BAKOS BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Én építőmérnökként maximálisan egyetértek azzal, hogy az épített környezetünk alapjaiban határozza meg az emberek életének minőségét, hiszen hatással van a mindennapjaikra. Az LMP-Magyarország Zöld Pártja  egyetértve az előterjesztésben foglaltakkal  támogatja, hogy az Országgyűlés december 16-át, Kós Károly születésének napját a magyar építészet napjává nyilvánítsa.

Kós Károly építészeti nagyságának számos példája közül én kiemelném a személyes kedvencemet, a ma már többször is említett kispesti Wekerle-telepet, mely a fenntartható és élhető városrészek mintája a mai napig.

Kalotaszegen, Sztánán, 1912 telén kapta kézbe Kós Károly a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium levelét, amelyben felkérték, hogy vegyen részt a kispesti munkás- és tisztviselőtelep, azaz a mai Wekerle-telep központi terének építészeti kialakításában. Kós Károly a levéllel kapcsolatosan nagyon sokáig töprengett, hogy merészeljene javaslatot tenni egy városépítészeti probléma megoldására olyan, aki addig ilyen problémával még nem foglalkozott. Tudni kell ugyanis, hogy a maival ellentétben a városépítészet akkoriban a Műegyetem tananyagából még hiányzott, és Sztánán egyáltalán nem volt kéznél városépítészettel foglalkozó szakkönyve sem.

Végül mégis nekifogott, és a már látott és az ismerős belföldi és külföldi téralakítások példáihoz nyúlt, a szerinte legjobban sikerülteket vette alapul, méghozzá a polgári értelemben jól funkcionáló kereskedelmi, politikai és kulturálisan sokszínű központokét, a nagyszebeni főteret és a kolozsvári Mátyás király teret. Ezek pozitív tanulságainak alapján fogalmazta meg Kós a vázlatát, amelynek lényege egy zárt tér alakítása, kétemeletes tisztviselőlakásokkal és a lakosság elsőrendű életszükségleteit kiszolgáló helyiségeket tartalmazó épületekkel, tehát már elhelyezésre került a városrészben a patika, a posta, a trafik és az élelmiszerboltok is.

A beérkezett pályaművek közül Kósétól eltekintve egyik sem ábrázolt zárt városteret, hanem csupán házsorral szegélyezett sétatérszerű vázlatokat, amiből kiviláglott, hogy az egyetlen fontos szempont maradt csak ki: a tér, ahol a polgárok összetalálkozhatnak.

(19.40)

Kós Károly emberközpontú városban gondolkozott, ahol az ember jóllétének igényeit szolgáljuk ki generációkon át. Erre ma már a „fenntarthatóság” és az „élhetőség” szavakat használjuk, ami akkor még nem szerepelt Kós Károly szókincsében, mert nem találkozott még az autóközpontúvá lepusztított és dugóktól szennyezett városokkal, a klímaváltozás városi életre gyakorolt negatív hatásaival  közülük is kiemelve a városi hősziget jelenségét , a zajszennyezéssel vagy a túlárazott presztízsberuházásokkal és a funkciószegény lakónegyedekkel, amiket inkább lakósivatagnak neveznék. Ezek pedig azoktól veszik el a helyet, a lehetőségeket és az erőforrásokat, amikre oly nagy szüksége van most is a településeinknek, például a sétálhatóságot, a kerékpározhatóságot szolgáló beruházásoktól, a kiváló minőségű közösségi közlekedéstől, az épített környezetünk állagmegóvásától, a városesztétikai igények teljesítésétől, a természeti környezetünk megvédésétől és az emberléptékű, közösségeket segítő, élhető városok kialakításától.

A Wekerle-telep a mai napig kiváló példája tehát a 15 perces kompakt városrészeknek, és a XXI. században is megállja a helyét: nagyon jól alkalmazkodik az újabb és újabb kihívásokhoz. Ezek a városok egészséges, nyugodt életet, minőségi lakhatást és időtöltést tesznek lehetővé. A fenntartható vagy élhető városok növelik az ingatlanok értékét is, illetve vonzzák a tehetségeket. A megszerzett tudás pedig könnyebben kamatoztatható, ugyanis az ilyen városok több és jobb munkahelyet teremtenek, mivel a kis és közepes cégek egyediek, a helyi sajátosságokhoz igazodnak. És nemcsak a helyi társadalom válságállóságát erősítik, hanem eleve válságállóbbak is, mint a nagytőkés cégek, amik egy válság idején egyébként könnyedén odébbállnak, ahol olcsóbb a munkaerő. A túltolt autóskultúra pedig nem kifizetődő, mert nemcsak nagyon sok pénzt von el a családoktól, ellehetetleníti az egészséges életet és megfojtja a helyi gazdaságot, hanem nincs tisztelettel az épített örökségünkre sem, mert egyre több és több helyet követel magának az egyre csak gerjesztett forgalom. A kihívásokkal teli életünk pedig megköveteli, hogy a gazdaság, az egészség, a klímavédelem, az igazságosság és a közösség szempontjai kompromisszumban álljanak egymással, ha meg akarjuk védeni épített környezetünket és megóvni életfeltételeinket.

A kormány az elmúlt 13 évében, de az ezt megelőző kormányok sem találták vagy egyszerűen csak felrúgták ezt az észszerű szabályrendszert, kockára téve városaink élhetőségét; vagy a környezetvédelem intézményes rendszerét leépítették és kiüresítették a nagytőkés befektetők érdekében, legújabban pedig az akkumulátorgyártók Magyarországra csábítása céljából. Ehhez hasonló állapotokat látunk az örökségvédelem területén is, ami szintén alulmaradt a gazdasági teljesítmény növeléséhez fűződő célokkal szemben.

Magyarország intézményes műemlékvédelem nélkül maradt, ami a civilizált és nemzeti értékeire büszke országok között példa nélküli. Világméretű az az igény, hogy a múltban előállított értékeinket, szellemi és épített örökségünket egyaránt továbbadományozzuk a következő generációknak, és mindezt fenntartható módon megőrizve. Ehhez kellő forrással és szakhatósági jogkörrel bíró intézményes háttérre és a szakértelem elfogadására van szükség; a kormány által szétvert örökségvédelem intézményes helyreállítására volna valójában szükség. Minden korábbinál jobban fel kell hangosítanunk az aggodalmunkat az erőforrásaink védelme érdekében, legyen szó akár természeti vagy akár épített környezetről, akár a társadalmunk számára értékálló továbbhagyományozott örökségről.

A zöldek pedig elkötelezettek az olyan szabályok kialakításában, ahol a nagyokra és az erősekre nem külön szabályok vonatkoznak, hanem olyan szabályok, amik szerint vissza kell adniuk a társadalom részére azt, amit többszörösen kivettek a saját gyarapodásuk érdekében. A zöldek tehát az élet pártján állnak. A zöldek támogatják a természeti környezetünk és az épített környezetünk megóvását és fokozott védelmét. A magyar zöldek pedig azonosulnak Kós Károly szellemiségével.

Úgyhogy előremutatónak tartjuk, hogy az előterjesztő Kós Károlyt választotta a magyar építészet szimbólumául azzal, hogy december 16-át, tehát a születésének napját választotta a magyar építészet napjának, azonban úgy gondoljuk, hogy a szép szavakon túl, az emlékezésen túl Kós Károly szemléletének, tervezési alapelveinek a jelenbe való átültetése is elengedhetetlen, ugyanis ma is óriási szükség van arra a szemléletre városaink fejlesztésekor, a beruházások tervezésekor, amelynek legfontosabb vezérfonala a fenntarthatóság és az élhetőség. Köszönöm a figyelmüket.