RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem vonom kétségbe az ön jó szándékát, de azért engedje meg, hogy nagyon sok tényt és adatot elmondjak önnek, és ezzel meg is nyugtassam, hiszen ahogy ezeken a településeken a korábbiakban is biztosított volt az ügyeleti ellátás, úgy a későbbiekben is biztosított lesz az ügyeleti ellátás, csak sokkal jobb színvonalon, sokkal nagyobb biztonság mellett.

És ezt nemcsak azért mondhatom, mert ez így lesz majd Tolna megyében a jövőben, hanem azért, mert azokból a vármegyékből, amelyek csatlakoztak már az ügyeleti rendszerhez, semmifajta olyasfajta panaszt nem hallani  ön sem olvas az újságokban , mint amit ön előrevetített, hogy milyen problémák lesznek itt a későbbiekben Tolna megyében. Fél éve  van, ahol még régebb óta  az új ügyeleti rendszer működik, és hála istennek mindenkinek a megelégedésére működik, mert egy alaposan előkészített, jól kitalált, a korábbi Hajdú-Bihar vármegyei kísérleti projekt továbbfejlesztéséből létrejött új, korszerű, XXI. századi ügyeleti rendszer Magyarországon, és a már bevezetésre került vármegyékből  Hajdú-Bihar, Szabolcs, Győr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Komárom-Esztergom, Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok és Baranya vármegye  ön nem hall panaszokat, hála istennek, mert működik a rendszer.

(9.40)

Miből indultunk ki? Abból indultunk ki, hogy a korábbi széttagolt, ahogy ön is mondta, egyik önkormányzat által így, a másik önkormányzat által úgy szervezett ügyeleti rendszerhez képest egy olyan rendszer legyen, amelyik kisvárosban, nagyvárosban, Nyugat-Magyarországon, Kelet-Magyarországon, gazdagabb és szegényebb településen egyaránt mindig mindenkinek elérhető; egy tiszta, világos és átlátható rendszer.

Miért tiszta és miért egyszerű? Azért, mert ahol bevezetésre került, ott csak a 1830-as számot kell felhívni, mint a 112-t a mentők esetében; nagy baj 112, kis baj 1830, ezt felveszik egy központi számon. Eddig az volt a gond, hogy volt olyan szolgáltató, ahol hívták a számot, persze felvették, és ott rendben működött, de volt olyan, ahol hiába hívták a számot, mert kiderült, hogy ő már egy szomszéd településen van, ahol nem ezt a számot kell hívni, hanem egy másik számot. És ahogy ön is mondta, hogy amikor minden perc számít, azzal töltötte mindenki az idejét, hogy vagy a noteszéből vagy az internetről bogarászta, hogy most melyik telefonszám a jó, mert lehet, hogy az az előző szolgáltató volt, akinek már másfél éve lejárt a szerződése, és már egy új szolgáltató van, és amikor legutóbb hívta az ügyeletet, akkor még az a szám élt, de most már egy új számot kell megtalálnia. Ez az időveszteség nem engedhető meg, és ezt az időveszteséget kiküszöböli az, hogy mindenkinek csak a 1830-at kell felhívni.

Úgy alakítottuk ki az orvosoknak, a személyzetnek a számát, hogy mindenképpen megfelelő legyen az ellátáshoz. Ha ön megnézi az eddigi adatokat az eddigi vármegyékben, óránként egy orvosnak kevesebb mint egy beteget kell ellátnia. Kevesebb mint egy beteg óránként! Ez azt jelenti, hogy nincs torlódás, nincs hosszú várakozási idő. Egy teljesen korszerű, digitális rendszerben érkezik a hívás a telefonközpontba, azt rögtön megkapja helyben az orvos és a sofőr is. A sofőr kezeli táblagépen, hogy hova kell menni, az orvos csak beszáll a sofőr mellé az autóba. Talán látta nyáron a hírekben, hogy mekkora autóflottát vásárolt az állam sok-sok milliárd forintért olyan autókból, amelyek direkt mindenféle terepviszonyra alkalmasak, tehát hogy döcögősebb úton is ki tudjon menni, és a hátsó része úgy van kialakítva, hogy az orvosi felszerelést, a műszereket az orvos könnyen be tudja tenni, könnyen ki tudja venni, tehát hogy gyorsan tudjon reagálni, amikor kell. A sofőr kiviszi az orvost, az orvos helyben ellátja a beteget. Nagyon-nagyon kevés eset volt, hála istennek, amikor súlyosabb gond volt, és mentőt kellett volna hívni, és nagyon sok olyan eset volt, amikor kiderült, hogy igazából a betegnek nincs olyan hirtelen egészségügyiállapot-romlása, ami miatt neki rögtön be kéne menni az ügyeletre.

Nagyon sok ügyeleti pont van: sürgősségi ellátási helyek, ügyeleti helyek, a mentőszolgálat állomásai, tehát nagyon sokféle helyre be lehet menni. Ezeknek a száma a 300 fölött van, tisztelt képviselő úr  300 fölött van! , tehát emelkedett ezeknek az ügyeleti pontoknak a száma. Az esetek nagyon nagy részében kiderült, hogy igazából a telefonon kapott segítség elég volt, vagy megvárta a másnap reggelt, és csak akkor ment be, mert nem volt olyan fájdalma, nem volt olyan állapotromlása, ami miatt rögtön segítséget kellett volna kapnia. Amikor kellett, ahogy mondtam, kiment az orvos, amikor olyan volt, ő ment be az orvoshoz  hangsúlyozom, óránként egynél kevesebb , és amikor pedig mentőre volt szükség, akkor a mentőszolgálat kiment, és ellátta a beteget.

Tehát, képviselő úr, én értem, hogy minden változás  teljes mértékben megértem önt is és az ott lakókat is  bizonytalanságot eredményez sokakban, de ez a rendszer jobban működik a már bevezetett vármegyékben, mint ahogy az előző rendszer működik a még sorra nem került vármegyékben. Higgyék el, ettől az emberek…  és ne csak higgyék el, hát a számok igazolják! A mentőszolgálat hétről hétre, hónapról hónapra az újabb és újabb számokat közzéteszi. Egy teljesen követhető hangrögzítéses rendszer van, tehát nincs félrement hívás, nincs elfelejtett telefon, minden telefonhívás rögzítve van, minden hangfelvétel rögzítve van, hogy egyetlenegy beteg se maradjon ellátatlanul.

Nekünk is az az érdekünk, hogy ez egy jobban működő rendszer legyen, az állam ebben többlet anyagi erőforrást vállal pontosan azért, hogy ne az önkormányzatok pénzhiányától függjön adott esetben (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy nem működik jól az ügyeleti ellátás. Minden információt szívesen megadunk, az egyeztetés fél éve meg is volt, de szívesen önnek is bármikor elmondjuk, hogy hogyan fog az ön által jelzett Tolna megyei részen ez alakulni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)