DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát, nem sikerült a kormánynak a 2022. évi költségvetés végrehajtása. Ha röviden akarjuk összefoglalni azt a több száz oldalas anyagot, amit benyújtottak az Országgyűlés elé, akkor ez az egy mondat nagyjából mindent elmond, és itt be is fejezhetnénk a vitát, már amennyiben ez vita, ami ma itt zajlik. Több megközelítésben sem sikerült a tavalyi büdzsét teljesíteni.

Először is, már a költségvetés tervezése sem sikerült. Talán a pénzügyminiszter úr is elismerné, ha tartaná olyan fontosnak a zárszámadást, hogy bejöjjön a Parlamentbe. Személyesen így aztán államtitkár úrnak címzem: amit ma kell tárgyalnunk, nem hasonlít ahhoz a törvényhez, amit ez a Ház fogadott el, és aminek a végrehajtására a képviselők felhatalmazták a kormányt, még nagy vonalakban sem.

2022-ben 60 olyan Magyar Közlöny jelent meg, amelyben kijött egy határozat arról, hogy már megint megváltoztatták a költségvetést. Ezek közül 6 még 2021-ben jött ki, vagyis mielőtt egyáltalán hatályba lépett volna a 2022-es költségvetés, már bele kellett piszkálni; a további 54 pedig év közbeni módosítás volt, vagyis 2022-ben átlagosan 6 nap 18 óránként kellett hozzányúlni a stabil költségvetéshez. Ezekben összesen 2693 milliárd forintot helyeztek át a büdzsé egyik helyéről a másikra, vagyis a kiadási főösszeg majdnem tizedét rendeletekkel mozgatták év közben, a parlament nélkül.

Tegyük hozzá, hogy ez még mindig színvonalasabb volt ahhoz képest, amit az idei költségvetéssel műveltek. Előbb nyáron megírták a 2023-as költségvetést, azt módosították háromszor, majd december 29-én belátták, hogy totálisan elszakadt a valóságtól, és a kormány egy rendelettel teljesen új költségvetést alkotott. Ezt a költségvetést hagyatták aztán jóvá az Országgyűléssel pár hónappal később, mintha még bármi jelentősége lenne a vitának egy hónapok óta hatályban lévő törvényjavaslatnál. Az Országgyűlés szuverenitását ennyire semmibe vevő tragikomikus eseménysort ritkán lehet látni még kis hazánkban is!

De nem sikerült rendbe tennünk a költségvetést sem, sőt jól látszik, hogy egyetlen cél vezérelte a kormányt: szavazatvásárlás, a szavazók megtévesztése. Azt a fikciót próbálták elhitetni az emberekkel, hogy a magyar gazdaság és költségvetés remek formában van. Erről azonban gyorsan lehullott a lepel, az év végére a gazdasági növekedés eltűnt, sőt recesszióba fordultunk; elapadtak az adóbevételek; megugrott az államadósság, és elszabadult az infláció. Ezek a tények.

Érdemes megnézni a számokat, mihez is vezetett a felelőtlen gazdaságpolitikájuk. Tény, hogy a tervezett 3 százalék helyett 14,5 százalék lett az infláció. Az is tény, hogy a pénzforgalmi deficit a tervezett 3152 milliárd forinttal szemben 4672 milliárd lett, ami 48 százalékos túllépés, és ebben még nincs benne az extra 800 milliárd forintos gázvásárlásuk sem. A GDP arányában 6,2 százalék lett a hiány. Ennek megugrása pedig kéz a kézben jár együtt az államadósság növekedésével.

Az is tény, hogy 2021-ben még  idézőjelben  csak 1460 milliárd forint ment az államadósság kamataira, tavaly ez már 2143 milliárd forint. Nacsa képviselő úr, összehasonlításképpen: a maguk kormánya annyit fordított tavaly összesen a teljes oktatási rendszerre, mint amennyi a kamatkiadás lett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet mindig valakire fogniuk a hibákat, a kudarcokat, de ezek tények; tények, amik mutatják, hova kormányozták bele az országot. Érdemes ezért röviden áttekinteni, mire is költötték el tavaly az adófizetők pénzét, mit tartottak fontosnak és milyen terület érezhette magát vesztesnek. Megszokhattuk önöktől azt, hogy hiába ismételgetik, az állam még sosem kezdte magán a spórolást.

A költségvetés arányaiban többet költött az állam működésére, mint 2021-ben. Azt is látjuk, hogy a legnagyobb vesztes az oktatás. Mindez sok mindent megmagyaráz, ami a közoktatásban történik. Ha nem hajlandóak tisztes megélhetést biztosítani a pedagógusoknak 10, 15, sőt 20 százalék fölé emelkedő infláció idején, ha nem hajlandóak iskolaépületekre, tanuszodákra költeni, akkor garantált a közoktatási rendszer összeomlása. Ez már nem egy távoli, hipotetikus jövőkép, ez már a mindennapok problémája, a konténeriskolákkal, a gyermekmegőrzőként működő általános iskolákkal, a krónikus szaktanárhiányban szenvedő középiskolákkal. Hiába él még velünk a mai napig a koronavírus-járvány következménye, a kormány mintha már el is felejtette volna. Ez olvasható ki az egészségügyi funkcióra fordított költségvetési sorok többségéből. 2022. június 1. napján ugyanis megszűnt a felmondási tilalom az egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatottak részére, amelynek hatásai már a zárszámadás szintjén is láthatóvá váltak. A foglalkoztatotti létszám a tervekhez képest mintegy 2400 fővel csökkent.

A 2022. évet a kórházak 10 milliárd forint adóssággal zárták, még úgy is, hogy 55 milliárd forintos év végi adósságrendezés történt. A finanszírozás azonban egyre súlyosabb problémát jelent, hiszen idén őszre 100 milliárd forint fölé nőtt a kórházak adósságállománya, ami közel kétszer akkora, mint a ’22-es azonos időszakban volt. A kormány tehát nem tesz mást, mint hogy hagyja, hogy az infláció a járvány idején megemelt egészségügyi forrásokat szépen lassan elolvassza, vagy egész egyszerűen csak bedobja a gyeplőt a kórházi számlák tengerébe, százmilliárdos tartozást görgetve maga előtt.

A jóléti kiadásokon is kitűnt, hogy választási év volt 2022., de még ez sem volt elég indok a kormánypárti képviselők számára, hogy megemeljék a 15 éve változatlan összegű családi pótlékot vagy a nyugdíjminimumot. Sőt, hiába emelkednek töretlenül a nyugdíjakat érintő méltányossági és segélykérő kérelmek, ennek fedezetét sem voltak hajlandóak érdemben megnövelni. Mindezzel együtt mintegy 300 milliárdos hiánnyal zárta a nyugdíjkassza a 2022. évet.

Ha sem az oktatás, sem az egészségügy, sem a szociálisan rászorulók nem voltak fontosak a kormánynak, most nézzük meg azt, hogy mi volt ezeknél sokkal fontosabb! Első helyen a propaganda, mindenképp. A közmédiának már több mint 110 milliárdos támogatást fizettek; annak a közmédiának, aminek a mintája alapján működött a lengyel közmédia a választások előtt, és amivel kapcsolatban egy műsorvezető a következőket mondta Lengyelországból, idézem: „Durvább propagandát toltunk a kampány során, mint a kommunizmus alatt. Bűntársként mondom  folytatta  a Sztálin-logika érvényesült: aki nincs velünk, az ellenünk van. Az egész nemzetet egyszerűen meggyaláztuk a propagandával, amit az elmúlt hónapokban árasztottunk.” Ezt finanszírozzák tehát önök, kormánypárti képviselőtársaim, természetesen ez még nem volt elegendő: a Kabinetiroda is mintegy 45 milliárd forintot költhetett el kormányzati kommunikáció címén egy választási évben.

A vagyonkezelő alapítványokra is elköltöttek még 30 milliárdot 2022-ben, igaz, ez már csak aprópénznek számít ahhoz a több száz milliárdos állami részvénycsomagokhoz, cégekhez, termőföldekhez és kastélyokhoz képest, amit korábban már átadtak ezeknek a kormánypárt irányítása alatt álló magánszervezeteknek.

A Várban épülő új minisztériumi épületekre sem sajnálták az adóforintjainkat; csak a Pénzügyminisztérium építésére 20 milliárd forint ment el, nem összesen, hanem csak 2022-ben.

(9.50)

Soha meg nem térülő, de legalább Szegedet, Kiskunfélegyházát és Kecskemétet nagy ívben elkerülő  lassan soha meg nem épülő, nem csak térülő , Budapest-Belgrád-vasútvonalra is tízmilliárdokat költött a költségvetés, miközben a kormány minden vasúti beruházást gyakorlatilag leállított; a végeredményt naponta tapasztalja minden magyar állampolgár ma már. Nem véletlen, hogy szinte mindennap lehet olvasni lerobbanó mozdonyokról, szaporodó lassú jelekről, a késések miatt a nemzetközi közlekedésről levágott Magyar Államvasutakról. Eközben a Mészáros-csoport vasútépítője százmilliárdokért építhet egy olyan vonalat, ami elkerüli a magyar városokat, alacsony lesz a sebessége, de legalább drágán és sokáig lehet építeni.

Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a 2022. évi, újraindításinak nevezett költségvetésből egy hibrid, osztogató-fosztogató választási költségvetés lett, ami először adott, aztán elvett, lényegében kétszer is átverve ezzel a választókat.

Az év első felében, a választások előtt még az osztogatásé volt a főszerep, mintha minden rendben lenne a költségvetéssel: 13. havi juttatásként kétheti összeg helyett teljes havi összegként került kifizetésre, a rokkantak egyösszegű kompenzációt kaptak az Alkotmánybíróság döntése miatt  teszem hozzá, sokéves késéssel, de véletlenül pont a választások előtt , ekkor utalták a hathavi fegyverpénzt és a családosok adó-visszatérítését.

Aztán jött a feketeleves! Nem elég, hogy folytatódott az infláció 2021 őszén megindult brutális növekedése is, a kormány már nyáron szűkítette a rezsikiadásokhoz nyújtott állami támogatást, ami nem csupán a családokat, hanem a vállalkozásokat is hátrányosan érintette, sokszorosára növelve a rezsiköltségeiket; ez pedig további áremelést hozott, tovább növelte az inflációt. Mindeközben az oktatás, az egészségügy és a rászorulók segítése továbbra is sokadrangú probléma a Fidesz szemében, ha egyáltalán foglalkoznak vele.

Minderre való tekintettel a 2022. évi zárszámadás elfogadása nem támogatható, az MSZP nem fogja megszavazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Varju László tapsol.)