DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1956 óta nem zártunk olyan gyászos demográfiai évet, mint 2022-ben, és úgy gondolom, hogy ez pártpolitikai hovatartozás nélkül kell hogy önvizsgálatra sarkalljon mindannyiunkat.

A helyzet drámai. Ez mutatja, hogy valódi, érdemi, radikális változásra van szükség mind a családpolitika terén, mind a közélet terén, a szemléletformálás terén, és most ez utóbbiról szeretnék hosszabban beszélni. Mert nagyon gyakran halljuk azt akár a környezetünkben is fiataloktól, hogy majd akkor vállalnak gyermeket vagy több gyermeket, ha olyan bérszínvonal lesz Magyarországon is, mint amilyen, mondjuk, Németországban van. De ha megnézzük azt, hogy a német társadalom jobban álle a demográfiai mutatók tekintetében, akkor azt látjuk, hogy akik német bérszínvonalon élnek, ők sem vállalnak több gyermeket. Sőt, ha megnézzük a japán társadalmat, ahol még magasabb a GDP, akkor azt látjuk, hogy ott egészen katasztrofális a demográfia, már a lakosság 10 százaléka 80 év feletti.

Magyarországon belül is, ha szétnézünk, Budapesten a legmagasabbak a bérek és a legalacsonyabb a termékenység. A legrémisztőbb példa Dél-Korea, amely a világ legalacsonyabb termékenységi mutatójával rendelkező ország, az egyik legnagyobb jólétben, holott, amikor sokkal szegényebbek voltak az emberek, 1960-ban, akkor még 6 gyermeket szült átlagosan egy dél-koreai nő, most már 0,6 ez a mutató.

Azt kell tehát megállapítanunk, amit Benjamin Wattenberg, amerikai demográfus is elmondott, hogy a kapitalizmus a legjobb fogamzásgátló, bár ez talán a magyar kontextusban egy kicsit marxistán hangzik, így a jólétre cserélhetjük a kapitalizmus fogalmát, és beszélnünk kell a tudatos gyermektelenség ideológiájának megjelenéséről, és ennek pusztításáról.

1990-ben nem gondolom, hogy rendkívül kiszámítható lett volna Magyarországon a jövő. Ismerjük az akkori gazdasági és politikai körülményeket, mégis a 30 éves nőknek mindössze 13 százaléka volt gyermektelen, most már a 30 éves nőknek 56 százaléka gyermektelen. Azt is elmondhatjuk, hogy akkor több volt a 30 éves nők körében a nagycsaládos, mint a gyermektelen, mára ez az arány nemhogy megfordult, hanem hétszeresére változott a gyermektelenek aránya ebben a korosztályban.

Rendkívül nagy károkat okoz az is, hogy a családról folyó közéleti diskurzus középpontjában az LMBTQ-kérdés áll, és ezért egy védekező mechanizmust kellett kiépíteni azoknak az embereknek, akik a családot mint értéket meg szeretnék védeni, holott egy ilyen társadalomban, mint amilyen most a magyar is sajnos, az államnak is feladata lenne abban, hogy felkészítse a fiataljainkat arra, hogy ők édesanyák és édesapák lesznek, és hogy ez mit jelent. Mert rengeteget beszélünk arról, hogy hol fognak továbbtanulni, meg milyen pályát fognak választani, ami kétségkívül nagyon fontos, de kérdezem én, hogy ki és mikor beszél a mi fiataljainkkal, ki mondja el a fiatal férfiaknak Magyarországon, hogy szép öcsém, te bizony édesapa leszel, és hogy ez mit jelent, vagy mit jelent a nők életében az anyává válás, ennek milyen érzelmi vagy testi változásai vannak, amelyek számukra sokszor sajnos visszatartó erőt jelentenek.

Szeretnék itt kormánykritikával is élni, mert az is nagyon fontos, hogy a médiában kik azok, akiket példaként állítunk a fiataljaink elé. De addig, amíg az önökhöz nagyon közel álló médiumokban is olyan cikkek születnek, amelyek olyan sztárokról szóltak, akik tudatosan gyermektelenek, és az ő életüket mutatják be, mint például az Origón sztárolják az ilyen nőket, addig nem fognak a fiatalok sem kedvet kapni ahhoz, hogy gyermeket vállaljanak, nagycsaládot alapítsanak. Önöknek tehát rendkívül sok erőforrás a rendelkezésükre áll ahhoz, hogy a szemléletváltást elindítsák Magyarországon, de ebben az elmúlt 13 évben nagyon keveset tettek, sőt mint az előbb említett példa is mutatja, sokszor még rossz irányba is mozdultak el.

Az igazi kérdés tehát az, hogy a jóléti társadalmakban hogyan tudjuk elérni a demográfiai önfenntartást. Hiszem, hogy ez nemcsak pénzkérdés, hanem szemlélet kérdése is. Azt kérem, hogy a kormány érdemi lépéseket tegyen ebben az ügyben. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)