HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Sajnálattal kellett tudomásul vennem, vennünk, ami a DK felszólalásából egyértelművé vált, hogy önök nem kívánnak érdemi, tartalmi vitát folytatni. Ez a felszólalás lehet, hogy a gyurcsányverzumban egy buksisimogatást ér, de ez a felszólalás újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy miért nyilvánítják ki a polgárok az elmúlt 12 évben immár sokadszorra, hogy önökből nem kérnek.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön az elmúlt 15 percben mindenfajta konkrétum nélkül kritizálta ezt a törvényt, egyébként azt a törvényt  ahogy azt miniszter úr is elmondta , amit az építészszakmával közösen fogalmaztak meg, sőt bizonyos részét maga a szakma tette le az asztalra. Azzal, hogy ön mindenfajta konkrétum nélkül kritizálja ezt a törvényt, tulajdonképpen lenézi és semmibe veszi, sőt, ha jól értettem, történelemhamisítással vádolja a teljes építészeti szakmát, csak azért, hogy az önök pártpolitikai pecsenyéjét sütögesse. Azt gondolom, hogy ennél egy fontosabb ügyről van szó. Talán lehetett volna másként is hozzáállni ehhez a témához.

Miniszter úr expozéjából egyértelműen kiderült, hogy ez egy világosan kiérlelt és előzetesen jól megtárgyalt, kiegyeztetett törvényjavaslat, így már ezért is megérdemli a KDNP támogatását. De nem csupán ezért támogatjuk, hanem azért, mert tartalmilag is jónak tartjuk. S minthogy elég részletekbe menően elhangzott, hogy mit tartalmaz a törvény, én pusztán arra szorítkoznék, hogy néhány gondolattal gazdagítsam ezt a vitát.

Ott kezdeném, ahol miniszter úr is kezdte, hogy az épített környezet összefüggésben van az életminőséggel. Szeretnék idehozni egy tudományos szakmai vitát, ami arról zajlik, hogy egy nemzet jóléte  sokan azt mondják, hogy jólléte  vagy életminősége hogyan írható le jól. Sokan mondják azt ebben a tudományos vitában, sokan képviselik azt az álláspontot, hogy önmagában a GDP vagy az egy főre jutó GDP mint mutatószám az életminőséget nem képes a maga komplexitásában jól felmérni és visszaadni. Akik ezen az állásponton vannak és azt mondják, hogy ezért az életminőség mérésére valami más mutató lenne szükséges, nos, ők azt mondják, hogy négy fő komponens van, amivel az életminőséget talán jobban le lehet írni vagy jobban lehet mérni. Ebből az egyik a gazdasági fejlettség, a GDP, vagy amellett még a gazdasági komplexitás. A másik egy adott nemzet tudástőkével való gazdálkodása, a harmadik a természeti környezet minősége, a negyedik pedig, amivel az életminőséget le lehet írni, az épített környezet minősége.

Tisztelt képviselőtársaim, ha elfogadjuk, hogy nagyrészt ez a négy komponens határozza meg az életminőséget, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt 12 évben háromban jelentős előrehaladást sikerült elérni a gazdasági fejlesztés, komplexitás terén. Elhangzott itt a vitában, hogy milyen gazdasági növekedés volt tapasztalható az elmúlt 12 évben. Az egész egyetemi modellváltás is pontosan azt a célt szolgálta, hogy a második komponens, a tudástőkével való jó gazdálkodás hatékonyabbá váljon, a magyar észjárást sokkal jobban ki tudjuk használni, és az ország érdekében a gazdasági növekedést ezen keresztül is serkenteni tudjuk. Azt gondolom, hogy a természeti környezet megvédésében is sokat léptünk előre. Elég csak arra gondolni, hogy mennyivel nőtt például az elmúlt 12 évben az erdők mérete. De volt még egy tartozásunk, ez pedig az épített környezet minőségének a javítása. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban szereplő, a miniszter úr által is részletezett tíz pont világosan, egyértelműen és jól összefoglalja azt a kormányzati szándékot, amit a KDNP a maga részéről támogatni tud.

Én kifejezetten örülök annak, hogy miniszter úr kitért a magyar építészeti történet elmúlt száz évére is, mert azt gondolom, hogy amit elmondott, az úgy van, azzal a kiegészítéssel, hogy a kommunizmus nem csupán megszakított egy meglévő építészeti hagyományt, hanem szerintem ennél rosszabb történt: ránk akartak erőltetni egy idegent, egy nemzetközit, a szocreált, ami a maga nemében egyébként nagyon hasonlít a ma mindent felülíró és tomboló minimalizmusra, amiben nagyon nehezen lelhető fel bármifajta nemzeti jellegzetesség, és ugyanúgy próbál meg általánosítani, ahogy azt a szocialista építészet megtette. S jó, hogy végre például azzal, hogy a magyar építészet kiemelkedő alakjait, illetve az ő munkásságukat példaként állítja ez a törvény, reflektál erre a történelmi valóságra.

De sajnos ez nem egy történeti kérdés csupán, hiszen valóban arról van szó, hogy az épített környezet rombolása, a magyar építészeti hagyomány megtörése a mai napig velünk élő valóság; ha már itt említésre kerültek a Kádár-kockák, abban jól testet is ölt ez. Ilyen értelemben az erre való reflexió nagyon hasznos, és egy teljesen világos szándék arra, hogy ettől az örökségtől meg akarunk szabadulni, s az építészeti hagyományokat visszaállítva és tulajdonképpen a szocializmus kártékony rombolását zárójelbe téve azt akarjuk folytatni, ami azelőtt volt.

A kereszténydemokrata fülnek mindig tetszik az olyan javaslat, mint például az, ami ebben a javaslatban is megfogalmazásra került, magyarán, hogy minden problémát a lehető legalacsonyabb szinten kezeljenek. Az, hogy a települési tervtanács  ahogy azt miniszter úr elmondta  megerősödik és vétójoggal rendelkezik, pontosan a szubszidiaritás elvének megfelelő.

(21.20)

Mindezek alapján összefoglalva: a kereszténydemokraták  ahogy egyébként a Fidesz képviselőcsoportja is  azt javasoljuk a többi pártnak, hogy ezt a jól kiérlelt, kiegyeztetett javaslatot legyenek szívesek támogatni, ahogy azt mi is meg fogjuk tenni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)