KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, röviden szeretnék hozzászólni. Valóban, a kormánypárti képviselőket nem lehet azzal vádolni, hogy nagyon leuralták volna eddig ezt a vitát, és ami vita itt generálódott, azt nem a talán egyedüliként fölszólaló Bodó képviselőtársunk váltotta ki, hanem a tőlem nemcsak parlamenti pozícióban, de a politikai palettán is jobbra ülő képviselőtársaim, Dúró Dóra, illetve Ander Balázs generálták, és eljutottunk valóban a felelősség köréhez.

A felelősségnek a kérdése, amikor a szociális törvény különböző módosításait vitattuk itt meg akár éjszakába, hajnalba nyúlóan, akkor ugyanígy előjött, hogy kinek van felelőssége. Egyébként természetesen mindenkinek ott van a felelőssége: az egyénnek, a családnak, a közösségnek, a településnek, az államnak, az egyháznak, a nonprofit szervezeteknek, tehát minden társadalmi szereplőnek megvan a felelőssége ezekben a kérdésekben. De az is egy nagy kérdés, hogy mi innen a parlamentből, a törvényhozás útján, illetve önök, kormánypárti képviselők, kormánypárti pozícióból mire tudnak hatni. Alapvetően a társadalompolitikai intézkedésekre és a magyar oktatásra tudnak hatni, tehát alapvetően mégiscsak ezekről a kérdésekről kellene beszélni.

Illetve azt is fölvetném  és itt csatlakozom Barkóczi Balázs képviselőtársamhoz , hogy amikor egyfajta ilyen radikálisabb hangnemből, egy ilyen radikálisabb jobboldali perspektívából előjön a felelősség kérdése, akkor elég szűken értelmezik azokat az okokat, amik egyébként valóban, tény és való, kiváltanak problémákat. Mert nem arról van szó, hogy egy-egy egyéni eset előfordul egy-egy iskolában, viselkedészavar vagy éppen agresszív viselkedés és ennek következménye, hanem talán vannak olyan iskolák, vannak olyan iskolatípusok, vannak olyan településtípusok, ahol ezek az átlagosnál nagyobb arányban fordulnak elő vagy akár rendszeresen előfordulnak.

De mi váltja ki ezeket a viselkedészavarokat, vagy ezeket  adott esetben nevezzük őket így  diszfunkciókat? Tehát mi váltja ki? És önök, tisztelt képviselőtársaim, ezt nagyon leegyszerűsítik, hogy ez csak és kizárólag valamiféle családi felelősség vagy valami szocializációbeli probléma, és nem nézik a tényezőknek az egyéb körét, mert igenis beszélhetünk sajátos nevelési igényről, beilleszkedési, tanulási, magatartászavarról, és ezt számos dolog előidézheti. De ha szocializációs problémáról beszélünk, akkor ezt a szocializációs problémát mi okozza, és ez kinek a felelőssége? És itt is megjelenik a társadalom környezete, a társadalmi környezet, mert a szocializáció pont azt jelenti, hogy valamilyen közegbe, valamilyen társadalmi közegbe beleszocializálódunk. Nyilván a család, a kortárscsoportok, az iskola, a média, nagyon sok tényező hat ránk, amikor beleszocializálódunk, de azt is meg kell nézni, hogy amikor ezek a társadalmi problémák, viselkedési, tanulási problémák keletkeznek, mi az a társadalmi közeg, ami ott rendelkezésre áll.

Ezt a társadalmi közeget a társadalmi intézményeken keresztül nagyban tudja a kormány alakítani, és máris kinyílik az a kérdés  és erre szeretnék ismét visszautalni , hogy bőven nemcsak az oktatáspolitika tud hatni ezekre a kérdésekre, és bőven nemcsak az oktatáspolitika segítségével kéne kezelni ezeket a kérdéseket, hanem a szociálpolitika és a társadalompolitikák nagyon-nagyon széles eszköztárával kellene beavatkozni. Mert valóban, abban megegyezünk, az mindenkinek közös célja, hogy ezek a működési problémák, zavarok, diszfunkciók csökkenjenek a magyar oktatáson belül, de egyáltalán a társadalmon belül, de itt állami felelősségvállalásra van szükség ahhoz, hogy ezek igazán csökkenni tudjanak, hiszen az állam tud beavatkozni, akár a központi állam, akár a helyi állam, az önkormányzatok; itt persze kinyithatnánk a vitát, hogy az önkormányzatok lehetőségét az oktatásban és az oktatáson túl hogyan csökkentette a kormány.

Két kérdést szeretnék még fölhangosítani Rétvári államtitkár úr felé. Szóba került a költségeknek, a forrásoknak a csökkentése büntető jelleggel. Azért a magyar iskolák sajnos nincsenek túlfinanszírozva, és nagyon finoman fejeztem ki magam. Mi történik azokkal az iskolákkal, ahol 10 százalékkal csökken a források mértéke? Ezzel kalkuláltak-e? Elbírjáke ezt az esetleges csökkentést az intézmények? Mi fog történni? Fogjáke tudni finanszírozni a pedagógusokat vagy a villanyszámlát vagy általában a működési költségeket? Tehát ez a szankció mit eredményezhet?

Illetve nyilván fölmérték, hogy ez az intézkedés hány települést és hány iskolát érint. Itt a vezérszónoki felszólalásomban próbáltam arra rávilágítani, hogy szerintem egyébként viszonylag szűk körére érvényes ez a településeknek, egész egyszerűen, ha itt az arányszámokbeli eltérést nézzük, nagyon kevés településre lehet ez igaz, de mégis hány településre? Tehát hány település és hány iskola jöhet szóba potenciálisan, amelyet esetleg szankcionálni fognak, mert ezeket az előírt arányokat túllépik, illetve nem tartják be? Köszönöm szépen.