DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm, elnök úr. Tényleg nem szeretném hosszúra nyújtani a vitát, de a családok felelősségéről még két tényezőt hadd mondjak. Egyrészt ha a gyermek azt hozza otthonról, hogy a konfliktus megoldása az erőszak, akkor erről őt lenevelni nagyon nehéz, bármilyen közegbe is kerül be. Ha ő minden nap ezt látja otthon, ha az ő közegében minden nap ezt a példát látja maga előtt, és egyébként nem is ismer más konfliktuskezelési módszert, akkor persze az iskolának nagyon nehéz önmagában ez ellen fellépnie.

Kanász-Nagy Máté képviselő úr bentlakásos iskolákkal kapcsolatos kritikája szerintem nem állja meg a helyét, ugyanis a bentlakásos iskola elbillenti a gyermek szocializációs közegét abba az irányba, hogy a többségi társadalom általi normakövetés váljon számára természetessé. Azokban az intézményekben, ahol bentlakásos módszerrel nevelik a gyermekeket, a pedagógusok többször beszámoltak arról, hogy ez visszahat a szülőkre is, tehát a gyermek elkezdi otthon nevelni a saját szülőjét is, megfordítva kicsit a szerepeket a családon belül. Éppen a bentlakásos iskolába bekerült gyermek az, aki aztán visszakerülve a családi közegbe szocializálni tudja a többségi normák irányába a saját családját is, nyilván kisebb hatékonysággal.

Másrészről pedig mi legalább megfogalmazunk valami javaslatot erre az egész helyzetre vonatkozóan, mert az elmúlt harminc évben egyetlen kormánynak sem sikerült kezelnie ezt a helyzetet, az iskolai erőszak egyre nagyobb méreteket ölt, közben pedig, ahogy említettem, 100 milliárdokat, de harmincéves távlatokban már 1000 milliárdokat is költöttünk, aztán a helyzet pedig rosszabb lett. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)