LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány beterjesztette az Országgyűlésnek, és kéri a megtárgyalását a T/5662. számú törvényjavaslatnak, amelyet a törvényi kötelezettségeknek eleget téve 2023 októberében, pontosan szeretném idézni, 2023. október 5e és október 12e között társadalmi egyeztetésre bocsátott. Kivételesen korábban megtette, hogy társadalmi egyeztetésre bocsátotta a törvény koncepcióját is, amelyre az utóbbi időszakban nem volt példa, tehát március 1-je és 9e között, október 5e és 12e között lezajlott a törvény koncepciójának, majd tételes szövegjavaslatának a társadalmi vitája is. A törvény a magyar építészetről szóló T/5662. számú törvényjavaslatként fut a tisztelt Országgyűlés előtt.

Harminc percet kaptam, igyekszem nem visszaélni képviselőtársaim türelmével, bár hozzáteszem, hogy úgy gondolom, hogy a számos társadalmi vita, politikai és gazdasági vita közepette, amely ma az országot megosztja, ez a kérdés egy olyan súlyú és olyan jelentőségű kérdés, amely megérdemli az időt, türelmet, figyelmet, alapos megfontolást, tekintettel arra, hogy az alapkérdés tisztázása is már egy hosszabb mérlegelést igényel, kíváne a jogalkotó Országgyűlés egyáltalán változtatni valamit azon a helyzeten, amely az építésügy, az építészet, egyáltalán Magyarország beépítése és építése körül az elmúlt évtizedekben kialakult, vagy ami a mai valóságot jellemzi. Teszem ezt a kérdést azért föl, mert nyilván a változásnak ára van, elsősorban konfliktusokkal, érdek-összeütközéssel, és minden újítás alapvetően a státuszkonzervatív magyar társadalom elutasításával jár.

Azonban meggyőződése az Építési és Közlekedési Minisztériumnak, amely harminc év után először a téma képviseletére jött létre a tavalyi kormány megalakulásával, meggyőződésünk az, hogy Magyarországon az emberek közhangulatát, az emberek életminőségét, az emberek életviszonyait érdemben befolyásolja az a kérdés, hogy milyen körülmények között élik a hétköznapjaikat, legyen szó a személyes infrastruktúráról, vagy legyen szó akár a közinfrastruktúráról is.

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”  az ismert Tamási-gondolatot ajánlom most ide önöknek. Tekintettel arra, hogy amikor az ember megszületik, és leéli az életét, egészen a halála pillanatáig folyamatosan épített környezet veszi körbe, ami nyilvánvalóan hatással van az életminőségére, gondolkodására, van az építészetnek ma már pszichológiai következményekkel is járó hatása, amire külön tudományág is alapul. Teszem hozzá, hogy azt próbálják megérteni és megmérni, hogy egy ember jellemére, gondolkodásmódjára, világnézetére vajon az épített környezetnek milyen hatása van.

Azt tudom mondani, hogy az, hogy a gyerekeink milyen körülmények között növekszenek fel, most nemcsak a személyes egzisztenciális körülményekre, az iskola, az óvoda minőségére, hanem az épített környezet minőségére gondolok, az érdemben formálja a minőség iránti elkötelezettségüket, az igényességüket, a gondolkodásmódjukat. Tehát azt gondolom, azért is fontos ennek a törvénynek a megtárgyalása számos technikai kérdés rendezésén túl, mert a jövő generáció számára az, hogy milyen környezetben él Magyarországon, döntő jelentőségű lehet.

Javaslom tehát azt, hogy az Országgyűlés tulajdonképpen négy törvény újraalkotásával egy nagy törvényt hozzon létre. Ez a négy törvény a településkép, nyilván az építésügyi törvény, az örökségvédelemmel kapcsolatos joganyag, valamint a Magyar Mérnöki Kamaráról és Építész Kamaráról és a kamarai tagságról szóló joganyag. Tehát négy joganyag egybegyúrása, kiegészítése, megújítása képezi a szabályozás tárgyát, amelynek az elfogadását javaslom a tisztelt Országgyűlésnek.

Másrészről azt is kell mondanom, hogy a társadalmi igény, tehát a jövő generációja szempontjából egy jobb Magyarország felépítése, a technikai szükségszerűség, mármint hogy a szabályozás tárgya folyamatos megújítást igényel a gazdasági, társadalmi fejlődés és a 2020-as, 2030-as évek kihívásának megfelelően, hiszen azt gondoljuk, hogy az épített környezet nemcsak az emberi lélek minőségére, hanem az ország versenyképességére, gazdasági versenyképességére is hatással van.

Ezen túl soha nem felejteném el azt, amit a Magyar Művészeti Akadémia elnöke  Makovecz Imre után  mindig figyelmébe ajánl minden építésznek, Turi Attiláról beszélek, aki minden beszédét úgy kezdi joggal és alappal, hogy minden építés és minden építészet közügy. Tehát ha az ember épít egy családi házat, vesz egy társasházban egy lakást, létrehoz bármit is, akár egy iparvállalatnak egy csarnokot épít, vagy netán középületekkel foglalkozik, ez mind-mind közügy, egymás jellegétől, tulajdonviszonyaitól vagy fönntartó jellegétől teljes egészében függetlenül. Ráadásul itt nemcsak szabályozásról van szó, hanem egy kultúraváltást is végre kellene hajtanunk, a minőség forradalmát, plagizálva a címet, a minőség forradalmát kellene végrehajtanunk a mennyiséggel szemben.

Azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a nemzeti és a nemzetközi szocializmus megszakította azt a teljesen természetes és organikus fejlődést, amely a magyar építészetre, mármint arra, hogy amióta a magyarok megtelepedtek a Kárpát-medencében, hogyan építkeztek. Nem szeretném túlideologizálni a mondandómat, de mégiscsak igaz az, történetileg igazolható állítás, hogy volt nemzeti karakteres építészet, most nem a XIX. századról beszélek, hanem korábban is voltak olyan jellemzői a magyar építészetnek, a népi építészetnek, népi barokknak, paraszti építészeti kultúrának, különösképpen például a tűz helye az épületen belül, a keresztforma megjelenése minden építészeti ágban, amely nagyon korán egyedivé tette a magyar építészetet.

Ha arra gondolok, hogy Magyarország hivatalos nyelve csak a XIX. század közepén lett a magyar, akkor nyugodtan mondhatom, hogy a magyar építészet más nemzetek nemzetté válását megelőzően már karakterisztikus magyar jegyeket viselt magán, ami meggyőződésem szerint egy nagyon fontos megállapítás.

Ezt az utat követte a XIX. század második felében nyilván a historikus építészet. Ezt az utat követte, és élt a szecesszió lehetőségével, a historizmus lehetőségével maga Lechner, Kós Károly az Arts and Craftban látta meg és tette hozzá a magyar építészetet, és Makovecz válasza a posztmodern korban is egy magyaros válasz volt. Ezt nyilvánvalóan egy Kádár-kocka, egy blokképület, egy sok-sok lakásból álló panel, egy igénytelen, durva beavatkozás középület formájában jelentős mértékben alakította.

(20.20)

Azért nem szabad ezek fölött az épületek fölött pálcát törnünk  számosságukat illetően is óvatosságra intek mindenkit, hiszen 800 ezer Kádár-kocka és egymillió panel van az országban, az ország egyharmada ilyen körülmények között lakik , mert annak a korszaknak is megvolt a legnagyobb kihívása, mégpedig a mennyiség.

A mennyiségi kihívás volt a nagy, hiszen lakáshiányban, otthonhiányban szenvedett az ország, a lakosság elkezdett nagyvárosok felé vándorolni, tömegesen beavatkoztak a hagyományos, vidéki falusi életmódba politikai szempontokból, végbement az ország iparosítása, és lakóhelyeket, otthonokat kellett létesíteni; és itt a mennyiség fölülírta a minőséget.

Ez azért nagyon intő példa és jel számunkra, mert Magyarországon az elmúlt harminc évben volt gazdasági növekedés, az utolsó tizenkettőben igen jelentős; a gazdasági növekedésnek azonnal az az eredménye, hogy az ország válaszolni akar az infrastrukturális lemaradásokra és kihívásokra, és ez a mennyiség irányába tolja az országot, és nem a minőség irányába.

Én azt a kultúraváltást szeretném végrehajtani a magyar építészet területén, hogy amikor építkezik valaki  legyen szó akár a közről vagy magánról , az alapvetően a minőség jegyében, és ne a mennyiség jegyében építsen. Ez azt jelenti, hogy az építkezések megfontoltabbak, végiggondoltabbak, jobban tervezettek, ha tetszik, lassabbak, és könnyen lehet, hogy költségesebbek is lesznek, hiszen a minőség érdekében áldozatot kell hozni.

Nem véletlen, hogy a törvény a magyar jogalkotási hagyományokra, főleg az újkori elmúlt 32 éves jogalkotási hagyományokra alapozva szakít ezekkel a hagyományokkal akkor, amikor nevesít három magyar építészt, akit fontos példának tekint, és tíz irányelvet határoz meg.

A három építész, ahogy az előbb említettem, Lechner, Kós és Makovecz lenne a kánon, és tíz alapelvről, tíz irányelvről beszélünk. Ez nem szokásos, hogy a magyar parlament elfogad egy olyan törvényt, amelynek a normaszövege elveket, alapelveket határoz meg. Mert bár az alkotmány vagy az alkotmányos kétharmados törvények elvekről szólnak, de az, hogy egy feles törvényben elvek kerülnek megfogalmazásra, az a kritikusok szerint jogbizonytalanságot szülhetne akár, hiszen az elvek alkalmazása kérdéseket vethet föl.

Mi az elveket pontosan azért akartuk érvényesíteni a törvény szövegezésében a kontextus létrehozásában vagy a percepció létrehozásában is, mert úgy gondoljuk, hogy  Zsdanov szellemén már régen túl vagyunk, ő azt mondta annak idején, hogy az írók alkossanak fantasztikus mesterműveket  megrendelésre nem lesz jobb a magyar építészet. Attól, hogy törvényt fogadunk el, nem lesz jobb a magyar építészet, nem jelenik meg a minőség. Egy olyan társadalmi környezetet kell létrehozni nagyon sok apró mozgatórugóval, amely kialakít az igényesség jegyében egy minőség iránti elkötelezettséget. Ez sokkal bonyolultabb feladat, mint a helyi építésügyi szabályzatra, a tervtanácsra, a beépíthetőségre, az építési hatóságra, az állam és a magán viszonyának szabályozására vonatkozó technikai szabályok létrehozása, de azt gondolom, hogy mégiscsak nagyon fontos.

Szeretnék majd külön szólni értelemszerűen arról, hogy milyen egyeztetésen ment végig a törvény, de pár dologra már itt az elején is föl szeretném hívni a figyelmet. Ennek a törvénynek a karaktere egy érdekvédő törvény, azt tudom jelenteni az Országgyűlésnek, hogy az Építész Kamara és a Mérnöki Kamara nemcsak hogy megtárgyalta, 2022 októberében, egy évvel ezelőtt terjesztettük, az érintett szervezetek elé a terveinket, javaslatainkat. 6500 javaslat érkezett egy év alatt a törvény szövegéhez. Ennek különböző állomásai voltak, amiket már itt érintettem, de még fogok is, a 6500 javaslat alapvetően egy érdekvédő karakterű törvényt hozott létre. Érdekvédő törvény, amiben tehát alap volt a kialakításnál a párbeszéd, de magának a törvénynek, nyugodtan mondhatom, hogy lelke az érdekvédelem, hiszen először a magyar törvényhozás történetében például zöldfelület-szabályozással próbálkozik. Magán- és közzöldterület-szabályozással próbálkozik.

Teljes egészében átszabja az azonnali kérdésekben is érintett beépítési szabályokat a mezőgazdasági területek, külterületi viszonyok közepette, preferálja a barnamezőt. Itt szeretném elmondani önöknek  sajnos ez nem hangzott el ma délután a parlamenti vitában , hogy 12 év alatt Magyarországon 139 millió négyzetmétert építettünk be, ami korábban zöldfelület volt. Ez 14 ezer hektár, 13 990 hektár, ez egynegyede Budapestnek, amely beépítésre került az elmúlt évtizedben. Miközben Budapest mellett csak a budapesti agglomerációban 91 településen 69 millió négyzetméter, mintegy 7 ezer hektár áll üresen és beépítetlenül olyan terület, ahova lehetett volna, barnamezős területekre, nem zöldterületekről beszélek, tehát amortizált területekről, elhagyott területekről vagy beépíthető területekről beszélek…  amit viszont nem építettünk be. Tehát hiába van a közelben 7 ezer hektár beépíthető terület, mi 14 ezer hektárt kivontunk a mezőgazdasági forgalomból. Zöldfelület helyett annak megváltoztattuk a jellegét az ipari, gazdasági-társadalmi fejlődés és a progresszió jegyében. Ezzel a területtel, ezzel a gondolkodásmóddal is mindenképpen szakítani kívánunk.

Ha megengedik, nem terhelném túl építészettörténeti áttekintéssel a tisztelt Országgyűlést, de mégiscsak a törvény szellemiségében ebben a házban Steindl Imrét a házra vonatkozóan idézném, aki azt mondta: „Igenis arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusában szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet mindenkor okvetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be. E célból eddig létező síkdíszítményeik összes motívumait falfelületek s a többi díszítésére gót stílus szellemében használtam föl, hazánk flóráját, mezőink, erdőink és rónáink növényzetét, annak formáit pedig többé-kevésbé stilizálva alkalmaztam.”

Ha valaki ezt az épületet bejárja, többen itt már régóta parlamenti képviselők, akkor ennek minden részletével találkozhat, erről beszélek. Egy nemzetközileg divatos és aktuális stílus, mint a neogótika vagy az előbb idézettek esetében a szecesszió vagy az Arts and Crafts kap egy magyar jelleget, mert a törvénynek nemcsak ez a hagyománytisztelet, hanem a beillesztés iránti elkötelezettség és igényesség is a jellegét adja. Beillesztés alatt mindig azt értem, hogy egy épületnek illeszkednie kell a történelmi környezetbe, illeszkedni kell a társadalmi környezetbe, és illeszkedni kell a magyar építészeti valóságba is.

Amikor a Kulturális Bizottság ülésén meghallgattak, akkor elmondtam azt, hogy legkézenfekvőbb példaként mindenkinek azt javaslom, hogy ha elmegy Ausztriába egy faluba vagy elmegy Bajorországba egy faluba, akkor azt tapasztalja, hogy a falumag XVIII. századi vagy még korábbi, szintúgy a templom is; a körülötte élő közintézmények, szolgáltató létesítmények XIX. és XX. századiak, a második világháború előtt épültek, és a falu lakóövezete épült a két világháború között, a második világháború után vagy éppenséggel az elmúlt harminc esztendőben. Ezek az épületek magasságban, anyaghasználatban, beépítettség minőségében, stílusban egymással köszönőviszonyban vannak. Nincs az embernek diszharmóniaérzése, egy ötszáz fős faluban is harmóniaérzése van, mert egymásra épülnek a különböző korok és korszakok, beillesztésre kerültek az épületek. Ez nem zárja ki a modernitást, nem zárja ki a progressziót, nem zárja ki a legújabb épületeket, a legújabb kortárs építészetet sem, csak mindent a maga helyére kell illeszteni.

Tíz elvet ajánlunk az Országgyűlésnek a jogalkotás keretében a szövegben megfontolásra: a polgári jó ízlés és az építészeti minőség elve. A legnagyobb vitát a 6500 javaslatból értelemszerűen három pont váltotta ki: a törvény címe, ami a magyar nyelvvel kapcsolatos vitákra is alkalmas  A magyar építészet címmel; a három építész, nyilvánvalóan, mint a kánon; és a harmadik pont, pedig: mit jelent a polgári jó ízlés?

Én azt gondolom, pont egy építésznek, és miután az építészek ennek a törvénynek a megalkotói és a döntési folyamatnak a legfontosabb szereplői lesznek, hiszen mindenhol kötelező lesz helyi tervtanácsot működtetni, minden városi rangú településen főépítész lesz, és mindenhol társadalmasítva lesz az építés ügye, akár magánépítés, akár köz (Varga Zoltán: Azt látjuk!), ez jelentős mértékben reflektál arra, hogy mi a mai valóság, rengeteg ideje lesz képviselő úrnak, hogy végigmondja a mondandóját, és nagy tisztelettel végig fogom hallgatni és meg is fogom győzni arról, hogy butaságokat gondol.

A polgári jó ízlés tekintetében nyugodtan merem állítani, hogy ma egy felelősen gondolkodó ember esetében az ítélőképesség, a minőség iránti elkötelezettség választ ad arra, hogy mi a polgári jó ízlés.

A szükséges minimum elve pontosan arról szól, hogy az országban csak annyit építsünk be, amely a fejlődés érdekében mindenképpen szükséges. Én azt gondolom, ma is túlépített Magyarország, ma is túl sok beton épül, nem jó helyen, és nem biztos, hogy a szükséges minimum elvének megfelelően.

Nagyon fontos, hogy a hagyományokat tiszteletben tartva a mai tudáson alapuló helybe illesztés elvét érvényesítsük; a természeti környezet megőrzésének elvét, erről beszéltem; a barnamezős területek elsődlegességének elvét; az építészeti örökség megóvása és méltó hasznosítása  itt alapvetően az örökségvédelemről van szó  elvét; az emberi életminőség és az egyetemes tervezés elvét; a hazai ellátásbiztonság elvét; a digitalizáció elvét, amely alapvetően a bürokrácia csökkentéséhez vezet; és a szabályozó felelősségének elvét, hiszen a modern kor, a XXI. század egyik nagy kérdése, hogy a szabályozónak a szabályozás következményeiben milyen felelősséget kell viselnie akár társadalmi-gazdasági vagy éppenséggel jogi értelemben.

Ezek az alapelvek érvényesítésre kerültek a szabályszövegben, ami majdnem 300 szakasz, és meggyőződésem szerint alkalmas arra, hogy döntési pontokban eligazítsa azokat, akik az építési hatóságnál vagy az építésügyben eljárnak.

(20.30)

Tehát egy építési hatóságnak, először is egy helyi tervtanácsnak, a helyi főépítésznek, a helyi képviselő-testületnek, amikor helyi építési szabályzatot alkot, az Országos Tervtanácsig bezárólag, vagy éppenséggel az országos területrendezési tervnek, majd az ezeket alkalmazó hatóságoknak és az igazságszolgáltatásnak a döntéseit merni kell elvekre alapítani. Erre biztatom majd a jogalkalmazás során az érintett jogalkalmazókat.

Ahogy említettem  és ez, ugye, a jogalkotási törvényben kötelezettsége is a mindenkori végrehajtó hatalomnak , be kell számolni a törvényhozásban arról, hogy milyen egyeztetési folyamaton esett át a törvény. Ez jól reflektál a kritikákra is, hiszen egyéves egyeztetésen vagyunk túl. Március 1-jén bocsátottuk a terveink koncepcióját társadalmi egyeztetésre, egyeztettünk az összes érintett társadalmi szervezettel. Nemcsak a kamarák törvénye ez, nemcsak az Építész Kamara, a Mérnöki Kamara, művészeti egyesületek, szervezetek, az Ipari és Kereskedelmi Kamara, az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége, valamint az Urbanisztikai Társaság, a Tájépítészek Szövetsége, a Kertörökség Alapítvány, az ICOMOS, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége, fogyatékosok különböző társadalmi szervezetei véleményezték az előterjesztést, hanem jó néhány építész kolléga is csatlakozott a tervhez, illetve az előterjesztés minősítéséhez.

Az előzetes egyeztetési fázisban, 2022 októbere és ’23 februárja között 2827 javaslat érkezett; 2023. március 1-9. között, a társadalmi egyeztetésben 1618; ’23. május 4-étől folyamatosan 1084; az utolsó közigazgatási egyeztetésen 70; az utolsó társadalmi egyeztetésen pedig 652; összesen 6251 előterjesztést és javaslatot vizsgáltak meg a kollégáink. Ennek mintegy 60 százalékát fogadtuk be, tehát amit olvasnak most a törvényjavaslat szövegében, az a 6251 javaslatból mintegy 3500-4000 javaslatnak a befogadásáról szól, amit akceptáltunk, elfogadtunk. Ebben voltak koncepcionális és voltak technikai jellegű javaslatok is.

Most néhány dolgot szeretnék mondani arról, hogy milyen újítások lesznek ebben a joganyagban, föltételezve azt persze, hogy minden képviselőtársam alaposan elolvasta és ismeri a joganyagot. De azt gondolom, itt elsősorban az építészszakma képviselői fogják a vitát leginkább dominálni majd a társadalmi nyilvánosságban.

Nyilvánvaló, hogy megváltozik a négy törvény belső tartalma. Ugye, négy törvényt vonunk össze: a Mérnöki Kamaráról, az Építész Kamaráról szóló törvényt, az épített környezetről, a településkép védelméről és a kulturális örökség védelméről szóló törvényt vonjuk össze.

A törvény megújítja az építészeti alapelveket; erről beszéltem.

A törvény megújítja a kamarai szabályokat is, de oly módon  szeretném megnyugtatni a tisztelt Országgyűlést , hogy a Mérnöki Kamarára és az Építész Kamarára vonatkozó belső szabályokat teljes egészében a kamara dolgozta ki. Tehát az, hogy mi van a kamarai szabályozási részben, a kamarák jogalkotási munkájának az eredménye, mi ahhoz nem tettünk hozzá és nem vettünk el belőle. Ezért javaslom, hogy itt a jogalkotó legyen mértéktartó, és tartsa tiszteletben a törvényhozás a kamarák álláspontját ezzel kapcsolatban. Itt nyilvánvalóan megváltozik a főépítészek státusza, a kötelező kamarai tagsággal rendelkező főépítészek viszonya; megváltoznak bizonyos fegyelmi, nyilatkozattételi dolgok.

Az építészek szerepe. Általában azt kell érteni, hogy ha azt kérdezik tőlem, hogy melyik szakmának kedvez a törvény, ki az egzisztenciális nyertese ennek a joganyagnak: a magyar építészszakma mindenféleképpen. Azzal az egyszerű szabállyal, hogy használatbavételi engedélyt Magyarországon az építész nyilatkozata nélkül nem lehet adni, megerősítjük az építész szerepét az egész építési folyamatban. Általában alapelvként jellemző a törvényre, hogy az építési folyamatot a gondolattól a használatbavételi engedélyig komplex egésznek tekinti, nem részszakaszokról beszél, hanem egy holisztikus szemléletben azt várja el a jogalkotó a jogalkalmazótól, hogy egy egésszel foglalkozzon és egészről beszéljen.

Hogyan valósítható meg technikailag? Mindig ez a legizgalmasabb kérdés, hogy van egy nagyon impozáns, társadalmilag legitim és megindokolható elképzelése a jogalkotónak, hogy megváltoztatja az országot, megváltoztatja a közgondolkodást, befolyásolja a minőséget  de ezt hogyan lehet technikailag megvalósítani? Ez a legnehezebb kérdés. Elfogadunk egy szabályozást, hogy legyen jobb az építészet Magyarországon, az építés ügye legyen fontosabb és hangsúlyosabb  de ezt hogyan lehet technikailag megvalósítani? Én semmilyen más orvosságot nem látok erre, mint a társadalmasítást, ami azt jelenti, hogy a helyi képviselő-testületek, önkormányzatok szerepét meg kell erősíteni, és a helyi tervtanácsoknak vétójogot kell biztosítani. A helyi tervtanácsokon keresztül, a kormányhivatalok mellé rendelt vármegyei tervtanácsokon keresztül és az Országos Tervtanácson keresztül lehet az építészszakma szereplőinek bevonásával és autonómiájuk biztosításával a minőség elvét, kritériumát  természetesen, ha ők megfelelő felsőoktatási képzésben részesültek, amihez van reményünk a magyar építészszakma minőségét ismerve , így lehet ezt érvényesíteni.

Tehát vannak olyan technikai fogások, amelyek a makroszintű elvekből mikromegoldásokat tudnak hozni. Ilyen lehet az, ha kiépül az országos tervtanácsi rendszer, és mellé kiépül egy országos főépítészi rendszer is. Azt szeretném, ha az országos főépítészi hálózat az egész országot lefedné. Minden magyar településnek kell tervtanácsi struktúrája legyen; minden magyar település tartozzon valamilyen főépítészhez; ezt meghaladóan pedig az országnak legyen tájkertésze, tájkertészettel foglalkozó főkertésze, ha szabad így mondanom; és országos, illetve megyei szinten főmérnökre is szükség van, hiszen a beruházások műszaki előkészítése és a közműhálózat fejlesztése  amiről a mai parlamenti ülésen szintén szó esett  ezt mindenképpen indokolja. Ebből az következik, hogy az építészeti tervtanács kötelező lesz a járási székhely városokban, a fővárosi kerületekben, de ezek nyilván ellátási feladattal és felelősséggel bírnak az ország egész területére vonatkozóan.

Fölmerült egy vita azzal kapcsolatban, hogy a főépítészi rendszerrel és a tervtanácsi rendszerrel kapcsolatban miért nem marad meg a mostani megyei rendszer; ugye, most megyékbe van szervezve ez a struktúra részben. Én alapvetően település bázisán állok. Nem vitatom a megyék történelmi szerepét és jogosultságát; a mostani megyerendszer egyébként nem követi az ezeréves megyerendszer minden területi adottságát, hiszen óriási változások voltak Trianonban. Én azt gondolom, egy településen kell döntő vétót adni arra, hogy a településen mi épülhessen. Az én célom, a jogalkotó célja vagy a jogalkotás számára javaslatot tevő végrehajtó hatalom célja mégiscsak az volt, hogy a települések szerepe erősödjön ezzel a törvényjavaslattal, és a település kezében vétó legyen. Tehát egy helyi építési szabályzatban, egy helyi tervtanácsban tud a település önkormányzata, polgármestere és képviselő-testülete vétót emelni azzal szemben, ha bárki ott azon a településen meg akar bármit is valósítani. Ez jelent garanciát arra nézve, hogy a helyi társadalommal szemben építkezést végrehajtani nem lehet. Ebből következik, hogy a nemzetgazdasági kiemelések, az általános szabályoktól való függetlenítés lehetősége is jelentős mértékben csökken.

A hatósági engedélyezés egyszerűsítését tűztük ki magunk elé, ami részben megvalósulhat digitalizációval; részben megszűnnek bizonyos hatósági típusok; részben pedig bizonyos hatóságoknak sokkal kisebb lesz a szerepe. Aki olvassa a Magyarország versenyképességével kapcsolatos tanulmányokat, az tapasztalhatja  régen ez Matolcsy György jegybankelnök úr, korábbi gazdasági miniszter vesszőparipája volt , hogy ha valaki föl akar építeni egy gyárat Magyarországon, mennyi idő alatt szerezhet hozzá használatbavételi engedélyt. Az itt bevezetett eljárás például a gazdaság számára versenyképességet növel azzal, hogy egy elkészült ipari csarnoknak a használatbavételét jelentős mértékben egyszerűsíti.

Ugyanakkor garanciális szabályok is lesznek az akadálymentesítésen és bizonyos eljárások megszüntetésén túl. Az egyszerűsített bejelentési eljárás, amely 300 négyzetméter alatt volt Magyarországon bevezetve  én magam találtam ki, én voltam a javaslat tevője, és én magam szembesültem azzal, hogy ez milyen károkat okozott bizonyos szegmensben , most korrekcióra kerül. Tehát marad az egyszerű bejelentés, de nyilvánvaló, hogy lesz kontrollja a helyi főépítésznek, illetve a helyi tervtanácsnak is ebben több szerepe lesz, mint eddig, de nem állítjuk vissza az eredeti rendszert.

Fölmerült az is  és látom az önkormányzatok kritikáját , hogy a helyi építéshatóság elkerült a települési önkormányzatoktól, ma már állami feladat mind a két fok, és hogy ez helyes és bölcs döntés volt-e. Én azt gondolom, hogy igen, mindenféleképpen; egységes szabályozásra, egységes jogalkalmazásra van szükség. Ezért a törvény nem változtatja meg a rendszert, tehát az építéshatóság, összevonva az építésfelügyelettel, megszülve egy új építéshatóságot, teljes egészében marad az állami keretrendszerben.

Kivételesen, más jogszabályoktól eltérően, építőipari ösztönzőrendszerrel is foglalkozik a törvényjavaslat. Magyarországon 28 000 milliárdot költöttünk az ország építésére állami beruházásként 2010 óta. Ebből a 28 000 milliárdból amit építőanyagra költöttünk, annak 80 százaléka külföldre vándorolt, mert vagy külföldi építőanyagot vettünk, vagy külföldi vállalat gyártotta Magyarországon az építőanyagot. Ezért az építőanyag-előállításban, -gyártásban, -fejlesztésben, -kereskedelemben teljesen új, a német és francia mintára alkalmazott, patrióta, magyar piacot védő, magyar vállalkozásokat támogató politikát akarunk és fogunk bevezetni a törvény eredményeképpen.

(20.40)

Ebből várhatóan nagy vita lesz az Európai Bizottsággal. Sokan fognak bennünket versenykorlátozással vádolni, de a versenyt valóban korlátozni fogjuk abban az értelemben, hogy a magyar piaci szereplők érdekeit, a magyar gyártók, beszállítók érdekeit fogjuk védeni; és igenis az az elvárás az állami és nem állami építkezésekkel szemben is, hogy az ellátásbiztonság érdekében és a gazdaságfejlesztés érdekében magyar építőanyag-ipar épüljön ki, magyar építőanyag-ipar kerüljön felhasználásra és bevonásra.

Lesznek a településfejlesztéssel és a településrendezéssel kapcsolatos változások is  településképi jogszabály, helyi építési szabályzat, barnamező beépítésének előnyben részesítése -; egy barnamezős katasztert hozunk létre, fölmérjük az ország összes barnamezős területét. Egyébként egy vagyont jelent az önkormányzatok számára, amikor megtörténik ez a fölmérés. 500 méterre a külterület-belterület találkozásától nem lehet beépítést létrehozni, zöldzónának kell maradnia, és alapvetően tilos lesz a zöldfelület kivonása és beépítése. Tehát egyrészről hozunk egy szabályt, hogy külterületen építkezni ipari jelleggel nem lehet, a zöldfelületet kivonni nem lehet. Csinálunk egy 500 méteres zónát belterület-külterület határán, ez azt jelenti, hogy nem folyhatnak szét a városok, nem ürülnek ki a belvárosok; régi épületek nem maradnak üresen. A barnamezők föltárására teszünk javaslatot, tehát ipari jellegű beruházásokat  az elmúlt 20 év gyakorlatával szemben  nem zöldmezőben, hanem barnamezőben kell megvalósítani.

Nyilvánvaló, hogy ez a befektetőknek növelni fogja a költségeit. Egyébként nagyon sokat tárgyaltunk különböző befektetői érdekképviseletekkel is, amelyek elfogadták ezt a javaslatot. Tehát a Kereskedelmi és Iparkamara, az ÉVOSZ, az ingatlanfejlesztői kerekasztal és a legnagyobb ingatlanbefektetők támogatták ezt a javaslatot, hogy a belső területek kerüljenek föltárásra a külső területek beépítése helyett.

Szeretnénk, ha a reklámeszközök elhelyezésével kapcsolatban is új szabályozás lenne Magyarországon. A reklám is tudja a jóléthez való jogot korlátozni, és reklámmal is lehet a környezetet szennyezni, ezért a reklámszabályozás megújítása meggyőződésem szerint egy nagyon fontos, életminőséget befolyásoló és javító kérdés lehet. Itt is létrejön az országos reklámkataszter, ahogy létrejön egy országos barnamezős kataszter; létrejön egy országos zöldfelületi kataszter, és létrejön egy országos tájkezelési rendszer is.

A műemlékkérdés is bekerül, az épített örökségre vonatkozó joganyag is része lesz ennek a törvénytervezetnek. Ez azt jelenti praktikusan, hogy ma Magyarországon az, aki műemlék épület tulajdonosa, lakója, használója, az többletterhet vállal. Magyarországon semmilyen formában nem hálálja meg a társadalom azt, ha valaki egy régi épületet gondosan karbantart. Nagy kérdés az, hogy a budapesti városkép, vagy a nagyvárosi városkép, ahol műemlékek maradtak, miért nem olyan, mint a bécsi városkép, miért nem olyan, mint a nyugat-európai nagyvárosi városkép, úgy, hogy közben a jövedelemviszonyok Budapesten az Európai Unió átlagát 150 százalékban érik el. Tehát elvileg pénz volna, és mégsem valósul meg.

A jogalkotónak szerintem preferálnia kell illetékkedvezménnyel, adókedvezménnyel és támogatási rendszerrel azt, ha valaki egy műemlék épület lakója, használója, tulajdonosa; erre fogunk javaslatot tenni. Kötöttünk egy egyezséget a Pénzügyminisztériummal, hogy a ’24-25-ös adótörvényekben, illetékjogszabályokban meg fog jelenni az a kedvezményrendszer, ami a műemlék épületek felújítását fogja támogatni. Tehát Budapest belvárosa jó karbantartásának fontos eszköze lehet, ha a műemlék épületek megfelelő adó-, illeték- és gazdasági támogatásban részesülnek. Ezt sikerült a kormánnyal elfogadtatni, és ez a műemlékállomány megújulásának egy záloga, mint ahogy a műemlékállomány lajstromba vétele is egy nagyon fontos dolog. A hatvanas évek óta csak műemlékké nyilvánítunk, de senkinek nincs arról fogalma, hogy valójában hány és milyen minőségű műemlék van Magyarországon, ezért szeretném, ha 2025. december 31-ig a teljes digitalizáció és lajstromozás végbemenne a területen, és berögzítenénk azt, hogy pontosan mink is van.

A hátralévő néhány percben szeretném még nagyon röviden ismertetni a szabályozási fejezeteket, ami szintén az előterjesztő kötelezettsége. Említettem az alapelveket, az alkalmazási szabályokat; tisztázni fogjuk az állam és az önkormányzatok építésügyi és műemlékvédelmi feladatait; a mérnökök, valamint az építészek szakmai kamaráinak a szabályait; a főépítészek, a főmérnökök és az országos tájépítészet feladat- és hatáskörét; a tervtanácsok feladat- és hatáskörét és felelősségét; az összes építési folyamatban részt vevő  ez egy nagyon részletes ágazati, inkább műszaki szabályozás  jogosultságát, felelősségét, anyagi kötelezettségét, számonkérhetőségét  ez is egy nagyon fontos dolog lesz -; a településfejlesztés és településrendezés kérdéseit; az országos és helyi településkép-védelmet, valamint a reklámeszközök elhelyezésének kérdését; a műemlékvédelmet, az emlékhelyvédelmet, az építésügyi hatósági eljárásokat, a használatbavételt, a használatba vett építmények fenntartását; az építményekre, építési termékekre, tervezésre, építési folyamatra irányadó követelményeket; az építésgazdasági, feladatellátási és építésgazdasági intézkedéseket, amiket érintettem  ez abszolút piacvédő magatartás lesz.

Az oktatást, képzést, továbbképzést is érinti a törvény XV. fejezete, valamint a nyilvántartásokat, a szakrendszereket és az elektronikus újításokat is. Nagyon komoly digitalizációs kötelezettséggel jár majd a törvény elfogadása is egy teljesen új rendszer létrehozásával, ami teljes egészében leegyszerűsíti, olcsóbbá teszi az építést, a tervezést pedig számonkérhetőbbé, áttekinthetővé; és nyilván benne lesznek a módosítások, a felhatalmazó és átmeneti rendelkezések is.

Azt kérem az Országgyűléstől, hogy jogalkotói szerepében mérlegelje a végrehajtó hatalom szabályozási célból tett javaslatait; fontolja meg, hogy milyen módon emelhető az ország építészeti minősége. Azt gondolom, ha Magyarországon jobb minőségben jobb épületeket, fenntarthatóbb épületeket hozunk létre, nagyobb tekintettel vagyunk az életminőséget befolyásoló energiatakarékossági, fenntarthatósági és minden más szempontra, ez egy olyan jó cél, ami értelmet ad a jogalkotásnak és értelmet ad a kormányzásnak is, mert minden magyar választópolgár élethelyzetét érdemben fogja befolyásolni.

Ez a fajta gondolkodásmód nyilvánvalóan többe fog kerülni, azonban a minőség árát mindig érdemes megfizetni; a legdrágább mindig a legolcsóbb, tehát a legolcsóbb mindig a legdrágább valójában a társadalom és a jövő szempontjából, ezért kultúrában, gondolkodásmódban és elköteleződésben szeretnék változást kérni a törvényhozástól, kérve azt, hogy érdemben mérlegeljék a javaslatot.

Nyitottak vagyunk különböző javaslatok megfontolására. Nyilvánvaló, ha valaki ezt politikai barikádharcnak tekinti, annak csalódást fogok okozni, mert még egyszer mondom, a szakmai szervezetekkel és a magyar építészekkel vitatkozik, hiszen ez a törvény alapvetően a magyar építésztársadalom törvénye, akik ennek a törvénynek a segítségével, ennek a törvénynek a hatálybalépésével a helyükre kerülnek, és a magyar társadalom legfontosabb alkotópillérévé erősödnek meg.

A törvény megalkotásában Lánszki Regő építészetért felelős államtitkár kollegámnak döntő szerepe volt, mint ahogy Perényi Lóránt helyettes államtitkár úrnak is, akik a bizottságok és a parlamenti képviselők rendelkezésére állnak a módosító indítványok megfontolása céljából. Elnök asszonynak köszönöm a türelmet és a lehetőséget. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)