KOMJÁTHI IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A salátatörvényeknek megvan az a maguk sajátossága, hogy egyébként nagyon jó, hasznos és előremutató javaslatok közé vannak elbújtatva azok, amelyek viszont károsak. Nacsa képviselő úr hosszan sorolta azokat a jó és támogatható javaslatokat egyébként, amelyek valóban előremutatóak. De mint tudjuk, a Fidesz salátatörvényeiben is az ördög a részletekben rejlik. Ilyen részlet az, ami a munkavállalókat és a szakszervezeteket érinti.

Gyakran megkérdezik tőlünk, hogy miért jövünk ide újra és újra, és teszünk kísérletet, hogy vitába szálljunk a kormányerőkkel. Nos, én mindig elvégeztem a munkám, bármi is volt az, nem csak akkor, amikor éppen ellenőriztek, pláne, hogy azoknak a százezreknek, akikkel odakint hétről hétre szót váltunk, nincs módjuk itt felszólalni. Mi az ő hangjuk vagyunk, azt szoktuk mondani, hogy ha nincs hangod, használd az enyémet és a miénket. Az MSZP mint igazi baloldali szociáldemokrata párt a munkavállalók, a munkájukból élő dolgozó emberek és az ő érdekeikért küzdő szakszervezetek szövetségese. Most én az ő hangjuk is vagyok.

Megdöbbentek a szakszervezetek, hogy a korábbi heves tiltakozásuk ellenére a kormány ismét előzetes egyeztetés nélkül két, már augusztusban napvilágot látott és most ismét előkerült munkavállaló-ellenes törvénymódosító javaslatot akar megszavaztatni a parlamenttel, nem is változtatás nélkül. Sőt, a közalkalmazottakra szabott, időközben elhíresült szakszervezetitagdíj-levonási kötelezettség megszüntetése elleni tiltakozásuk a remélt hatásnak éppen az ellenkezőjét váltotta ki a törvényalkotóknál.

Újabb, ezúttal a korábbinál még durvább ötlettel álltak elő. Az új módosítással rátett még egy lapáttal a kormány: kőkemény retorzióval reagált a korábbi tiltakozásra. Azzal ugyanis, hogy a parlament elé kerülő módosító javaslat értelmében a törvényalkotó már nem csupán felmenti a munkáltatót a levonási kötelezettség alól, nyitva hagyva a helyi megállapodás lehetőségét, hanem kategorikusan megtiltja nekik a közreműködést, bezár minden kiskaput a felek előtt.

A törvényt még a megegyezésre hajló, a szakszervezetekkel való együttműködésre nyitott munkáltató sem szegheti meg. A változtatás nagy érvágás lenne a szakszervezeteknek, hiszen pluszfigyelmet és a törvénytervezet indoklásával ellentétesen pluszadminisztrációt jelent, amit egyénileg vélhetően nem mindenki fog vállalni, és végül drámai létszámcsökkenést eredményezhet. Ez érthetetlen.

Vagy talán mégis érthető. Elképzelhető, hogy egyre jobban fél a kormány az egységbe tömörülő munkavállalóktól, munkásoktól, szakszervezetektől. A benyújtott jogszabálytervezet most még csak a köznevelés, az egészségügy, a közalkalmazottak, a kormánytisztviselők, a köztisztviselők és a honvédelmi alkalmazottak körét érinti, de a jövőben egyetlen tollvonással akár Magyarország összes szakszervezeti tagjára kiterjeszthető.

Ezzel pedig az eddiginél is rosszabb helyzetbe kerülnének a magyar munkavállalók. Ezért az alábbi szakszervezetek tiltakozó petíciót indítottak: a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, Autonóm Területi Szakszervezet, Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, Központi Statisztikai Hivatal Szakszervezete, Magyarországi Mentődolgozók Szakszervezete, Magyar Szakszervezeti Szövetség, Pedagógusok Szakszervezete, Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekben a szakszervezetekben szakszervezeti tagok vannak: magyar munkavállalók, magyar dolgozók, akiket önök most éppen lehetetlen helyzetbe akarnak hozni ilyen törvénymódosításokkal.

Fontos, hogy minél többen fejezzük ki határozott tiltakozásunkat a szakszervezetek megbénítását célzó jogszabálytervezet ellen. Szakszervezetként, szakszervezeti tagokként, munkavállalóként és felelős, szolidáris állampolgárként nem engedhetjük meg, hogy még jobban veszélybe sodorják a magyar dolgozókat.

Az előző tervnél is sokkolóbb a másik törvénymódosító tervezetnek, a munkavédelmi törvény átírásának a bevezetése. Annak ugyanis túlzás nélkül életveszélyes következménye lehet. A kormány gyakorlatilag teljesen levenné a munkavédelmi tájékoztatás felelősségét a munkáltatók válláról, és kontroll nélkül a dolgozókra bízza, ismerjék meg a rájuk váró munkahelyi veszélyeket és az esetleges balesetek elleni megfelelő védelmet is. És itt szeretném önökkel közölni: szakszervezetek elmondták, hogy a legnagyobb problémát az okozza, hogy tömegével jönnek be a vendégmunkások Magyarországra, és bizony, tolmácshiány van. Egy külföldi vendégmunkás kioktatása tolmácsért kiált. Mivel nincs tolmács, nehezen tudják az oktatást megtartani, ezt önök nagyon jól tudják, éppen ezért hozzák ezt a törvényjavaslatot, hogy elég legyen odaadni a munkavállalónak a saját nyelvén íródott oktatási anyagot. Erről szól egyébként ez a tervezet.

A szakszervezeti konföderációk egységesen úgy vélik, a törvénymódosítás legijesztőbb eleme szerint a munkáltató letudhatja az oktatást egyetlen kézbe adott vagy e-mailen küldött írásos tematikával, és az egyénre bízza, elolvassae, megértie azt egyáltalán. Ennek akár végzetes következményei lehetnek. Az első változat megismerésekor tiltakozó, érvelő, szakmai egyeztetést követelő levelek százait zúdították a társadalmi egyeztetésre megjelölt kormányzati e-mail-címre, ám érdemi választ nem kaptak. Pontosabban: a válasz az ismét előterjesztésre bekészített, változtatás nélküli szöveg, vagyis semmit nem számított a heves tiltakozás, az egyeztetést csak a munkavállalók érdekeit védő szervezetek vették komolyan. A kormány lesöpört minden érvet, az emberek életének védelméről szóló aggályokat is.

A kormány nemcsak arcul csapta a munkavállalókat, hanem ismét megszegte a Brüsszelnek tett egyeztetési ígéretét, és mint már annyiszor, megint lesöpörte a szakszervezetek egységes tiltakozását, kukába dobta az érdemi tárgyalást szorgalmazó hivatalos kéréseket, vagyis totálisan semmibe vette a munkavállalók jogait. A jelzett intézkedés nemcsak felelőtlen, hanem ellentétes a munkavédelem alapvető elveivel és az Európa Tanács irányelveivel is. A szakszervezetek elvárták volna, hogy az előterjesztő a hivatalos fórumokon álljon elő tervezetével, ám erre sem a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma, sem az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács ülésén nem került érdemben sor.

(14.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak hogy értsék, mennyire jogosak a munkavállalók biztonságát érintő aggodalmaink.

A 2023. április 18. napján benyújtott K/3671. számú írásbeli kérdésemben arról kértem tájékoztatást a gazdaságfejlesztési minisztertől, hogy 2023-ban hány fő munkavédelmi és munkaügyi ellenőr dolgozik az országban. Kértem, hogy válaszában az ellenőrök számát megyék szerinti bontásban jelölje meg. Sajnálatos módon azonban a fenti írásbeli kérdésem kapcsán a válasz nem tartalmazott olyan adatot, információt, ami érdemi feleletnek lenne tekinthető.

Ha jóindulatú vagyok, akkor azt gondolom, a kormány egyes tagjai nem is tudják, milyen felelősséggel járnak el. Az még a legpozitívabb olvasata a működésüknek, hogy nincsenek tisztában azzal, egy-egy döntésük vagy Orbán Viktor döntésének a mentegetése mit okoz odakint, a való világban.

Amikor például Fónagy János gazdaságfejlesztési államtitkárt arról kérdeztem, hogy hány fő dolgozik jelenleg munkavédelmi és munkaügyi ellenőri munkakörben Magyarországon, azt azzal a szándékkal és úgy tettem, hogy tudatosítsam benne, milyen hiányt, milyen folyamatos kárt okoz, és mentegeti a minisztériumát. Azt szerettem volna, hogy rádöbbenjen, szó szerint emberi testrészekkel, magyar dolgozókkal tömik be a gazdaságpolitikájuk réseit. Nem képletesen beszélek: letépett ujjpercek, sípoló tüdők, tönkrement vesék, felrobbant szívek, felborult hormonháztartás, aggasztóan magas arányú rákos megbetegedések.

A magyar ipar versenyképessége sok esetben a magyar dolgozók egészségével fordítottan arányos. Hogy ez ne így legyen, azt többek között rendszeres munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzések biztosíthatnák. Erős ugyanakkor a gyanúm, hogy  kimondva-kimondatlanul  az Orbán-kormány külföldi beruházókat az országba csábító ajánlatának része, hogy itt nem kell komolyan tartani a munkahelyi vizsgálatoktól. Nem lesz, aki észlelje és eljárás alá vonja a gyakorlatot, amivel a dolgozó a szabályosnál többet dolgozik, kevesebb pénzért, veszélyesebb körülmények között. Nem lesz, aki a pihenőidőt, a munkavédelmi oktatás eszközeit, a gyakorlatokat számonkérje. Nem lesz, aki keményen büntessen, ha a dolgozóra fogyóeszközként tekintenek a hatalmasok.

2010-et megelőzően az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség és az Országos Munkahigiénés és Foglalkoztatás-egészségügyi Intézet dolgozóinak együttes átlagos létszáma 1049 fő volt. Fónagy János kérdésemre előbb hosszan dicsekedett válaszában, hogy 2010 óta mekkorát nőttek Magyarországon a beruházások, majd a végén közölte, hogy a fenti feladatokat ellátók létszáma ma mintegy 300 fő az 1049 helyett, tehát mintegy harmada sem a 2010 előttinek.

Gondoljanak bele, miközben valóban épültek a gyárak az országban, az itt dolgozókat már harmadannyian sem védik, mint a NER előtt tették. Nem tisztem eldönteni, hogy ez gonoszság vagy felelőtlenség, de tény, hogy tudatosan leépítették a munkavédelmi infrastruktúrát, magukra hagyták a magyar dolgozót, kiszolgáltatva a külföldről sokszor épp a gyenge munkavédelem miatt betelepülő gyáriparosok kényének-kedvének.

Mi, szocialisták egy másik Magyarországot szeretnénk építeni. Nekem az én gyári múltammal talán elhiszik, hogy nem ellensége, hanem szorgalmazója vagyok a sikeres, versenyképes, fejlett magyar iparnak. De ez a dolgozóval kezdődik, akit megbecsülünk, megfizetünk, megvédünk. Ehhez kell egy felelős baloldali kormány, kellenek erős szakszervezetek, és ezért kellene azonnal helyreállítani, minimum a háromszorosára növelni a magyar dolgozókat érintő infrastruktúrát.

Az MSZP szerint felháborító felelőtlenség az, hogy a MISZ-t, a munkabiztonságot leépíti a kormányzat, mert nehezen lehet máshogy jellemezni azt, hogy a szabályozó egy darab papír átadásával letudja a felelősségét abban a kérdésben, hogy a munkavállaló biztonságban tudjon dolgozni, és meglegyen a szükséges felkészültsége a munkahelyi körülményekkel kapcsolatban.

Az is felháborító felelőtlenség, hogy a munkavállalók érdekvédelmi szervezeteit, a szakszervezet működését egyre inkább próbálják ellehetetleníteni, anyagilag elsorvasztani. Ennek a javaslatnak ez az egyik legfőbb célja, hogy a munkavállalók egységes és erős fellépését lépésről lépésre lerombolják. Az MSZP éppen ezért módosító javaslatokat kíván benyújtani ehhez a törvényjavaslathoz, melyek elhagyják ezeket a felelőtlen szabályokat, és az MSZP korábbi javaslatát, miszerint az szja 1 százalékát a szakszervezetek részére is fel lehessen ajánlani, a Ház elé fogjuk terjeszteni.

Ahogy az elején is említettem, bizonyos kérdésekben szép munkát végeztek a minisztériumban. Valóban vannak benne előremutató és támogatásra érdemes javaslatok. De amiket az előbb felsoroltam, sajnos azok egyike sem támogatásra méltó. Azt kérem önöktől, hogy ezeket vegyék ki a salátatörvényből, mert ezek valóban a munkavállalók veszélyeztetését jelentik.

De csak hogy értsék, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mennyire másképp gondolkodunk, tegnap két határozati javaslattal érkeztem a Vállalkozásfejlesztési Bizottságba, mind a kettő a munkavállalók biztonságáról szólt. Ekkor az önök egyik országgyűlési képviselője, Gelencsér Attila felhívta a figyelmemet arra, hogy a Vállalkozásfejlesztési Bizottságban vagyok, akkor miért beszélek én a munkavállalókról.

Tisztelt Képviselő Urak! Az önök vállalkozásainak egyik legfontosabb alapeleme az ember, a munkavállaló. Amikor én azzal érkezem oda, hogy nem szeretnénk, hogy megrokkant, agyonhajszolt, agyondolgoztatott dolgozók legyenek, akkor az önök vállalkozásainak is jót akarunk, fejleszteni akarjuk, hogy motivált, egészséges és nem güriző, halálba hajszolt dolgozók legyenek az önök vállalkozásainak a munkavállalói. Itt van köztünk az alapvető különbség a gondolkodásban, hogy amikor mi munkavállalókról beszélünk, akkor a mi fejünkben ember jelenik meg, az önökében pedig pénz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, az LMP és a Momentum soraiban.)