DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Európában kétféle politikai hozzáállás létezik, ha az állampolgárokkal folytatott párbeszédről van szó. Az egyik, mondjuk úgy, elitista hozzáállás szerint két választás között nincsen szükség párbeszédre, még akkor sem, ha előre nem látott események történnek, a kormány megkapta a felhatalmazást, és kész, majd négy év múlva jelentkezik.

A magyar kabinet más állásponton van. Szerintünk igenis érdemes párbeszédet folytatni, főleg, ha olyan eseményekről van szó, amelyek lenyomatai, következményei jócskán túlmutatnak egy-egy választási cikluson. Ezért tartjuk fontosnak, hogy megkérdezzük a magyarokat a háború és béke kérdéséről, a gazdasági mozgásterünket szűkítő külföldi tervekről vagy éppen a migrációs politikáról.

A migrációs vita nyolc éve, nem kevesebb mint nyolc éve határozza meg az európai politikát. Sokféle döntés született a különböző országokban és Brüsszelben is, de egy dolog nem történt meg: az állampolgárokat nem kérdezte meg senki. A jövőjükről döntenek, de nélkülük, ezért is van, hogy a következmények drasztikusak.

Változatlanul az a helyzet, hogy a lehetséges céltérségek közül egyedül Európa tárja ki a kapuit a nagy néptömegek előtt  egyedül Európa. A beérkező néptömegek jelentős része nem integrálódott, és ez jelentős társadalmi és szociális feszültségekhez vezetett.

(14.20)

Az európai ellátórendszerek sokkal-sokkal terheltebbek, mint nyolc évvel ezelőtt. De a legsúlyosabb következmények a közbiztonság terén jelentkeznek. Amikor jó pár éve a kormány felhívta a figyelmet a no-go zónákra, cinikus mosolyok, lesajnálás és kioktató ítélkezés érkezett válaszul.

A lesajnáló mosolyok, a kioktatás, a kioktató hangok mára eltűntek, a valóság pedig nagy erővel megérkezett: Európa nagyvárosaiban terrorpárti gyűléseket tartanak, a hatóságok pedig sok esetben tehetetlenek; franciaországi házakra Dávid-csillagokat festenek, és az elmúlt egy hónapban ezer antiszemita bűncselekmény történt csak Franciaországban. Belgiumban egy úgynevezett menekült úgy ölhetett embereket, hogy menekültkérelmét elutasították, a hatóságok tudtak róla, hogy egy radikalizálódott emberről van szó, mégis vígan élhetett a főváros egyik kerületében. Példája sokadjára mutat rá arra, hogy ha tömegek özönlenek Európába, akkor nincs annyi állami erőforrás, amellyel minden terroristagyanús személyt folyamatosan nyomon lehetne követni. (Folyamatos zaj.)

A migráció kérdésköre nem valamiféle megszokásból vagy hagyományból szerepel a konzultációs íven, hanem azért, mert újra mozgás van, újra fejlemények vannak. Gyorsan át akarják erőltetni az új migrációs csomagot; ez nemcsak kötelező szétosztásról szól, hanem arról is, hogy felülírják az eddigi magyar menekültügyi szabályokat. A magyar szabályozás szerint külföldön kell megvárni azt, hogy döntés szülessen a menekültkérelmekről. Ezt most úgy változtatnák meg, hogy még a döntés előtt be kellene engedni a migránsokat, migránsok ezreit. Újra meg kellene nyitni ennek következményeként azokat a táborokat, amelyeket mi már bezártunk, mondjuk, Debrecenben. Melyik magyar város akarna ilyen migránsgettókat? Szerintem egyik sem.

Ezeket a terveket a magyar állampolgárok nem, legfeljebb a baloldali politikusok támogatják. A határzárat is ellenezték, egyébként a kerítést egy ponton át is vágták, a kvótát is megszavazták, hogy aztán ugyanazzal a lendülettel hazajöjjenek, és az egészet letagadják, nemcsak azt, hogy megszavazták, hanem azt is, hogy a kvóta egyáltalán létezik, és még azt is írásba adták, hogy középületeket nyitnának meg a bevándorlók előtt.

Ha tehát valaki keresné, hogy vannake támogatói a migránsgettóknak, akkor azt javaslom, hogy a parlamenti patkó bal oldalán keresse őket. Hogy ezt a baloldal egyébként meggyőződésből teszi vagy megfelelési kényszerből, az a végeredmény szempontjából egyébként mindegy is. Szóval lehet tudni, hogy a kormány mit gondol erről a kérdésről, a baloldali pártok mit gondolnak erről a kérdésről, és most mindenki más is elmondhatja erről a véleményét. Ez az igazi demokratikus hozzáállás, nem az, hogy a zárt ajtók mögött hoznak olyan döntéseket, amelyeket később már nem lehet visszacsinálni.

A nyugat-európai városokban készült képsorokat elnézve lehet, hogy a 24. órában vagyunk. Ha abban is vagyunk, még van lehetőség az irányváltásra, először Brüsszelben, utána pedig az európai migrációs politikában, ebben a sorrendben  rajtunk nem fog múlni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)