SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet kétséges, hogy a veszélyek korát éljük, az elmúlt másfél évtizedben a világ válságról válságra bukdácsolt. Emlékezhetünk rá, amikor a globális pénzügyi válság begyűrűzött a reálgazdaságba, és amikor azt hittük, hogy azon túl vagyunk, akkor itt, Európában ránk rúgta az ajtót az a brutális migrációs hullám, amely nemcsak hogy komoly biztonsági fenyegetéseket, hanem rendkívül komoly, az európai jövőről folytatott vitákat is kirobbantott a kontinensünkön. Aztán, amikor úgy éreztük, hogy már azon is túl vagyunk, akkor a nemzedékünk és az eggyel előttünk járó nemzedék által soha nem tapasztalt súlyosságú világegészségügyi vészhelyzet jött szembe, amelynek kezeléséhez összefogásra volt, illetve lett volna szükség. Amikor aztán ezen is túl voltunk, akkor a szomszédunkban kitört a háború, és annak gazdasági és humanitárius hatásaival mind a mai napig nemcsak mi itt a szomszédban, nemcsak mi itt Európában szembesülünk, hanem az egész világ fizeti ennek a háborúnak az árát.

Ezekből a krízisekből, válságokból fakadóan, azt gondolom, azt sem túlzás kijelenteni, hogy egy új világrend kialakulását láthatjuk, itt zajlik mindez a szemünk előtt. Hogy ennek mi lesz a végeredménye, azt ma még talán csak megtippelni sem lehet, de hogy Európa nem fog betölteni ebben erősebb szerepet, mint amit betöltött az eddigi világrendben, arra azonban már most nyugodtan lehet nagyobb tétben is fogadni.

És ez nemcsak egy politikai állásfoglalás, hanem egy tény. A tavalyi esztendőben az Európai Unió elvesztette a második pozícióját a világgazdasági teljesítményhez való hozzájárulás versenyében. Bár az Egyesült Államok részesedése is tíz év alatt 30-ról 25 százalékra csökkent, Európáé 22-ről 17 százalékra, közben Kínáé 9-ről 18 százalékra növekedett, és a tavalyi esztendő volt az első, hogy az Európai Unió immáron nem második, hanem csak harmadik helyen állt a világgazdasági teljesítményből való részesedés tekintetében. És az olló nyílik, sajnos rossz irányba nyílik, az Európai Unió versenyképessége folyamatosan csökken.

Emellett az Európai Unió biztonsági környezete is egyre romlik, amit egyrészt kivált a szomszédunkban zajló háború, annak teljes mértékben elhibázott európai kezelése, amely a háború izolálása helyett annak globalizálását érte el; ahelyett, hogy a békéről beszélnénk, egyre intenzívebb fegyverszállítások hosszabbítják meg az Ukrajnában zajló háborút, egyre több fegyverszállítmány egyre több ember halálát okozza, és egyre több fegyverszállítmány egyre nagyobb pusztítást okoz a szomszédságunkban.

Emellett pedig mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a délről Európába irányuló migrációs nyomással is folyamatosan küzdenünk kell, ahol pedig egy egészen új dimenzióval kerülnek szembe a határőreink, a határvadászaink, akikre most már a határ túloldaláról különböző bűnözői csoportok lőnek, éles fegyvereket, automata fegyvereket használnak. Brüsszel szerint ezeket az embereket kellene beengednünk az Európai Unióba, Brüsszel szerint ezek az emberek kellene hogy jelentsék az európai jövőt.

(10.00)

Azonban, tisztelt képviselőtársaim, az is világos, hogy Európa ma egy nagyon komoly dilemma előtt áll, hiszen a veszélyek korából és a gazdasági-társadalmi, egészségügyi válságokból fakadóan itt van egy olyan helyzet, amikor Európa gyengül, és Európának el kell döntenie, hogy a blokkosodás irányába toljae a jövőt, vagy az együttműködés és az összeköttetések korszakát kívánja látni az elkövetkezendő években. Azoknak, akik a blokkosodás felé akarják vinni a világot, mi, magyarok, azt gondolom, kellő hangsúllyal tudjuk és kell is, hogy jelezzük, hogy az nem jó!

Magyarország, Közép-Európa egyszer már rajtavesztett, nem is kicsit  hogy ezt a finom kifejezést használjuk  azon, hogy a világ blokkokra lett osztva. (00.03) Ha még egyszer blokkosodna a világ, mi, közép-európaiak, mi, magyarok abból egészen biztosan nem jönnénk ki jól. Nekünk az az érdekünk, hogy a következő évek az összeköttetésekről, az együttműködésről szóljanak, mert a világot sújtó válságokat csak így tudjuk eredményesen kezelni.

Magyarország már bizonyított, Magyarország a keleti és a nyugati vállalatok, a keleti és a nyugati gazdaság találkozási pontjává vált, és hogyha ez Magyarországon sikerülhet, akkor sikerülhet globálisan is. Mi itt nem a blokkosodásban, hanem az összeköttetésekben hiszünk. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)