DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Viszonylag röviden szeretném kiegészíteni a vezérszónoki felszólalásomat, véletlenül sem szeretném az újabb 15 perces időkeretemet kibeszélni, de van, ami még a harminc percbe sem fért bele.
Gondoljuk azt végig s persze ennek nemcsak költségvetési, de azért részben a 2022-es költségvetésre is visszavezethető okai vannak , hogy mivé lett az önök 13 éves kormányzása alatt az oktatás és az egészségügy, tisztelt államtitkár úr.
Az egészségügy vonatkozásában el lehet mondani, hogy önök gyakorlatilag egy elég sajátos svédcsavarral lényegében az SZDSZ programját a nagyon szerencsésen politikailag jobblétre szenderült SZDSZ programját kívánják megvalósítani azáltal, hogy például az extrém mértékű várólisták létrehozásával és fenntartásával nem is annyira kimondatlanul az embereket a magánellátás irányába terelik, miközben természetesen zsebre vágják nemcsak az adókat, hanem a társadalombiztosítási járulékot és minden egyéb jogcímen befizetett közterhet. Tisztességesen befizeti a legtöbb magyar vállalkozás és befizetik a magyar munkavállalók, és aztán gyakorlatilag egyre kevesebb közszolgáltatást kapnak ezért.
Európai összehasonlításban még mindig nagyon nagy az adóterhelés, ehhez képest legyen szíves megnézni, államtitkár úr, hogy hogy néznek ki a kórházaink, hogy néz ki a mentőellátásunk, hogy néz ki az ügyeleti rendszer, milyen állapotban vannak az iskoláink, milyen az oktatás színvonala, és ezenkívül is milyen egyéb közszolgáltatásokat lehet igénybe venni, milyen az útjaink állapota. Hihetetlen! Ahhoz képest, hogy mennyit adózik a nép és mennyit adóznak a vállalkozások, nagyon kevés előrelépést látunk, jóformán inkább a leépülés mértékéről lehet vitatkozni.
Az már egy más kérdés, hogy gyakorlatilag ott tartunk, 2023-ra odáig jutottunk, hogy én jogász végzettséggel, mindenféle pedagógus végzettség nélkül lehet, hogy bemehetnék egy általános iskolába történelmet tanítani, mert az én képesítésem megfelelő erre, de lehet, hogy alacsonyabb iskolai végzettséggel is el lehet kezdeni különböző szaktárgyakat oktatni, mert nincs már megfelelő létszámú tanár, nemcsak Borsod vagy Szabolcs megyében, hanem, államtitkár úr, sokszor budai, elvileg elitnek mondott budai iskolákban sem.
És hadd mondjam el önöknek, hogy odáig süllyedtünk még az SZDSZ regnálása alatt sem sikerült ilyen mélységeket megjárni , hogy vannak olyan szintén elit budai iskolák, amelyek kötelező alapítványi felajánlás jogcímén vagy örvén gyakorlatilag tandíjat szednek. Persze nem így hívják, mert milyen rosszul festene egy papíron jobbközép konzervatív kormányzás ideje alatt, hogy tandíjat kell fizetni az általános iskolában, már az általános iskolában is. Ez valóban nagyon durván hangzik. Talán még önök is azt gondolják, hogy én most túlzok, de higgye el, államtitkár úr, hogy nem. Szándékosan nem akarok bizonyos iskolákat vagy iskolavezetéseket kellemetlen helyzetbe hozni, de tudok olyan iskolát még Budán is, valamelyik budai kerületben, s gyanítom, ha utánanézünk, akkor van több is, amelyik az iskola által fenntartott alapítványnak kötelező felajánlással ez a gyereklétszámhoz és egyéb körülményekhez van igazítva , havi felajánlással éves szinten közel százmilliós nagyságrendű tandíjat szed be a szülőktől, csak másképp van elkeresztelve. Azért ez a keresztény-konzervatív értékektől nagyon messze áll! Ráadásul olyan egyházi iskolák esetében, amelyek azért igen erősen felülreprezentáltak és erősen támogatottak, sokszorosan érthetetlen, hogy hogyan nincs megfelelő pénz a működtetésre; még a magas rezsiárak ellenére is ezt kell mondanom.
Arról már nem is beszélve, hogy tisztelet a ritka kivételnek, tartalommal sem sikerült igazán megtölteni az iskolákat. Nekem konzervatív emberként nagyon fáj, hogy nem lehet beszélni patrióta oktatáspolitikáról, mint ahogy hazafias, patrióta kultúrpolitikáról sem. A kultúrpolitika legfontosabb hídfőállásait a mai napig nem tudták visszafoglalni a szélsőliberálisoktól. Pénz persze van, csak nem megfelelő hatékonysággal van elköltve.
És akkor térjünk rá az egészségügyre is, tisztelt államtitkár úr. Ez a másik nagy szívfájdalma az embernek, hiszen ahogy az előbb mondtam, gyakorlatilag a magánellátásban tudják az emberek kellő időben a különböző diagnosztikai vizsgálatokat igénybe venni. Vagy ha nem akarnak extrém mértékben hihetetlenül hosszú ideig szenvedni, fájdalmakat átélni és nem akarnak fájdalomcsillapítókon élni, akkor a magánellátást kell igénybe venniük persze az is sokszor messze van a tökéletestől, mert sok esetben ez is a pénzlehúzás egyik szinonimájává vált Magyarországon , és mennek a magánellátásba. Befizetik a tb-járulékot, nem hagyja ott az állam a magánellátás igénybevételéhez legalább részben szükséges forrásokat, be kell fizetni mindent, és közben nagyon keveset kapnak érte. És nem az egészségügyi szakszemélyzetet teszem ezért felelőssé, még mielőtt félreértenék vagy félremagyaráznák a szavaimat, hanem azt az egészségügyi ellátási rendszert, amit önök helyenként pazarlóan, helyenként pedig alulfinanszíroznak. Természetesen itt vannak komoly anomáliák a rendszerben.
Nem tudom megállni azt a természetes elfogultságomtól vezérelve ezt be is vallom így jó előre , hogy azt kérném öntől nagy tisztelettel, hogy apró cseppenként adagolva próbálják az egyfajta jóvátételt megkezdeni. Mindjárt javaslok is egy konkrét jóvátételi lehetőséget. Az ország legkeletibb, legkisebb és legszegényebb járásáról van szó, a csengeri járásról, meg a csengeri járáson jóval túlmutató csengeri mentőellátási körzetről beszélek, 25 település közel 30 ezer ellátottjáról, de szerintem valamennyi egyéni vagy akár országos listáról bekerült képviselőtársam is tudna hasonló példákat említeni különböző intenzitással vagy különböző mértékben.
(11.50)
Hiszen ha a költségvetést pusztító rosszindulatú daganatok mint a korrupció, az infláció, az államadósság mértéke ellenére is bőven jut pénz önöknek 700 milliárd forint Vodafone-ra, ha a nagyfőnök úgy akarja; ezermilliárdos nagyságrend reptérvásárlásra; 25 milliárdot érő irodaház 240 milliárdért történő megvásárlására, hogyha éppen egy megfelelő rokoni háttérrel rendelkező személy úgy akarja; ha mindezekre a vérlázító, felháborító kiadásokra megtalálják a száz- és ezermilliárdokat, akkor nagy tisztelettel arra kérem önt, hogy legyen szíves a BM-mel és az Országos Mentőszolgálattal együttműködve ahogy szoktam mondani a bogrács aljáról valahogy évi 70 millió forintot összekaparni. Szerintem ez nem egy lehetetlen vállalkozás annak érdekében, hogy ahogy az előbb mondtam, az ország legkeletibb, legkisebb és legszegényebb járását is érintő mentőellátotti körzetben ahova ráadásul most több körülmény folytán kiemelten indokolttá vált az esetkocsi- vagy közismertebb nevén a rohamkocsi-ellátást szíveskedjenek biztosítani. Nem hivatalos információ szerint szakmailag megalapozott ez az igény. Nem azért, mert ezt Apáti István kitalálja, nem azért, mert nekem jólesik itt önökön rugódozni meg különböző kritikákat megfogalmazni; tőlem sokkal okosabbak és hozzáértőbbek mondják, hogy szakmailag megalapozott. De tudjuk jól, hogy ha nincs megfelelő érdekérvényesítő képessége egy térségnek, ha a parlamentben a nagypolitika szintjén nem emelik fel a szavukat a képviselők egy térségért, akkor az hátrasorolásra kerül.
Szíveskedjenek ezt az évi 70 millió forintot megtalálni, és ha lehet, szintén nagy tisztelettel kérem önt, akkor ne várjunk 2024 szeptemberéig vagy 2024 őszéig, hanem próbáljuk ezt minél hamarabb rendszerbe állítani. Hiszen jól tudjuk, hogy ha politikai akarat van, ha létezik megfelelő érdekérvényesítő képesség, akkor soron kívül, rendkívüli sürgősséggel, ha önök is úgy akarják, gyakorlatilag szinte mindent meg lehet oldani. Egy ritka jó példa ez, amikor mondjuk, a kormányzati meg egy ellenzéki akarat találkozhat. Azt nem is kívánom túlságosan lírikusan ecsetelni, hogy mennyire megérdemlik ezt a csengeriek és a Csenger környékiek.
Egy plusz extra alátámasztást azonban mégis adok önöknek ehhez. Önök, tisztelt képviselőtársaim, a 2022-es országgyűlési választásokon Szabolcs-Szatmár Bereg megyében most már vármegyében kapták a legtöbb szavazatot. Nagyon sok azóta, 2010-től meglévő folyamatos egzisztencia biztosításához, fenntartásához, az ehhez szükséges választási győzelmükhöz Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye és különösen egyébként Mátészalka és Csenger környéke az önök szempontjából nagymértékben hozzájárult. Hogyha már csak ezt a fajta politikai logikát is nézzük, bár nagyon szomorú, hogyha elsősorban ez alapján döntenek, de akkor mégiscsak ebből a szempontból is indokolt. Úgyhogy én nagyon szépen arra kérem önt nagy tisztelettel, hogy ezeket a szükséges lépéseket tegye meg, és ígérem azt, hogy minden tőlem telhetőt ennek érdekében bár az én szerepem elég csekély, de minden tőlem telhetőt megteszek. Hiszen attól, hogy mondjuk, személy szerint a Jóisten és a választópolgárok segítségével, hál’ istennek, engem ezek a gondok nem gyötörnek, de nem illik elfelejteni senkinek sem, hogy honnan kezdte, hol született, meg hol nőtt fel, úgyhogy úgy érzem, hogy ennyivel minimálisan tartozom a csengerieknek.
Legyenek szívesek ebben segíteni és közreműködni, és akkor a bizonyos jóvátétel irányába is az első fontos lépést megtették. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)