DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Július 1-jével ismét módosult a vadászati törvény, de sajnos megint nem előnyére. Érdekes módon, bár dinamikusan fejlődik a vadállomány, sok szakértőnek ez igen komoly fejfájást okozva, és igen dinamikusan fejlődik a vadásztársadalom is, hiszen most már több mint 70 ezren vannak az országban, egyre több az olyan vadász, aki kiszorul a saját vadászterületéről, egyszerűen kitúrják őt az eddigi vadásztársaságából, így több ezer olyan vadász van, aki nem tudja akár több évtizede gyakorolt hivatását tovább folytatni és gyakorolni.

Ha a mezőgazdasági és erdészeti kultúrákban okozott károk vonatkozásában és tekintetében vizsgáljuk meg a témát, akkor már több tízezer olyan gazdálkodót találhatunk az országban, akik elégedetlenek a vadászatra jogosult gyakorlataival, hiszen sok esetben a saját földjük megőrzése sem adatott meg nekik, pedig a föld tulajdonjogának elválaszthatatlan része a vadászati jog is. A vadkárelhárítás mégsem végezhető, így a gazdálkodás és a vadászat nincs szinergiában, nincs egyensúlyban egymással, és ennek egyre inkább látszódnak a jelei, s talán újra kéne gondolni a vadászati törvényt, hogy a föld valódi tulajdonosai vadászhassanak rajta, ne pedig mások urizálhassanak.

Ami a legtöbb embert, milliókat érinti viszont, az teljesen más témát próbál ide elénk hozni a vadászat kapcsán. A vadveszélyre és a vadgázolásra szeretnék kitérni, hiszen ez is egyre nagyobb probléma a hazai utakon, melyeknek nemcsak a minősége, de most már sajnos a biztonsága is egyre inkább megkérdőjelezhető. Ugyanis a jogszabályban változás történt, melyet a magyar vadászkamara és más szervek is próbáltak cáfolni, hogy ez a jogszabályi változás igazság szerint semmilyen komolyabb változást és bírói joggyakorlatot nem fog majd itt érinteni, de mi úgy értelmeztük, és nagyon sok civil szervezet is úgy értelmezte, hogy a (2) bekezdésben meghatározott esetben nem minősül a vadászatra jogosult felróható magatartásának vagy a tevékenységi körében előálló rendellenességnek, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívüli közúton, autóúton, autópályán vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben.

Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy az esetek 99,9 százalékában nem róható fel a vadászatra jogosultnak az, ha vadgázolást hajt végre az ember vagy szenved el, és az a nagyon kis, 0,01 százalék pedig arra ad okot, hogy hosszas pereskedés után ne tudja majd az autós bizonyítani azt, hogy nem az ő hibájából történt meg ez a baleset. Az ilyenkor szokásos gyakorlat eddig az volt, hogy a vadveszélyt jelző táblák övezetében a vadásztársaság esetleg perelhette az ő vadállományában keletkezett kárért az autóst, hiszen legalább egy tábla formájában felhívta a figyelmet arra, hogy ilyen veszély található ezen az útszakaszon, ám azon kívül ennek a bizonyítása mindkét fél részéről nagyon nehéz volt; viszont az új jogszabály értelmében gyakorlatilag sehol nem védi az autóst semmilyen jogszabályi hivatkozás, hiszen egész egyszerűen a vadászatra jogosultnak nem lehet felróni azt, ha egy vad az országos úthálózat bármelyik pontjára kerül.

Itt szeretném megemlíteni, hogy az új szabályozásban egyértelműen le van írva, hogy gyorsforgalmi autóúton, illetve autópályán nem is lehetne vaddal találkozni, hiszen azt a közút kezelőjének úgy kell megoldania, hogy ne lehessen vad ezeken az utakon, mégis nemcsak hogy vaddal, de rengeteg vadveszélyt jelző táblával is lehet találkozni akár az autópályáinkon is, ami egyértelműen ellentmond ennek a jogszabálynak.

A polgári törvénykönyv pedig úgy rendelkezik, hogy a veszélyes üzemek találkozására előírt szabályokat alkalmazza a közúti közlekedésben részt vevő, és a vadászat szerves részét képező vad balesetben végződő találkozása esetén, ami azt jelenti, hogy az üzemben tartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másik félnek okozott kárt megtéríteni.

Ha valamelyik fél rendellenes magatartása okán keletkezett a baleset, akkor a kárt ő köteles megtéríteni, ha viszont egyik félnek sem róható fel ilyen rendellenesség, akkor mindenki a saját kárát köteles viselni. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy míg a vad az állam tulajdona, míg a haszon a vadászatra jogosulté, addig a kár sajnos egyértelműen a magyar autósoké. Köszönöm szépen a szót. (Szabadi István tapsol.)