a családi házán, a panzióján vagy bármi máson.

Valóban, aki ismeri a rendszer működését, láthatja, hogy ennek a bevezetése nem tud semmilyen más célt szolgálni, mint a Pesty László által megfogalmazottakat. A kormányzati célként értelmezhető fehérítés feladatát egyébként az online pénztárgépek már évekkel korábban megoldották, nem véletlen az, hogy bár minden kis- és középvállalkozásnak, minden kereskedelmi cégnek kötelező az online pénztárgép, a kaszinóbizniszbe nem tudta berágni magát ez az átláthatóságot segítő eszköz.

A helyzet az, hogy ezek az adatszolgáltatások  különösen a vendéglátóipari egységek tekintetében  teljesen értelmezhetetlenek. Hogyan fog turisztikai stratégiát gyártani az MTÜ azokból az adatokból, hogy mennyi sör fogyott, milyen töményet fogyasztottak adott városban; például Szegeden, mondjuk, ha van egy nagy kocsma, akkor a sörfogyasztási szokásokból milyen stratégiát lehet felépíteni? Semmi mást nem tud ez a rendszer biztosítani, mint hogy egyébként a klántagok rálássanak, hogy melyek azok a gazdasági helyszínek, amiket érdemes felvásárolni, ahova érdemes betársulni.

Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül rossz irány, és azt kérem, azt követelem a kormány tagjaitól, hogy ezt a klánokat segítő törvénykezést azonnal hagyják abba. Köszönöm szépen.