BODÓ SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként is szeretném megköszönni és kifejezni elismerésemet, hogy tényleg egy komoly szakmai vita bontakozott ki itt a törvényjavaslat kapcsán; látszik, hogy a teremben olyan kollégák ülnek, akik jó néhány évet, évtizedet eltöltöttek pedagógusként különböző állomáshelyeken, szóval ez mindenképpen látszik.

Szerintem az is közös véleményünk lehet, hogy a köznevelés rendszere azért egy óriási rendszer, egy nagy hajó, ami bizony lassan fordul, és szerintem minden hirtelen mozdulatot kockázat is kísér. Tehát minden egyes döntésnek, javaslatnak, amit ma ennek a napirendi pontnak kapcsán próbáltunk egymásnak elmondani, próbáltuk egymást erről meggyőzni, nyilván az értékei mellett kockázatai is vannak. Szeretnénk egy nap alatt akár egy törvényjavaslat kapcsán megoldani az összes problémát, új utakat kijárni, javasolni, de azért lássuk be, hogy ez a törvényjavaslat csak egy lépés, és a „csak” az természetesen idézőjelben van, de egy nagyon fontos lépés.

Lényegében annak is tudok örülni, hogy kifejezhetem azt a gondolatomat, hogy a közoktatás területén, a köznevelés területén sok mindennek helye van, de én azt gondolom, hogy az indulatoknak semmiképpen. Kétségtelen, hogy az iskolában kell az érzelem, mert anélkül hiábavaló, de az indulatokat szerintem, különösen felnőttként, pedagógusként, jogalkotóként ki kell vonni ebből a rendszerből, itt az indulatok nem szülnek jó vért.

A törvényjavaslat valóban egy keretet fogalmaz meg, egy javaslatot ad, és én ezt nem valamiféle elmarasztalásként ítélem meg, mint néhány képviselőtársam, hogy a fontos dolgok majd az osztályban, az iskolában dőlnek el, hanem ez pontosan jól is van így, kedves kollégáim. Az igazán fontos, praktikus dolgok a keret megalkotását követően az osztálytermekben fognak majd eldőlni, és ezért kell nekünk dolgozni, hogy ezek a keretek olyan lehetőséget tudjanak biztosítani, nevezetesen a diszkrimináció kapcsán is egy-egy iskolai közösségnek, amit a pedagógus kollégák meg tudnak élni, és szakmailag meg tudnak valósítani.

Konkrétabb leszek: elhangzott itt, hogy a problémás gyerekeknek a hátsó padban van a helye, vagy talán valami hasonló szövegkörnyezet.

Kedves Kollégáim! A problémás gyerekeknek az első padban van a helye. Pontosan az első padban van a helye, mert tanultuk módszertan szempontjából, hogy megvan az a kör, félkör, akikre a pedagógus rálát, az a 6-8 gyerek az osztályban, és azoknak ott kell lenni az ő elérhető távolságában, hogy minden rezdülésük oda-vissza alapon a leghatékonyabban átmenjen. A hátsó pad az egy életveszélyes műfaj, mert egyrészt a gyermek esetében előjöhet az unalom, előjöhet a rosszalkodás, tehát sok minden olyan előjöhet, ami minden szempontból káros. Tehát ezeket pontosan fordítva javaslom nézni, és tudom, hogy egyébként a pedagógustársadalom ezzel pontosan tisztában van, tehát nem az én bölcsességem alapján fogja majd szervezni a munkáját.

Az is elhangzott a diszkrimináció esetében, hogy nem biztos, hogy olyan sikereket érnek el akár a hátránnyal élő tanulók, és akkor a hátrányba sok mindent bele tudunk most érteni. De én azt hiszem  és ez nem ilyen romantikus vágy vagy álom, hanem akár személyi példákat is lehetne mondani , hogy bizony minden gyermekhez van kulcs. Az is benne van, hogy ha nem is feltétlen a tanulásban lesz osztályelső egy-egy ilyen csemete, meg lehet találni azokat a területeket, amiben viszont tényleg maradandót alkothat. És ez nem egy ilyen megmosolyogni való dolog, én azt gondolom, esetünkben, ha a kultúrában vagy a sportban találja meg a beteljesülést, kiteljesülést, mert visszanézve azért a magyar történelemben erre egészen kiváló példák vannak.

A forrásokkal kapcsolatban egyébként ez a kérdés jogosan vetődött itt fel, de a miniszterhelyettes úr nyomban jelezte, hogy a forrás marad a rendszerben. Illetve én a matematikai részét is megfordítanám, tehát az, ha egy olyan osztályból vonunk el pénzt, ahol kevesebb a problémás gyerek, és oda tesszük, ahol több a problémás, szerintem nem lerablás  valami ilyen szó is elhangzott , hanem pontosan egy hatékonyabb felhasználás.

Csak tényleg az elismerés hangján, már érintettem, de még egyszer meg kell jegyeznem, hogy a pedagógusok esetében van óriási szerepe, óriási jelentősége ennek a törvényjavaslatnak, hiszen reményeink szerint az ő munkájukat fogjuk tudni ezzel megkönnyíteni, mert sok esetben látjuk azért, hogy kiégett pedagógusok nyilatkoznak, és kiderül, hogy mondjuk, évtizedekig tanítottak olyan osztályokban, ahol szinte kizárólag problémás gyermekek voltak.

(17.00)

Néhány évtized pedagógiai munka után mondhatom, hogy ez tényleg eszi az embert, tehát meg kell találni azt az egészséges arányt, ahol nemcsak a gyermek, hanem a pedagógus is sikerélményhez jut, mert a mi számunkra a gyermekek és a pedagógusok egyaránt fontosak.

Tehát lényegében ezek a javaslatok, ezek a gondolatok fogalmazódtak meg még bennem itt a vita kapcsán. Én örülök azért, hogy többségi támogatás tűnik a törvényjavaslat mellett. Én hiszem, hogy a végrehajtási rendeletben, illetve majd későbbi más szabályozások kapcsán lehet még alakítani és kell is még alakítani a köznevelés rendszerét. Ez mindenképpen fontos lépés. Továbbra is kérem a támogatásukat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)