DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Számos fontos törvényjavaslatot tartalmazó salátatörvény van előttünk, és én már sokszor elmondtam ilyen jellegű törvényjavaslat vitájánál, most is azzal kell kezdjem, hogy én azt gondolom, akkor adnánk meg a tiszteletet minden egyes területnek, minden egyes ágazatnak és magának a törvényalkotásnak is, ha ezt a 78 darab törvényjavaslatot, amit ez a salátatörvény tartalmaz, nem azt mondom, hogy egyenként, hiszen annak sem lenne feltétlenül értelme és létjogosultsága, ugyanakkor témánként, ágazatonként tárgyalnánk. De amikor a közmeghallgatás és a B-s jogosítvány megszerzése kerül elő, még érintve egy kis egészségüggyel, oktatással, és az épített környezet átalakításának védelméről szóló törvényjavaslati módosítással, én azt gondolom, hogy ezzel önök mind az itt ülő képviselőket, legyen szó bármely pártról, bármely oldalról, de egyébként a magyar állampolgárokat és a felhasználókat is semmibe veszik és megsértik.

Nyilvánvalóan tudom, hogy ennek célja van, oka van. Azért van célja és oka, mert ha mondjuk, a 78 törvényjavaslatból 77-tel, mondjuk, mindenki egyetért  nyilván ebből a 78-ból egyébként nem értünk egyet 77 darab törvényjavaslattal , de viszont van olyan, ami abszolút mértékben vállalhatatlan, és ezáltal a törvény végszavazásán ez elutasításra kerül, akkor a közelgő kampányban, vagy akár majd a napirend előtti felszólalásokra vagy azonnali kérdésekre adott válaszokban önök tudnak mire mutogatni. Egyébként mindez hazugság, mert például, hogy csak egyet emeljek ki, nem hiszem, hogy van a teremben olyan ember, aki, mondjuk, a diákok autós jogosítványához való jutás lehetőségének a megteremtését, és azt, hogy az állam támogassa ezt, hogy ingyen adja  bár azért egy páran talán lehet, hogy esetleg tartózkodnának… (Nacsa Lőrinc: Karácsony Gergely biztos!) Azt gondolom, hogy itt ezt mindenki támogatná.

Nem fogok végigmenni, talán nem is lenne értelme, az összes törvényjavaslaton, de azért néhányat engedjenek meg, hogy kiemeljek. Többször elhangzott már, de én is megemlítem, ez a közmeghallgatással kapcsolatos passzus, amit a törvényjavaslat tartalmaz. Nem tudom, hogy vane a teremben olyan személy, aki volt polgármester  én voltam. Azon az évente esedékes közmeghallgatáson, falugyűlésen vagy városgyűlésen  nevezzük úgy, amilyen településről van szó , el tudja azt képzelni, hogy ott ül egy alpolgármester… Egyébként rendkívül kényelmes lenne, csak ki kell mozdulni a komfortzónából, és találkozni kell a választókkal, találkozni kell az emberekkel, találkozni kell a kritikákkal  egyébként a kritikákból tanulni kell  és azokkal a negatív véleményekkel is, amikkel az emberek élik a mindennapjaikat. Ebből kell építkezni. Egy monitor előtt ülve  tudom, ez csak a lehetőségét tartalmazza, és úgy fogalmaztak, hogy a részvételi korlát kiszélesítését szolgálja ez. Nem, én azt gondolom, hogy lehetőséget ad arra, hogy az állampolgárok ne élhessenek azzal az alapvető jogukkal, hogy szemtől szembe találkozzanak a település vezetésével, és elmondhassák nekik a véleményüket, legyen az pozitív avagy negatív. Nyilvánvalóan kényelmesebb így a vezetésnek, de még véletlenül sem demokratikus.

Ha nem önkormányzatokról, hanem a nagyberuházókról esik szó, és azt gondolom, ennek a törvényjavaslatnak a módosítását sokkal inkább ez szorgalmazta és ez sugallta, hiszen megtanulhatták, Debrecentől kezdve Alsózsolcán keresztül számos települést lehetne említeni, amikor igenis a település egy jelentős része azt mondta, hogy nekünk arra a beruházásra nincs szükségünk, egy. Kettő: de minimum miért nem kérdezték meg őket? Na most, ha mindez egy online felületen történő közmeghallgatás lenne, nyilvánvalóan mind a beruházó, mind az adott önkormányzat nagyon szépen nyeregben érezné magát, mert azt mondaná, hogy vagy nem vesznek részt, vagy nem elég hangos a hangjuk, de legalábbis nem jön át annyira, érdekérvényesítő képességük pedig lefelé, a nulla felé konvergálna ezáltal.

Tehát az, hogy ebben a digitális fejlődésben, a digitális világban minél jobban legyen kiszélesítve az érdekérvényesítő képesség és egy bármilyen jellegű gyűlésen való részvétel, ez maximálisan támogatható, de a kettő ne váltsa fel egymást. Ez ne jelentse azt, hogy ezáltal személyes jelenlétű közmeghallgatást ne kellene legalább egyszer egy önkormányzatnak tartani. Aki kistelepülésen volt már önkormányzati gyűlésen, vagy volt települési képviselő vagy települési vezető, az tudja, hogy a kistelepülésen az önkormányzati gyűlésekre, bármennyire is nyíltak és nyilvánosak, az emberek abszolút nem mennek el, vagy legalábbis nagyon minimális százalékban. Én inkább arról tudnék beszámolni tapasztalataim alapján, hogy nem mennek el. Amikor év végén vagy év közben van egy falugyűlés, arra viszont elmennek, mert a településvezető ad nekik egy képet arról, hogy mi történt a településen, mi hol tart, és mi várható a jövőre nézve. Ez érdekli az embereket. Kistelepüléseken nem a nagypolitika, sokkal inkább a saját környezetük értékeinek védelme, és az, hogy hol folyik le a víz, hol nem folyik le a víz, miért nincs járda, és miért nincs már évtizedek óta kijavítva az út. Ezek hangzanak el ezeken a gyűléseken. Viszont ezt a lehetőséget meg kell adni nekik. A kistelepülések zömében idős lakosságának fel lehet ajánlani az online lehetőséget, nem fognak vele élni.

(14.30)

Már említettem itt a felvezetőben összehasonlításképpen a középiskolákban és a szakképző intézményekben a tanulók részére történő B kategóriájú jogosítvány megszerzésének a lehetőségét és ennek állami finanszírozását. Ez egy maximálisan támogatandó passzus ebben a törvényjavaslatban. Viszont lenne egy kérdésem is, államtitkár úr, hogy ez teljes körű támogatást jelente, az elméleti, gyakorlati és a vizsgadíjakat is tartalmazó javaslate ez, avagy azért ezek közül néhány tétel mégis a diákokra vagy a családokra hagyatkozik. Függetlenül attól, hogy jelenleg mit tartalmaz, én azt gondolom, hogy támogatandó ez a része, ugyanakkor arra kérem, hogy a teljes körű költséget vállalja át az állam.

És akkor szeretnék itt egy kiegészítést is tenni egy más irányba, de azt gondolom, nem térek el a témától, hiszen ha már itt 78 javaslat van és behozok egy egyébként érintőlegesen kapcsolódó témát, akkor nem térek el a témától. Ez ugyancsak a vezetői engedély megszerzésének a segítése, ez pedig a teherfuvarozó szektor és annak a megsegítése, és kérem erre államtitkár urat. Tegnap felhívtam egy azonnali kérdésben Lázár János miniszterhelyettesének, Csepreghy Nándornak is a figyelmét arra, hogy egyre nagyobb bajban van ez az ágazat. Egyre nagyobb bajban van, hiszen sok-sok ezer sofőr hiányzik, több tízezer sofőr hiányzik a rendszerből. Nyugodtan gondolhatja bárki, de kérem, ne gondolja, hogy ez csak egy olyan ágazat, ami egyébként nemzetgazdasági szempontból nem feltétlen kiemelt. De igen, kiemelt, hiszen ha ebben az ágazatban komoly probléma keletkezik, összeomlik a rendszer, annak az egész nemzetgazdaság fogja a kárát látni, és higgyék el, hogy a jelen állás szerint ott tartunk.

De visszautalva a kiinduló témára, hogy egyébként a jogosítvány megszerzésének a lehetőségét kellene számukra támogatni, azt mondta az államtitkár úr  de lehet, hogy a kormánypárti oldalról hangzott ez el, de nem is feltétlenül ez a lényeg , hogy 400 ezer forintba kerül a B-s jogosítvány megszerzése, és a fiataloknak és a családoknak ez egy komoly megterhelést jelent, és hogy ez segítség lenne. Maximálisan egyetértek. Egy nemzetközi árufuvarozásban résztvevő személy számára a megfelelő dokumentációk és a jogosítvány megszerzése 1,5-2, vagy egyes szakértők szerint 2,5-3 millió forintba is kerülhet. Na, erre viszont a fiataloknak biztos, hogy nem lesz pénzük. Ezek a fiatalok ezt a szektort elkerülik. Bár lehet, hogy hajlandóságot mutatnának a szakma irányába, pénzük viszont nincs rá. Nagyon fontos, hogy támogatást kapjanak e tekintetben.

S ha már azt említettem, hogy hajlandóságot mutatnának e szakma irányába, hát ez a munka nincs elismerve szakmaként. Európában egyedül Magyarországon nem ismerik el a teherautó-sofőröket, a fuvarozókat és a buszsofőröket szakmaként. Azoknak az embereknek a munkáját nem ismerik el szakmaként, akik egyébként több tíz- vagy százmilliárdos árut fuvaroznak, vállalják érte a felelősséget, 45-50 embert szállítanak a hátuk mögött, az életükért felelnek, és ezt nem ismerik el szakmaként.

S még van egy másik nagyon nagy probléma ezen a területen, ez pedig az, hogy egyébként megfelelő bérrel rendelkeznek, mondjuk, a teherfuvarozásban szereplők, főleg a nemzetközi teherfuvarozásban szereplők, viszont az összbérük úgy tevődik össze, hogy több béren felüli, béren kívüli juttatással van honorálva a havi munkájuk, és így jön ki egy megfelelő összeg. Az alapbérük, a bejelentett bérük viszont minimálbér a legtöbb esetben. S egy váratlan betegség esetén vagy közeledve a nyugdíjhoz a minimálbérből számított összegből kell majd gazdálkodjanak, kell majd megéljenek. Ez méltatlan! Egyébként nem is értem! Ez egy jogi nonszensz! Nem tudom, hogy fordulhat elő egyáltalán egy uniós országban, egyébként bárhol ilyen.

Eleve nagyon fontos lenne, de ha megnézzük az ágazatot: az 50 év feletti sofőrök a szektor 42 százalékát teszik ki, és a 20-30 évesek aránya nem haladja meg a 10 százalékot. Tehát azt gondolom, hogy lépni kell. Lépni kell úgy, hogy egyébként a teljes bérük, a fuvarozásban szereplők teljes bére maradjon ezen a szinten, viszont ez adózott legyen, és azt gondolom, így megfelelő juttatásban és egyébként kiszámítható jövőt biztosítva nekik végezhetik a munkájukat, és elkerülhető az, hogy külföldre távozzanak, és a helyüket külföldiek vegyék át. Egyébként van már olyan nagy fuvarozó vállalat, amely 50 százalékban külföldi sofőrt alkalmaz. Most az a tendencia önöknél  törvényt is alkottak róla , hogy 500 ezer migránsmunkást hoznak be az országba, és ezekkel töltik föl, még akkor is így van, ha ez nem tetszik Nacsa képviselő úrnak. Nem én szavaztam meg a törvényt, hanem ön. (Nacsa Lőrinc: A hazugság nem tetszik nekem!)

Nem szeretnék hosszan beszélni már az egészségügyről és a politikusi életpályáról, mert még ezt is tartalmazza ez a törvényjavaslat. Ugyanakkor egy gondolat erejéig engedjék meg, hogy ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyról, egy érdekképviseleti tagdíjbefizetés önkéntességéről beszélünk, ha az egészségügyet idehozzuk a tisztelt Ház falai közé, akkor azt gondolom, hogy számos olyan kérdés van, amit azért tényleg kellene, hogy az egészségügy kapcsán tárgyaljunk. Például teljesen joggal teszik fel a kérdést az emberek, hogy minek fizetik a társadalombiztosítást, minek fizetik a tb-t, amikor egyébként bemennek a kórházba és féléves meg éves várólisták vannak olyan betegségeknél, ami nem hogy félévet vagy évet, hanem félnapot vagy akár napot sem várhatna, mert azonnali ellátásra lenne szükség. Na, ezekről kellene beszélni, és nem ilyen jellegű módosításokról.

Ez nem azt jelenti, hogy el akarom bagatellizálni ennek a pontnak a fontosságát, de ennél az egészségügyön belül sokkal fontosabbak is vannak. Mint ahogy hasonló passzusként szerepel a pedagógusok életpályája kapcsán ugyancsak az érdekképviseleti tagdíjbefizetéssel kapcsolatos tétel. Hát én azt gondolom, hogy a pedagóguséletpálya-modell kapcsán első lépésként azt kellett volna idehozniuk a kormánypártoknak, a kormánypárti képviselőknek, hogy mikor lesz a megfelelő béremelés ebben a szektorban.

S engedjék még meg: pár héttel ezelőtt Lázár János a MÁV egy problémájával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy aki egy 800 milliárdos költségvetésben nem talál meg 30 milliót, az lépjen le. (Jelzésre:) 30 milliárdot. Tehát ha egy 800 milliárdos költségvetésben 30 milliárdot nem talál meg, akkor lépjen le. Minden tiszteletem mindannyiuké, de azért engedjék meg, hogy ha egy 39 ezer milliárdos költségvetésben valaki 400-at nem talál meg a pedagógusok béremelése kapcsán, azon szektor béremelése kapcsán, akiknek köszönhetjük majd egyébként nem a jelent, hanem a jövőt, és a gyermekeinket tanítják, akkor talán Lázár után szabadon elmondhatnom, hogy az inkább lépjen le. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)