VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, az az igazság, hogy ahogy mondani szokás, szájtátva hallgattam miniszter urat, és azon gondolkoztam, hogy vajon ugyanabban az országban élünk-e. Vajon ön azt látjae maga körül, amit látok én, vagy lát még nagyjából tízmillió magyar, vagy valami gyökeresen mást? Hogy is fogalmazott, miniszter úr? Önök ezzel a tervezettel a minőség forradalmát akarják elhozni a társadalmi környezet alakításával, létrehozásával, amely majd megváltoztatja az országot. Na de hát megváltoztatták már az országot. (Lázár János: Még nem elég jó.) A maguk képére formálták ezt az országot.

Valójában sok minden kitűnik ebből az anyagból, irdatlan nagyságú anyag, biztos, hogy rengeteget dolgoztak rajta, több mint 250 oldal, ha jól látom. A kérdés az, hogy mi volt a cél, miniszter úr, ezzel az anyaggal. (Lázár János: Mit szeretnél hallani? Miért kérded?) Valójában az, amit ön itt sugallt…  és hozzá kell hogy tegyem, hogy én örülnék neki, ha arról tudnék beszélni, hogy valójában ez lehetne valóban a minőség forradalma, de erről szó sincsen. Tehát az a kérdés, hogy ön most be akarja írni a nevét a történelembe, és egy történelmileg maradandó kódexet akar letenni az asztalra, amit majd évtizedek vagy századok múlva is az ön nevéhez kötnek. Talán ezt vagy talán csak annyit, hogy irdatlan túlterjeszkedő módon elrejtve vagy időnként még csak nem is titkolva legitimálni akarja ez a törvény a jelenlegi, ön által is kiszolgált, megélt kurzus történelemhamisítását, ízléstelenségét vagy a NER kegyeltjeinek a szabad rablását? Ez lenne a cél? Ezt nem tudom, ezt miniszter úrnak kell majd eldöntenie a nap végén, hogy mi célból is alkotta meg, hogy tartottae ezt fontosnak.

Mert hát valójában az építészet és az épített környezet és így az előttünk fekvő, építészetről szóló törvény is persze kiemelkedő jelentőségű, hiszen meghatározza, hogy az elkövetkezendő 50 vagy 100 évben milyen környezetben, milyen épületekben fogunk élni vagy dolgozni. Ez egy nagyon jó elképzelés így. Azonban azt lehet látni, hogy az építészethez köthető szabályok megalkotása során azonban paradox módon egy különleges helyzet alakult ki. De szerintem ezt ön is, önök is érzik.

Nyilvánvaló módon sürgető volt egy törvény létrehozása, hiszen számtalan anomália, vagy lehet ezt feszültségnek, hamisságnak nevezni, de azért nevezzük nevén: hazugság is felhalmozódott ezen a területen. És most egypár példát mondok, különben rengeteget lehetne sorolni, szerintem éjfélig itt lennénk, ha ebbe belemerülnénk, és valószínűleg önök is tudnának még példákat hozni.

(21.00)

De azért gondoljunk például a budai Vár rekonstrukciója során alkalmazott hamis történelmi építészeti szellemidézésre  köze nincs a valósághoz; vagy a Citadella átépítésére, vagy a MOL-székház toronyépülete megépítésének a körülményeire; vagy gondoljunk akár a Balaton túlépítésére és a túlterhelt fejlesztéseire!

De hát nem kell messzire menni, én debreceni vagyok, tehát én megélem az akkumulátorgyárak zöldmezős beruházásait. Miniszter úr, amiről ön beszél, a barnamezős beruházás  hát, mi debreceniek látjuk, hogy 244 ezer négyzetmétert betonoznak le Magyarország legjobb minőségű földjeiből. Az, amiről ön beszél, vagy hazugság, vagy egy ábránd, vagy tényleg nem egy országban élünk. De hát gondoljunk akár a szabályok be nem tartására, főleg a kormány által kiemelt beruházások tekintetében! Erről majd fogunk még beszélni szerintem.

Én nagyon sokáig az önkormányzatnál dolgoztam önkormányzati képviselőként. Mi mindennap megéltük azt az elmúlt 13 évben, hogy az önkormányzatok építésüggyel, településrendezéssel kapcsolatos feladatainak és hatásköreinek folyamatos kormányzati elvonása, nyirbálása zajlik, és tudjuk azt nagyon jól, nem kell messzire menni, hogy az építészet teljes alárendelése folyik a gazdasági és a politikai hatalmi és főként az oligarchikus érdekek szerint.

Ön is beszélt róla, és érzi szerintem miniszter úr, hiszen ön egy okos ember, hogy a törvény egyik, talán legneuralgikusabb kijelentése és pontja nem más, mint hogy érvényesíteni kívánja a polgári jó ízlést. Azonban érdemes ezen gondolkozni, akár közösen is. Mert kinek a jó ízléséről beszélünk itt? A jachtokat gyűjtögető közgazdasági zseni családi pénztárosnak vagy a kastélyt gyűjtögető vőnek a jó ízléséről? Esetleg az újabban sajátságos öltözködésű, türk vagy kipcsak, vagy milyen népviseletben páváskodó kormányfő jó ízléséről beszélünk? Az lesz az etalon? Mert tudjuk, hogy az ízlés inkább egy filozofikus kérdés, és ezt filozófusok fogják majd vizsgálni vagy vizsgálják most is. Objektíven, nota bene törvényileg meghatározni azt, hogy mi is felel meg a jó ízlésnek, amit különben önök akarnak…  hiszen látjuk azt nagyon jól, hogy rá akarják erőszakolni, erőltetni a magyar társadalomra az önök ízlését, hogy mi az önök jó ízlése, és úgy gondolják, hogy ennek univerzálisnak kell lenni, hogy ennek mindenki számára érvényesnek kell lenni, hogy mindenki azt szeresse, amit önök gondolnak.

Abban teljesen egyetérthetünk szerintem miniszter úrral is, hogy minden korszakban van persze egyfajta közízlés, amihez meg lehet próbálni igazodni, de ez nem egy olyan norma, amit egy törvény, akár az önök által készített, előttünk fekvő javaslat elő tud írni.

Tudjuk, hogy az egyes történeti építészeti stílusok és a kortárs építészet megítélésében nehéz lenne konszenzusra jutni, hiszen ezt látjuk amúgy. Óriási a szakadék a szakmagyakorlók és a laikusok között, és a szakma maga is rendkívül megosztott ebben a kérdésben. Ez nem baj, ez nem baj szerintem, mert tudjuk azt, hogy nincs hibátlan épület, aki valaha építkezett, vagy látott ilyet, az tisztában van ezzel, mint ahogy nincs olyan épület sem, ami mindenkinek egyformán tetszik, bármilyen furcsa is. De ha önök, a döntéshozók a saját ízlésük alapján hoznak majd döntéseket, hogy mi az, aminek tetszenie kell tízmillió magyar számára, szerintem az zsákutca, az így ebben a formában nem fog működni. Ez egy olyan épített környezetet eredményezhet a későbbiekben, ami majd legfeljebb az önök véleményét vagy ízlését tükrözheti, de semmiféleképpen nem tízmillió magyar emberét vagy a magyar társadalomét.

Beszéljünk már arról, az előbb már ugyan érintettem, hogy ki dönti el azt, hogy mi is felel meg ennek az önök által lefektetett polgári jó ízlésnek! A felsorolt kritériumok mellett az értékek felismerése, az emlékek tisztelete, a természeti környezet megóvása vagy a hazaszeretet persze egytől egyig mind fontosak, de nem alkotnak egy olyan szempontrendszert, különösen meg nem objektív szempontrendszert, ami alapján meg tudnánk akár közösen is állapítani, hogy egy tervezett épület megfelele majd a polgári jó ízlésnek, mert mindenkinek más ezzel kapcsolatban a véleménye.

Természetesen ilyen szempontrendszer megalkotása nem is volna lehetséges, viszont a kifejezés törvényi szinten történő hangsúlyozása lehetőséget ad egyfajta meghatározhatatlan, amúgy önöktől nem távol álló önkény alkalmazására is. Hogy miről is beszélek? Nos, a törvény céljainak a hitelességét azért az elmúlt időszak számtalan eseménye is megkérdőjelezi. Engedjék meg, hogy most ebben is pár példát elmondjak, még van egy kis időm.

Árulják már el, a polgári jó ízlést mennyiben tükrözi vissza például a budai Vár vasbetonból épített lovardája, a testőrépülete, vagy a Teleki-palota? Mennyiben tekinthető polgári jó ízlésnek a diósgyőri vár rekonstrukciójának tragikomikus volta, hogy az ország egyik leglátványosabb, legszebb középkori műemléke most úgy néz ki, mint egy bizarr és lázálomszerű, félbehagyott ostoba tréfa, ami persze egyben magának a történelmi helyszínnek a megcsúfolását is jelenti? Vagy a polgári jó ízlést mennyiben tükrözi vissza a szántódi rév mellett felhúzott, persze a Tiborcz-körhöz és a Szepesi Richárdhoz kötődő koloniális stílusú, 6,9 milliárdos állami támogatással és persze az orosz kémbanktól felvett hitelből épített hotelkomplexum, a BalaLand? Biztos tudják, miről beszélek. Hogy illeszkedik ez a balatoni és a magyar építészeti hagyományokhoz, a települési, táji környezethez, hogy másról ne beszéljek? Vagy szintén a kormányfő lányának férjéhez köthető, Egerszalókon létesített, Közel-Keletet megjelenítő Shiraz Hotel vagy a felsőtárkányi Bambara Hotel, amely Nyugat-Afrikát idézi?

Önök szerint ez a polgári jó ízlés? Vagy a törvény ezt majd úgy fogja szabályozni, hogy az már nem az, és most húzunk egy vonalat, és ettől a pillanattól fogva valami más lesz az? Önök szerint a polgári jó ízlést erősítik például a balatonaligai komplexum körüli botrányok, vagy akár a balatonföldvári vitorláskikötő ügye, mikor az eljáró kormányhivatal három nap alatt adta ki az engedélyt, több alkalommal bírósági ítélet figyelmen kívül hagyásával?

Ön is említette, miniszter úr, hogy a törvény támogatja a természeti környezet megóvását  nagyon szeretném, ha így lenne , elsőbbséget biztosít a barnamezős beruházásnak, hosszasan beszélt róla, miközben látjuk, hogy mi történik. Az előbb mondtam, debreceni vagyok, látom, hogy mi történik. A BMW-gyár Magyarország legjobb földjeire települt, az egészet lebetonozták. A kínai akkumulátorgyár, ami a jövőnket fogja gyakorlatilag megenni rövidesen ott Debrecenben, a vízről nem is beszélve, 270 ezer négyzetméter lett volna eredetileg. A kínai partner nagyvonalúan azt mondta a lakossági tiltakozás után, hogy jó, akkor legyen csak 244 ezer négyzetméter. Beton, zöldmezős beruházás, Debrecen legjobb földjeiről beszélünk.

A tervezet az építészeti örökség megóvásáról is beszél. De miért verték szét a hazai műemlékvédelem nemzetközileg is elismert szervezeti rendszerét és működését? Miért zilálták szét annak a szabályait? Mi a garancia arra, hogy többé nem bontanak le olyan emblematikus épületeket, mint a várbéli Virág Csaba-féle teherelosztó vagy a Jánossy-féle Diplomataház a Szentháromság téren? De tudnék debreceni példát is mondani, hiszen a Péterfia utcán hosszú-hosszú évekig hagyták romosodni, majd a végén bedőlni azokat a házhomlokzatokat, amelyek műemléki védelem alatt álltak, majd csináltak helyette egy mű-, beton-, ahhoz hasonlító valami förmedvényt, és azt mondták, hogy ez a műemlékvédelem.

(21.10)

Miként gondolják normális mederbe szorítani a gazdasági szempontok figyelembevételét, amikor a beruházások, építések vezérlő gondolata elsődlegesen nem az emberi életre, a lakhatásra, a munkára alkalmas terek kialakítása, hanem a jövedelmezőség? Mit szándékoznak tenni a már meglévő, egyre rosszabb állapotú épületállomány azon részével, miniszter úr, amelyek nem feltétlenül képeznek építészeti értéket, de az ott lakóknak magát az életet jelentik? Nekik az egyetlen olyan érték, amihez foggal-körömmel ragaszkodnának. Ezzel a kérdéskörrel mikor és hogyan akarnak majd foglalkozni?

Mi akadályozta eddig az állami szerveket, hogy fellépjenek a szabálytalan építkezésekkel szemben például Tihanyban, hogy ne csak néhány százezer forintos bekalkulált bírsággal ússzák meg a törvénysértést? Hogy van az, hogy önök olyan törvényeket hoznak rendre például az akkumulátorgyárak tekintetében, hogy az akkumulátorgyárak mellett vagy területén olyan épületeket lehet felhúzni, nem betartva semmilyen építészeti szabályt, ahova több ezer vagy akár több tízezer külföldi munkást fognak majd telepíteni? S hát tudjuk nagyon jól  a Balatonról már szó volt , hogy a balatoni szabályok átszabása inkább már a birtokon belüli oligarchák védelmét szolgálja, mintsem a valódi közösségi értékeket.

Sok mindenről tudnék még beszélni, de azt hiszem, egyelőre ennyi elég, hiszen le is telt az időm. Azt kell hogy mondjam, hogy folytatjuk majd, de talán ennyit a polgári jó ízlésről. Köszönöm, hogy meghallgattak.