OROSZ ANNA (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány évvel ezelőtt egy Bálint nevű, harmincas, ereje teljében lévő férfi műtétből lábadozott a Péterfy Sándor Utcai Kórházban, amikor elkapta a kórházi fertőzések egyikét, a Clostridiodies difficilét, ami vastagbélgyulladást jelent. A kórház a súlyos tünetek ellenére és annak ellenére, hogy mind a férfi, mind menyasszonya határozottan kérte arra az orvosokat, hogy végezzék el a fertőzést kimutató vizsgálatokat, nem tettek semmit. Ezért a menyasszony a megfelelő mintát elvitte egy magánlaborba, ahol kimutatták a fertőzés tényét. Természetesen azért, mert elment egy magánlaborba, azért leszúrták a menyasszonyt az állami kórházban, majd a férfit elhelyezték egy háromágyas kórteremben, ahol ugyanazt a mosdót és vécét kellett nagyjából tízpercenként használnia, mint a betegtársainak a szobájában. Ekkor érezte a fiatal pár, hogy ha tovább marad Bálint ebben a kórházban, akkor konkrétan az élete forog kockán, és magánúton keresztül elintézték, hogy végül bekerüljön a Honvédkórházba, ahol szerencsésen meggyógyították, de így is nagyon sokat és nagyon hosszan kellett szenvednie a férfinek, hogy meggyó-gyuljon.

Ezt a történetet a Direkt36 cikksorozatából ismerhettük meg, ahogy a következő rémisztő statisztikákat is. 2021-ben a hivatalos statisztikák szerint 16 és 21 ezer között volt a kórházi fertőzések száma Magyarországon. Egy 2017-es európai vizsgálat szerint ez a szám a valóságban majdnem 80 ezer. Az, hogy nem tudjuk a valós számokat, és az, hogy a statisztikáknál valószínűleg jóval magasabbak az igazi számok, annak tudható be, hogy sokszor nem is végzik el a megfelelő vizsgálatokat a kórházak, vagy hogyha ezt megteszik, akkor nem jelentik le a megfelelő hatóságoknak a fertőzés tényét.

De mi az, ami segítene a kórházi fertőzések visszaszorításában? Az ápolók létszámának drasztikus emelése, megbecsülésük javítása, kézfertőtlenítő pontok elhelyezése minden egyes kórteremben és azok használatának betartatása; a fertőzött betegeknek biztosított külön vécé és mosdó, az egyágyas kórtermek arányának növelése és persze a transzparencia. A Momentum programjában nagyon hangsúlyozottan megjelenik az, hogy minden olyan ország, amely sikeresen küzd a kórházi fertőzések ellen, transzparensen kezeli a kórházi fertőzésekről szóló információkat, nem úgy, mint a magyar kormány, ami egyenesen titkolja őket. (Rétvári Bence: Nem titkolunk semmit.)

Mondjuk ki az igazságot: sajnos pontosan az előbb említett mutatókban teljesít elképesztően rosszul a magyar egészségügy. Itthon ugyanis 43 ápoló jut száz kórházi ágyra, ez a legalacsonyabb szám az egész Európai Unióban. Ezer ápolási nap alatt 7,5 liter alkoholos kézfertőtlenítő fogy el, ez átlagosan 20 liter az Unióban. Ezer ápolási nap alatt mindössze három olyan vizsgálatot végeztek el, amiből kiderülhetne a kórházi fertőzés ténye, ugyanez a vizsgált országokban 30 fölött van. És a magyar kórházakban az ágyak mindössze 1,4 százaléka található egyágyas kórtermekben, ez szintén a legalacsonyabb szám a vizsgált országokban.

Én pontosan tudom, hogy amikor egyágyas kórtermekről beszélek meg megbecsült ápolókról, akkor sokan azt gondolják, hogy ez valamiféle fantazmagória. De az a helyzet, hogy Magyarország nem Angliához vagy a skandináv országokhoz képest teljesít rosszul, vagy Hollandiához képest, hanem a szomszédos országokhoz képest. Sokszor még Szerbia, Bulgária vagy Románia is jobban teljesít ezekben a mutatókban, de Szlovákia, Lengyelország és Csehország mindenképpen. Ez az igazság, ebből lehet pontosan látni, hogy miért a kormány felelőssége, nem pedig valamiféle történelmi adottság, hogy ilyen állapotban vannak a magyar kórházak.

Az a helyzet, hogy a kormány tétlenül nézi, hogy emberek feleslegesen szenvednek, ne adj’ isten, meghalnak a kórházakban, sőt mi több, azokat vádolják rémhírterjesztéssel, akik megpróbálják az igazságra felhívni a figyelmet. A civileknek és a sajtónak úgy kell kiperelnie a fertőzésekről szóló közadatokat a megfelelő hatóságoktól.

Az a kérésem önökhöz, hogy ha önök egy percig is komolyan veszik saját hazugságukat, mely szerint a magyar kormány megvédi a magyar családokat, akkor tegyék ezt, ha nem az önök által kitalált ellenségképektől, hanem a felesleges szenvedéstől és sokszor haláltól, amely a magyar kórházakban történik, azokban a kórházakban, ahová a betegek meggyógyulni járnának, nem pedig meghalni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)