DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Akkor egy kis rétvárizás meg fónagyozás, ha megengedi. És ha megengedi, kezdjük elölről, azokról az alapmondatokról, amikre ön ugyan azt mondja, hogy nagyképűség meg komcsizás nem az. Azt mondjuk, hogy 2023 az infláció letörésének éve, és ’24 és az azt követő évek a gazdasági fellendülés évei. Ehhez munkaerő kell. Ezt a munkaerőigényt, és ezt számtalanszor elmondtuk, még ha ön ezt mellébeszélésnek is minősíti, alapvetően magyar munkaerővel kívánjuk megoldani, azzal a magyar munkaerővel, amely ma, akik mintegy 4,7 milliónyian dolgoznak a magyar gazdaságban, közel 1 millióval többen, mint tíz évvel ezelőtt. Ez a jelentős munkavállalói szám azt jelenti, hogy Magyarországon a munkaerő-tartalék a korábban sajnálatosan rendelkezésre álló munkanélküliek sorából örvendetesen leszűkült.
Vitathatatlan, és nem vitatom sem az ön, sem az ebben a tárgyban szóló képviselőtársainak azon véleményét, hogy Magyarországon van néhány százezer ember, akinek évszázados hátrányos helyzetét javítani kell, elsősorban oktatással, képzéssel, életmód-tanácsadással és sok minden mással, és ezzel a munkaerőpiac részévé kell őket tenni.
Úgy gondolom, hogy az elmúlt 12 évben ebben is sokat tettünk, hiszen azok a közmunka-foglalkoztatási akciók, amelyek nemcsak a megélhetést segítették annak a kezdetben több mint közel 300 ezer, most néhány 10 ezer embernek, hanem ezekből nagyon sok ezer embert alkalmassá tettek a munkavállalásra, ezeket az embereket a munkaerőpiac alanyaivá tette.
(14.00)
Ez a réteg is örvendetesen leszűkült, és ezért vitathatatlan, és ezt is elmondjuk, hogy Magyarországnak az elkövetkezendő évek gazdasági fejlődéséhez további munkaerőre van szüksége.
Hogy ez mennyi? A számok sok mindent szórnak. Egy vagy két héttel ezelőtt az önök nyilvánossága előtt ismertettük azokat a számokat, amelyek alapján a jelenlegi kimutatásaink szerint Magyarországon ki minősül vendégmunkásnak. 4,7 millió munkavállaló mellett ez a körülbelül 100 ezer főnyi létszám meggyőződésem szerint messze nem meghatározó, és nem olyan nyomasztó sem a magyar egészségügyre, sem a magyar lakhatásra, sem egyáltalában a magyar közállapotokra, ahogyan azt ön a hozzászólásában elég drámaian lefestette.
Tehát elsősorban a magyar munkaerő foglalkoztatásával kívánjuk megoldani, elsősorban a meglévő, egyre szűkösebb magyar munkaerő-tartalék képzésével és alkalmassá tételével kívánjuk megoldani, és ha ezekkel nem tudjuk, csak akkor és csak ezekben az esetekben és csak ott, nagyon konkrét helyeken kívánunk külföldi munkaerőt, vendégmunkásokat és nem egyébként a határon erőszakkal betörő migránsokat a magyar gazdaság részeivé tenni.
Ön azt mondja, hogy nem kellően készülünk fel erre a helyzetre. Kérem, ha figyelemmel kíséri, és hozzászólásaiból azt ítélem, hogy figyelemmel kíséri az ezzel kapcsolatos sajtót, éppen azért vontuk vissza a vendégmunkásokkal kapcsolatos törvényjavaslatunkat, mert úgy ítéltük meg, hogy nem szabad a vendégmunkások szűken vett munkaügyi foglalkoztatási kérdéseit, hanem az egész idegenrendészeti kérdést egyben kell szabályozni. Ennek a szabályozása jelenleg folyamatban van, és ezt a közeljövőben a tisztelt Ház elé, illetve a kormány elé fogjuk a társminisztériumokkal együtt terjeszteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Úgyhogy meggyőződésem szerint a felkészülés elegendő és alkalmas arra, hogy a magyar gazdaság ezt az összlétszámhoz képest minimális számú vendégmunkást megfelelően integrálja. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)