NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan köztársaságban élünk, amit az a Szűrös Mátyás kiáltott ki, aki nemcsak az MSZMP egyik vezetője volt, hanem karrierjét 1951-ben, a Rákosi-féle MDP-ben kezdte. A rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti Alaptörvény került, csak immár Szájer József nevével fémjelezve.

A Mi Hazánk mozgalom alapító atyja viszont Pongrátz András, a Sztálin-szobor ledöntésében lángvágóval közreműködő ’56-os hős, akit most tisztelettel köszöntök az Országgyűlésben. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

Az elmúlt három évtized az MSZP- és Fidesz-kormányok közös szégyene. Nemcsak az, hogy most csak a mi sorainkból érkezett taps, vagy hogy állami támogatást még sohasem kapott Pongrátz András, hanem az is, hogy még mindig nem történt meg az állambiztonsági múlt, így többek közt az úgynevezett ügynöklisták feltárása  persze a tartótisztekre fókuszálva , a pártállami vezetők elszámoltatása és közéletből, sőt állami cégek éléről történő kitiltása, az úgynevezett lusztráció, valamint a kommunista luxusnyugdíjak, illetve különösen a kommunista kitüntetések után sok esetben még mindig járó nyugdíjpótlékok megvonása, egyúttal a politikai foglyok nyugdíjának méltó rendezése, no meg a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítása a csak elvileg tiltott önkényuralmi jelképeivel együtt.

Miközben van már persze holokausztmúzeum, még mindig nincs ’56-os múzeum Budapesten, sőt a Fidesz néhány éve megszüntette az ország egyetlen ’56-os múzeumának a működési támogatását, melyet Pongrátz Gergely alapított Kiskunmajsán. Országgyűlési képviselőként 2010-től évekig nyújtottam be költségvetési módosító javaslatot a múzeum állami támogatása érdekében, de a fideszes többség mindig leszavazta azt. Végül 2015-ben a honvédség felújította, de működési támogatást nem adtak, azt csak Kiskunmajsa önkormányzatával kötött együttműködési támogatással sikerült úgy-ahogy biztosítani, de miután 2019-ben fideszes többségűvé vált az önkormányzat, felmondták ezt a megállapodást. Szégyen!

Eddig hiába szorgalmaztuk a kormánynál a szélsőbaloldali Antifa terrorszervezetté nyilvánítását is, így megértük idén, hogy október 23-ai megemlékezés ellen szerveztek Antifa-akciót az egykori Lenin-fiúk és ávósok mintájára. Az Antifa lényege pont az, hogy ők határozzák meg, hogy ki, mi a náci, és folyamatos offenzívát folytatnak; a valóban náci dolgoktól a mérsékelt konzervatív irány felé haladva nincs megállás. Nekik Trockijtól jobbra mindenki fasiszta, így szinte találomra bántalmazhatnak az utcán brutálisan ártatlan embereket.

Ami az állambiztonsági múltat illeti, a mai napig csepegtetik a titkosított információkból a nekik kedvezőket, például múlt hónapban hozta nyilvánosságra az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára azt a jelentést, amelyet Vikidál Gyula írt zenésztársáról, Nagy Feróról negyven évvel ezelőtt az István, a király premierje után. De nem ismerjük a részleteit számos kormánypárti exügynök munkájának, akiket akár zsarolhatnak is a múltjukkal, így ez nemzetbiztonsági kockázat is. Sajnos még az Orbán-kormánynak is tagja lehetett a D-209-es fedőnevű Medgyessy Péter egykori kollégája, egy szintén III/II-es ügynök, Martonyi János  lehet, hogy valaki inkább a „Marosvásárhelyi” vagy „Magasdi” fedőnéven ismeri , illetve a fideszes kormányzat oszlopos tagjává válhatott az ugyanúgy III/II-es Tasnádi László rendészeti államtitkár, és még mondhatnánk példákat, részleteket azonban kevésbé ismerünk, mert a Fidesz továbbra is titkosítja.

(Rétvári Bence felé fordulva:) És, államtitkár úr, micsoda farizeus politika úgy fölvenni a Mansfeld Péter képét is ábrázoló pólót és ebben mutatkozni, hogy a rá halálos ítéletet kérő vérügyésznek néhány évvel ezelőtti haláláig folyósították a több száz ezres luxusnyugdíját, Biszku Bélához hasonlóan, ahogy több más, még élő vérbírónak, ÁVH-s vallatótisztnek a mai napig is. Ez is szégyen.

(13.20)

Persze az elszámoltatás leginkább a kilencvenes évek elején kellett volna, legkésőbb az első kormány idején 1998-tól, de még mindig itt élhetnek kommunista luxusnyugdíjakkal Szűrös Mátyások, vagy például kevesen tudják, de Schmitt Pál is Kádár János miniszterhelyettesi rangban szolgáló diplomatája volt. Titkolják azt is, hogy hányan kapnak kommunista kitüntetések után nyugdíjpótlékokat még manapság is.

Megtisztelő volt, hogy 2012-ben Wittner Máriával közösen nyújthattam be azt a nyugdíjtörvény-módosító javaslatot, melyet el is fogadott az Országgyűlés, és amely alapján meg kellett volna vonni a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékokat, de azóta is szabotálja, sőt már titkosítja a kormány az adatokat.

A Mi Hazánk hét antikommunista követeléséből miért nem támogatja egyiket sem a kormány? Várom magyarázkodásukat. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)