DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Mindig úgy lehet jellemezni ezeket a salátatörvényeket, ha a való életből hozunk tapasztalatot. Lehet, hogy mulatságosnak tűnik, de mégis elgondolkodtató, hogy a valóságban is úgy kezdődött ez, hogy elérhető volt a polcon jégsaláta, fejessaláta és egyéb zöldség, aztán valaki a kereskedelmi gyakorlatban kitalálta, hogy most már mindent belevegyít, és a végén ezt túlzásba is vitték, és most ott tartunk, hogy a kukorica mellé répát, káposztát, céklát mindent beletesznek egy zacskóba.

Összességében azt látjuk, hogy ez a kereskedelmi gyakorlat lehet, hogy kifogásolható, de ha jogszabályokról beszélünk és ennyi minden kerül egy kalapba  és most ezt látjuk, hogy annyi minden, ami a Belügyminisztérium portfóliójába tartozik, szinte minden belekerül egy kalapba , az nem biztos, hogy szerencsés, hiszen el fog veszni a fókusza.

(14.10)

Például az, hogy az egészségügyi módosításokra koncentráljunk, vagy a határaink védelmére, belbiztonsági kérdésekre; sőt önmagában a törvényjavaslat neve is félrevezető, és vitatottá teszi, hogy miről is szól a javaslat.

Menjünk sorba! Én azt terveztem, hogy végigveszem azokat, amelyekben egyetértünk, azokat, amelyekben kritikánk van a kormányzattal szemben, és hol van ebben jobbító szándékú javaslatunk, és a jövőre nézve esetleg milyen más módosításokat tudunk javasolni, azokon szeretnék végigmenni.

A kiemelt cél, miszerint az egészségügyi szakdolgozók béremelésének második hullámát a kormány megvalósítja, és ebben egy differenciált emelést, egy sávos fizetési rendszert alakít ki, önmagában előremutató. Azért a tényért is vagy azért is, mert régóta váratott magára az, hogy az egészségügyi szakdolgozók bére emelkedjen, nagyon komoly elmaradásban van  ezt már többször meghallgattuk  az orvosok béréhez képest, folyamatos lemaradás volt, márpedig azt látjuk, hogy magának az egészségügynek a derékhada, a munka dandárját végzők az egészségügyi szakdolgozók, akik, hozzáteszem, nemcsak hogy kevés pénzt keresnek és túlhajszoltak, hanem nagyon rossz egészségi állapotban is vannak. Az ő utánpótlásuk, az egészségügyi szakdolgozói képzés egyébként nagyon nagy krízisben van, talán ez lenne az egyik legfontosabb, amit a kormánynak az elkövetkező időben át kellene tekintenie. Sajnos pont az egészségügyi szakdolgozói képzés volt az, ami egy állandó pingpongozáson ment keresztül a különböző oktatásirányítási, illetve szakképzési rendszerbeli irányítói feladatok között. Tehát az, hogy valamilyen perspektívát nyújt a minisztérium azzal, hogy jó béreket vagy egy fokkal tisztességesebb béreket tud kínálni és egy biztonságosan látható előremeneteli rendszert, az talán egy jó lépés abba az irányba, hogy több embert tud vonzani maga az egészségügyi szakdolgozói munka.

Mi mindig megfeledkezünk arról, hogy ezt persze úgy kell igazságosan megvalósítani, hogy ne legyenek lemaradók, kimaradók. Az elmúlt béremeléseknél mindig láttuk, hogy sorra kerültek elő 5-10 ezres nagyságú csoportok, amelyek nem részesültek vagy nem arányosan, nem igazságosan részesültek a béremelésből, amit a kormány szándékozott adni; sok esetben egyébként el is olvadtak ezek a béremelések. Szóval, arra törekedni kell, hogy ez igazságosan történjen, és a szakmai egyeztetéseket betartva, azoknak a javaslatait figyelembe véve kerüljön meghatározásra, mert egyébként nagyon sokszor frusztrációt okoz ez a fajta béremelés.

Ami szintén hasznos, régóta várt és szerintem logikus elképzelés és módosítás, hogy a gyógyszerészeknek lehetőséget adna, hogy ne csak az elmúlt egy évre, hanem az azt megelőző plusz két évre, tehát összességében három évre lehetőségük legyen megnézni az ott megjelenő betegek gyógyszerelését, segítve őket a terápia hatékonyabbá tételében, hogy milyen gyógyszereket választhatnak, mely gyógyszereket mivel lehet helyettesíteni, ha a korábbi betegéletútból látható, hogy nem vált be, de esetleg mégis arra módosítaná a gyógyszert, akkor ez ne okozzon gondot. Ezek most kibogozhatóak, tehát hatékonyabbá válhat a gyógyszerészi gondozásnak ez az eleme.

Ami a nemdohányzók védelmével kapcsolatos intézkedéseket illeti, önök mindig a nemdohányzók védelméről beszélnek. Szerintem ezen már túljutottunk, hogy a nemdohányzókat kell védeni; valójában a dohányzókat kell valamilyen módon védeni vagy meggyőzni, hogy más irányba keressék a saját boldogságukat. Nagyon sokan  mondjuk úgy, hogy az ő szemszögükből érthető módon  dohányoznak még. A kormánynak nem a kereskedelmi jellegű szabályozással kellene ebbe belenyúlnia, hanem eldönteni végre, hogy elindule egy olyan úton  és ebben már többször kérdeztem államtitkár úrékat , amit egy svéd modell jelent, amely teljes egészében kiszorítja a dohánytermékeket, és helyette más alternatívákat kínál; vagy elindul az angol modellel, ami például egy teljes tiltást tartalmaz felmenő rendszerben, tehát egy meghatározott életkor után dohányozni nem lehet, tiltott számukra értékesíteni ilyen termékeket. Szóval, itt a kormánynak az a választási lehetősége van, különösen úgy, hogy a dohányzás még mindig nagyon komoly terhet jelent az egészségügyi ellátórendszerre  és Magyarországon sajnos kiugróan magas a dohányzással összefüggő megbetegedéseknek, főként rákos, daganatos megbetegedéseknek az előfordulása, és az abból eredő halálozás is meglehetősen magas , szóval, ha el szeretnének indulni ezen az úton, akkor itt a kormánynak azt kell eldöntenie, hogy meddig akar még kereskedelmi szabályozással lépni ebben a dologban  úgy tűnik, ez most már elvesztette a hatékonyságát, tehát nem elég hatékony; a kezdeti egypár évi felfutás után nem igazolta a belé vetett bizalmat , és mikor jön az a pont, amikor szigorúan kell ebben fellépni, és vane erre egyébként társadalmi szükség, igény, fogadtatás. Többen, akikre itt, képviselőkre nézek, szerintem még most is aktív dohányosok. Lehet, hogy ez nekik furán vagy bántóan hangzik, de mérjük fel, hogy vane erre társadalmi szükség, össztársadalmi szükség, hogy ezt megszüntessük, vagy valamilyen más rendszerrel menjünk. Ha valamiben, ebben lehetne társadalmi konzultációt tartani, hogy hogyan tudjuk egészségesebben tartani a társadalmunkat, hiszen ennek az egészségügyi terhei még mindig nagyon komolyak.

Az önmagában nagyon szomorú, hogy egy saját maga által választott dolog miatt családok veszítik el egészséges férfitársainkat, egyébként főként férfitársainkat, akik az életüket hosszabb távon tudnák a családjukkal tölteni. Tudom, hogy ez életstílus kérdése, ebbe nem érdemes beleszólni; én magam sem szeretek egyébként beleszólni ebbe, de mint jogalkotónak javaslom, hogy ott viszont érdemes valamilyen módon a szabályozást abba az irányba vinni, hogy határozott lépéseket tegyünk, és ne feltétlenül csak kereskedelmi szabályozás legyen, hiszen a „nemdohányzók védelme” kifejezés mögé rejtőzés minden esetben inkább kereskedelmi szabályozást jelentett.

A másik, ami talán felkiáltójelet érdemel az egészségügyi résszel kapcsolatban, az, hogy mennyi gondot okozott az etikai szabályok miatt a Magyar Orvosi Kamara kötelező tagságának a felülvizsgálata. Most már több fél évvel vagyunk túl ezen a változáson, és még mindig gépészkednie kell a kormánynak és mindig átvezetni azoknak az etikai szabályoknak az életszerűsítését, amelyet egy tollvonással, egyik napról a másikra a kormánypárti többség elvett. Célszerűbb lett volna, hogy ha vita van a Magyar Orvosi Kamara kötelező tagsága körül, azt a vitát úgy lefolytatni, hogy arra időt hagyunk, és ha többségi társadalmi igény van, akkor ezeket a szabályokat, etikai szabályokat és az abból eredő egyéb eljárási szabályokat addig világosan lehetett volna tisztázni, és nem utólag, hónapokkal később kell ismételten belenyúlni már elindult, sőt azóta befejezett etikai ügyekbe.

Ami szintén káros szerintem, az a központosítás. A kormány bár apró lépésekkel, de továbbra is a központosítás útján halad az egészségügyben, ahelyett, hogy a helyi közösségekre bíznák ennek a feladatnak a meghatározását és az ellátását. Rossz azt látni, hogy az államtitkárság folyamatosan a központosítás irányába dolgozik; legutoljára a törvényességi felügyeleti jogkör bővítése a kamarai választások lebonyolítása ügyében szintén ebbe az irányba mutat.

A következő a belbiztonsággal, illetve határokkal kapcsolatos kérdés, határvédelmi intézkedések. A Jobbik-Konzervatívok a törvényes rend pártján áll. A magyar határok védelme vitathatatlanul közös érdekünk és fontos, kiemelten fontos célunk. Az viszont tényleg igaz  és ezt a többiek elmondták, nem is akarom túlragozni , hogy az, hogy a polgárőrökkel kívánjuk ezt részben megvalósítani, nem vezethet sikerre, még a legjobb szándék mellett sem. Az világos, és a Jobbik-Konzervatívok többször javasolta önöknek, hogy egy önálló magyar, professzionális határőrségre van szükség, amelyet még mindig nem késő felállítani, hiszen látjuk azokat a közel-keleti folyamatokat, látjuk a közép-afrikai folyamatokat, a Száhel-övezet problémáit, amelyek újabb migrációs nyomást jelentenek Európára, és ez a probléma a magyar határokon hatványozottan jelentkezni fog. Tehát egy professzionális, önálló határőrséggel sok mindent lehetne az ügyön lendíteni, és egy professzionális szervezettel a magyar határok védelme könnyebb lenne. Így aztán nem kellene alkukat kötni abban, hogy a belbiztonságunkat a rendőrök milyen módon tudják biztosítani egyes településeken, milyen állományhiány van, a honvédeknek hol a dolguk, és legfőképp, hogy a polgárőrök mennyire vonódnak vagy mennyire nem vonódhatnak ebbe bele.

Ezért kell itt megjegyezni, rendkívül veszélyes gyakorlat az, és az előző törvényjavaslat vitájában elmondtam: megengedhetetlen luxus, sőt majdhogynem öngyilkosság az, és egy kísérlet arra, hogy a saját rendünket ássuk alá, hogy önök embercsempészeket, akiket elítéltek ezért a bűncselekményért, szabadon engednek. Tisztelt képviselőtársaim, nagyon szívesen elmondom megint azt is, hogy nem normális, hogy a veszélyhelyzetre való hivatkozással egyetlenegy személynek a döntésétől teszik függővé, hogy ezeket az embereket, akikről azt mondta még Németh Szilárd is, hogy erőszakos embercsempész-bűnbandák, szóval, ezeknek a bűnbandáknak a tagjait, 1300 főt szabadon engedünk, szimplán azért, mert a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka így dönt. Nincs ebben az országban lehetőség arra, hogy például az ügyész, aki a büntetőeljárásoknak és a végrehajtási szabályok egy részének a megfelelő alkalmazásáért, legalább a fellebbezésért, legalább a vádkorrekcióért az állam érdekében és az állam nevében fellépve alkalmas, az bele tudjon ebbe szólni? Önök kizárták azt a korrekciós lehetőséget, hogy ha hibázik valaki ebben a kérdésben, őt megakadályozzák a hibázásban. És ennek az eredménye az lehet, hogy ha az 1300-ból csak tíz van, aki erőszakos, aki tüzeli azokat a bűnbandákat, aki a tálib bandáknak  ahogy önök mondták  segítséget nyújt a szerb oldalon vagy akár Nyugat-Európából, hiszen szabadon engedték, mert embercsempészetért bár el voltak ítélve, de a reintegrációs őrizet szabályainak a módosulása miatt erre megvolt a lehetősége a BVOP országos parancsnokának, nos, akkor nagyon nagy bajban vagyunk.

(14.20)

Mert önök azok, akik lehetővé tették azt, hogy ezek a személyek a magyar renddel, a határ rendjével kapcsolatos bűncselekményeket el tudják követni. Ebből vissza kell fordulni. A magyar büntetőjogi igényt  mind végrehajtási, mind eljárási igényt  érvényesíteni kell. Abban egyetértünk, hogy ennek a költségét azokon az országokon, ahonnan származnak, vagy amelynek állampolgárai, be kell tudni valamilyen módon hajtani. Abba az irányba dolgozunk, de nem mondhatunk le a büntetőjogi igényünknek az ilyen módon való érvényesítéséről, mert borzasztó üzenete van, ráadásul a tűzzel játszunk ezzel kapcsolatban.

Az utolsó pedig: az elektronikus kapcsolattartással kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ez inkább gyakorlati hiba, hogy most arról van szó, hogy az elektronikus kapcsolattartásnál, aki erre kötelezettséget vállalt, annak például bírsággal kapcsolatosan már a második kézbesítésnél úgymond beáll a kézbesítési vélelem, tehát kézbesítettnek tekintjük magát azt a bírságot vagy azt a határozatot, amelyet megkapott.

Ez talán azért visszás és nagyon sokszor életszerűtlen is, mert nagyon sokan úgy kényszerülnek bele az elektronikus kapcsolattartásba, és vállalják ezt a kötelezettséget, hogy valójában nincsenek tisztában azzal, hogy ez innentől kezdve valamennyi, az általuk defaultban, tehát alapértelmezetten beikszelt hatóságok közül valamennyire egy elektronikus kapcsolattartási kötelezettséget feltételez. Hiszen nagyon sokan házvásárlás, banki ügyek intézése, vállalkozási ügyintézés miatt ikszelik be és választják azt, hogy igen, a következő időszakban kapcsolatot kívánnak tartani elektronikusan, és ezt fogják használni a kapcsolattartás módjaként, és eszük ágában sincs egyébként az összes ügyükben az elektronikus kapcsolattartást követni, pláne egyébként olyan bírságokban, amelyeket a hatóságoktól kapnak. Így nagyon sokan azzal fognak szembesülni, hogy bár egy-egy ügyükben elektronikus kapcsolattartást választottak volna, de az valójában majd’ mindegyik ügyszakra kiterjedően náluk meghatározásra került, és lényegében annak a tudása nélkül fognak egy-egy bírságot magukra vállalni, vagy ennek a kötelezettjei lesznek, hogy tudtak volna róla.

A következő lépés ezzel a problémával az, hogy ennek a végrehajthatósága adók módjára, illetve más büntetéseknek az átváltoztatása akár elzárás büntetésre viszonylag könnyen és gyorsan bekövetkezik. Így hát akaratukon kívül kerülnek sokan, akik akadályoztatva vannak, vagy nem mindennap használják, vagy nem is feltétlenül az elektronikus kapcsolattartást tartják a legfontosabbnak, szóval, ők önhibájukon kívül kerülnek ebbe a helyzetbe. Érdemes lenne magának a tárhelynek az átalakításával vagy a választhatósági funkciók átalakításával, esetleg dupla figyelemfelhívással az embereket megkérdezni arról, hogy tényleg úgy kívánjáke a kapcsolatot tartani, hogy ne csak az legyen, hogy vállalkozási célból vagy más, vagyoni ügyletek céljából meggondolatlanul tett nyilatkozataik miatt lényegében kiterjesztően mindenben elektronikusan kapcsolatot tartanak. Higgyék el, ez nemcsak az idősebb korosztálynak, hanem még a saját korosztályunknak is problémája.

A mai világban annyi elektronikus felületen próbál az ember kapcsolatot tartani, annyi e-mailt kap, annyi dezinformációval találkozik, hogy sokszor nagyon nehéz megtalálni, hogy melyik igaz, melyik nem, és akkor, amikor különösen komoly joghatása van egy bírságnak, a bírság átváltásának vagy annak a jogkövetkezményei lényegesen komolyabbak, mintha csak az ember egy el nem olvasott e-mailről beszél. Azt javasoljuk, hogy a kormány gondolja át, gondolja újra azt, hogy milyen módokat talál, hogy lehet még jobban felhívni az állampolgárokat a tudatos használatra, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sokszor inkább önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe.

Összességében megállapítható, hogy vannak a javaslatnak támogatható részei, azonban vannak kifogásolható részei, ezeket módosító javaslatokkal igyekszünk kijavítani. Amennyiben abban közös nevezőre nem jutunk, akkor ezt ilyen formában nagyon nehéz lesz támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)