VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Az teljesen egyértelmű, hogy önök sok mindent megtehetnek. Úgy csűrik-csavarják a törvényeket, ahogy önök éppen akarják, hiszen megvan rá a felhatalmazásuk, a kétharmaduk; hozzá kell tegyem, hogy a társadalmi felhatalmazásuk erre nincsen meg.

Egyetlenegy dolgot biztosan nem tehetnek meg, vagy legalábbis nincs hozzá joguk. Nem tudom, hogy beszélhetünke itt erkölcsről az önök esetében, de egy dolgot biztosan nem szabad megtenniük, hogy megsértődjenek; hogy megsértődjenek azokra a kritikákra, észrevételekre, amelyek az ellenzéki padsorokból származnak. Ehhez önöknek egyszerűen nincsen joguk! Bármennyire is furcsa ezt kimondani, de ez nem működik, képviselő asszony! (Mátrai Márta közbeszól.)

Sajnálom, hogy Hollik képviselő úr elment, hisz ő volt az  hozzá kell tegyem, sokadjára , aki egyszerűen úgy tesz, mintha nem értené, hogy egy mondat alanyból, állítmányból áll, és hogy mi az értelme. És ő azt mondta, hogy kikéri magának, hogy az építésztársadalmat mi történelemhamisítással vádoljuk. Erről szó sincs! Erről szó sincs! Az építésztársadalom ugyanolyan kárvallottja az önök rendszerének, mint bárki más, mint a tanárok, az ápolónők, a szociális szférában dolgozók, és lehetne sorolni; Juliska néni az én szomszédom, aki nem tud kijönni a nyugdíjából. Történelemhamisítók önök, a kormány! Az épített történelmet is meghamisítják, de a történelemkönyveket is. Ezek után önöknek egyszerűen nincsen joga ahhoz, hogy megsértődjenek!

Nem tudom, mennyire ismerik Rejtő munkásságát vagy műveit, a „Vesztegzár a Grand Hotelben” című művében van egy örök érvényű mondat, ezt sokat is szokták idézni, amikor az egyik szereplő azt mondja, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs itt semmi baj, és erre kitör a pánik. Na, egy kicsit így érzem magam most én is, tudniillik miniszter úr megnyugtatott mindenkit, hogy a cél az, hogy magyar kézbe kerüljön a magyar építőanyag-ipar. De hát, kérem szépen, mit is értünk mi azzal el, hogy nagyon sok minden magyar kézbe került? És itt most, megint a teljesség igénye nélkül, azért fussunk már egy kicsit!

Magyar kézbe került az energetika. Ez mit jelent? Mészáros Lőrinc. Magyar kézbe került a távközlés. Ez mit jelent? Orbán-haverok. Magyar kézbe került a turizmusipar. Ez mit jelent? Az Orbán család tokkal-vonóval, Ráhel és a férje. Magyar kézbe került az építőipar. Ez mit jelent? Beszéljünk akkor egy kicsit erről, és itt talán Hollik képviselő úr volt az, aki hiányolta a tényeket, pedig azért egy jó pár tényt én elmondtam abban a 15 percben, de akkor nézzük tovább!

Mit is jelent az, hogy most magyar kézben van a magyar építőipar? Emlékeznek még, ugye, Simicskára? Hát, hogyne emlékeznének, bár tudom, hogy szívük szerint kitörölnék mindenhonnan, és a kormányzati radír azért működik ebben a sztoriban nagyon erősen. 2010 első felében, ugye, különösen látványos volt Simicskának és a Közgépnek az előretörése; Simicska cége volt az, amelyik először átlépte az évi százmilliárdos árbevételt. Ezzel nem lenne baj, ha erre azt mondanák, persze, egy magyar nagyvállalkozó, meg tudta ezt tenni. Szuper, rendben van! De 2015-ben valahogy összeveszett Orbán Viktorral. Emlékeznek erre a sztorira? O1G.

És mi történt? Orbán egykori barátja és a Közgép is teljesen természetesen, hirtelen kiesett a pikszisből és eltűnt az építőipari cégekből. És most hol tartunk? Most ott tartunk, hogy a top 15 építőipari vállalatban kik vannak benne? Na, mit gondolnak? A 15 építőipari vállalatból 5 Mészárosé. Tudják, azé az emberé  miniszter úr, nem tudom, hogy ön ismerie , aki valószínűleg a nevét is csak úgy tudja leírni, ha kinyújtja a nyelvét; további 5 áll egyéb olyan vállalkozó tulajdonában, akik a kormányhoz közel állnak, akik például utaztatják Szijjártó Pétert. És most ott tartunk, hogy a 15 legnagyobb építőipari társaság harmada  ahogy az előbb mondtam, a közgazdasági Nobel-emlékdíj-várományos  az egykori felcsúti gázszerelőé; a további harmada más kormányközeli vállalkozóké. Az Orbán-klán gyakorlatilag megszerezte a teljes magyar építőipart, és most pedig önök rájuk szabják az építési törvényeket is, hogy az amúgy is kormányzati emberekkel teleültetett hivatalok nehogy véletlenül akár gátjai legyenek valamilyen módon Orbán oligarchái további gazdagodásának.

És most számokat fogok mondani. Kérem, figyeljen mindenki; nem is baj különben, ha leírják. Ezek a NER-közeli cégek 2021-ben együttesen több mint 144 milliárd forint adózott nyereséget hoztak össze, tehát az ezer legnagyobb építőipari vállalkozás profitjának közel 30 százaléka az Orbán-haverokhoz került. Persze, lehet ezen mosolyogni, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt kormánytagok, de ez az őszinte magyar rögvalóság, itt tartunk, ezért születnek most ezek a törvények is, ez a 252 oldalas törvény is nagy valószínűség szerint.

A hatalmas nyereségből, hogy, hogy nem, 94 milliárd forintot ezek a cégek, illetve a cégtulajdonosok ki is vettek osztalékként. Ugye, milyen furcsa? Ennek fényében talán már nem is annyira meglepő, hogy a top 15-be tartozó vállalkozások elmúlt évekbeli növekedése még az építőipari átlagot is messze felülmúlta; a cégek együttes profitja csak a tavalyi évben a 1,5-szeresére ugrott, 6 év alatt pedig több mint 6-szorosára emelkedett. És most már tudjuk, hogy csak akkor nem veszi el az extraprofitot a kormány, ha az baráti kezekbe kerül, és az építőipart nagy valószínűség szerint azért nem is sarcolja meg az Orbán-klán, merthogy a megugró nyereség egyre nagyobb, és ezzel a NER-es vállalkozók, a haverok zsebéből vennék ki a legtöbb pénzt.

És az is nyilvánvaló, amiről önök itt beszélnek, hogy az a központosítás, ami jó lenne, ha megvalósulna, nem más, mint maga a politikailag irányított, Hatvanpusztáról vezényelt működés.

És most azt hallom riadtan, és ezért jött elő különben Rejtő, hogy miniszter úr azt mondja, hogy nagyon jó lenne, ha a magyar építőanyag-ipar is magyar kézbe kerülne. Ez azt jelenti, hogy kézen-közön  én nem tudom, hogy miniszter úr tudjae vagy tudatlanul történik, valószínűleg tudja, hiszen sokan elmondták már itt, hogy nem buta ember  ezzel gyakorlatilag kinyitják az ajtót annak, hogy a Mészáros-félék kezébe kerüljön most már ez az eddig még be nem kebelezett iparág is.

Nos, hát itt tartunk, ezek a számok, ez a valóság! Ezek után megsértődni azon, hogy mi azt feltételezzük, hogy ez a 252 oldal azért készült, ami kiviláglik különben a sorok közül, hogy valójában legitimálják ennek a maffiaszerű működésnek minden apró kis lépését és mozzanatát, hát, én úgy gondolom, nonszensz!

És az elején, miniszter úr a felszólalásában  most keresem, mert felírtam, az nekem annyira tetszett  azt mondta, hogy ő nagyon bízik abban, hogy nem lesz itt politikai barikádharc. Én örülnék neki, ha nem lett volna, csak az a baj, hogy önöknek az elmúlt 13 éve semmi másról nem szól, mint arról, hogy ezt az országot hogy lehet gyakorlatilag legyilkolni, ledózerolni, azt a haverok zsebébe beletömni, és ezzel a család vagyonát növelni. Ezek után nagyon nem értem azt, hogy miről beszél akár miniszter úr, akár bárki más is, aki kikéri magának, hogy az ellenzék valamifajta mögöttes szándékot feltételez a sorok között, mert amit önök csináltak az elmúlt 13 évben, az semmi másról nem szól, mint a mögöttes szándékokról.

És ez pedig jelen esetben azt jelenti, hogy Magyarország a tönk szélére került, önök miatt. Önök miatt! De ennek rövidesen vége lesz, és akkor fogunk majd beszélgetni egy olyan törvényhozásban olyan törvényekről, amelyek valóban a magyar emberekről fognak szólni, nem pedig a pontagyú oligarchákról és azokról az emberekről, akik az Orbán család vagyonát hivatottak kezelni. Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)