RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az ember szülőként nyilván mindig tart attól, hogy a gyereket, amikor iskolában van vagy bármilyen közösségben van, akkor tényleg a csúfolástól a zaklatásig semmilyen bántódás ne érje, hogy amikor iskolába engedjük a gyerekeinket, akkor úgy érezzük, hogy biztonságban vannak, jó helyen vannak, megvédik őket a tanárok, segítenek nekik, és ha esetleg bárki más, akár egy osztálytárs vagy bármilyen idegen úgy lépne hozzájuk, ami nekik fájdalmat vagy egy életre traumát okozna, akkor attól védelemben részesülnek.

Ezért fogadtuk el a gyermekvédelmi törvényt itt a parlamentben, és hogy ez egy pártokon is átnyúló, politikai oldaltól függetlenül fontos ügy, a gyermekvédelem ügye, azt az is bizonyítja, hogy amikor egyszerre volt országgyűlési választás és népszavazás a gyermekvédelmi törvényről, akkor messze-messze több ember támogatta a gyermekvédelem ügyét, messze-messze több ember erősítette meg a gyermekvédelmi törvénynek a fontosságát, mint ahányan a kormánypártokra szavaztak. Hogyha tehát a magyar baloldal is a politikai ilyen félvakságából elkezdene végre az emberek érdekében dolgozni, akkor látná, hogy ez egy olyan ügy, amelyben nem a kormány ellen kell menni, hanem a kormánnyal össze kellene fogni, és együtt kellene lépni, mert a gyermekek védelme mindennél fontosabb.

Ezért volt számunkra felfoghatatlan, hogy önök a gyermekvédelmi törvény ellen szóltak, amely pontosan a gyermekeket védi. De ugyanígy felfoghatatlan volt, amikor önök hónapokon vagy akár éveken keresztül az iskolaőrök ellen szóltak, akik pontosan azért vannak, hogy ha egy gyereket akár bántalmaznak az iskolában, vagy akár ha egy tanár is veszélybe kerül, akkor ez ne történhessen meg. És az iskolaőrök népszerűek olyan szempontból, hogy sok iskolában igényelték őket, és érezhetően csökkentették abban az iskolában a félelemérzetet, és növelték a biztonságérzetet a gyerekeknek, a tanároknak, a szülőknek egyaránt. Ez egy sikeres kezdeményezése volt a kormánynak, és a baloldal egy fél támogató szót nem mondott ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy ön itt most a gyermekek védelméről beszél, de amikor szavazni kellett volna ezekről a kérdésekről, akkor önökre sohasem számíthattunk.

Az a jó hírem van önnek, tisztelt képviselő úr, hogy az iskolapszichológusoknak a számát közel a kétszeresére tudtuk emelni az elmúlt tíz esztendőben, pontosan azért, hogy ha valakinek bármi ilyen pszichés terhe van, akkor annak gyorsabban és hatékonyabban tudjunk segíteni.

Ha van rossz példa, amit ebben a témakörben fel lehet hozni, az az, tisztelt képviselő úr, amit ön felhozott példaként, hogy Nyugat-Európában, ugye, biztonságosabbak az iskolák a gyermekeknek, ott, ahol  ön is hallotta  főleg most, a Hamász és Izrael konfliktusa után az iskolai udvarokon játszották le kicsiben ugyanazt a konfliktust a gyerekek, és mondjuk, a német gyerekek csak néztek, hogy a palesztin gyerekek pontosan mit csinálnak, és hogy támadnak rá adott esetben a saját iskolatársaikra; ott, ahol a tanároknak már külön tevékenység van, különféle segítséget adnak ahhoz, hogy hogyan dolgozzák fel azt az erőszakot, ami a migrációval az iskolába bekerült, hogy már, ugye, tolmácsot hívnak a szülői értekezletre is, mert a szülők, ugye, nem beszélik, mondjuk, az adott országnak, Németországnak a nyelvét, hogy harmincnál is több nemzetiség van egy iskolaudvaron, amelyek a saját eredeti konfliktusaikat áthozzák az iskolába, és a szakszervezetek ott ezt követelik hangosan, hangosabban, mint a béremelést, hogy a tanárokat védje meg valaki az iskolákba bejövő, a közel-keleti térségből, Észak-Afrikából odaérkező erőszaktól, ami ott megjelenik.

Ezzel a példával ön tehát szerintem nagyon-nagyon bakot lőtt, tisztelt képviselő úr, mert ott aztán az iskolai zaklatásnak olyan formája van, hogy azokat a szavakat, amiket mi használunk erre, ott nem is tudják értelmezni, nemcsak azt, hogy „bullying”, ezt nem tudják értelmezni, de ezt a „zaklatás” szót sem, hiszen egy teljesen más kultúrából érkező emberek másként viszonyulnak a saját osztálytársaikhoz.

Sajnálatos volt, hogy amikor a szociális törvény módosítása volt, akkor önök például a titkos menedékházakat és hasonló újításokat nem támogattak itt a parlamentben, amivel a zaklatások áldozatainak fokozott védelmet tudunk nyújtani, ahova el tudnak bújni a zaklató elől, átmeneti menedéket kapnak, ezeket önök nem támogatták itt a parlamentben. Ön azt mondja, majd javaslatokkal fognak élni. Az elmúlt tíz év összes gyermekvédelmi, zaklatásellenes javaslatát lesöpörték az asztalról, nem támogatták.

Nagyon fontos volt az a közös program, amit a kormány az Ökumenikus Segélyszervezettel indított, illetőleg talán az ön figyelmét sem kerülte el az Integrált Jogvédelmi Szolgálat projektje, ahova egy zöldszámon, a 06-80-620-055 számon bárki bármikor segítségért fordulhat, ezek a plakátok meg is jelentek óvodákban is, iskolákban is, hogy pontosan legyen kihez fordulni, legyen az Integrált Jogvédelmi Szolgálatnál, amelynek a feladata a gyermeki jogok védelme, olyan lehetőség, ami segít; az áldozatsegítő központok hálózatát az Igazságügyi Minisztérium hozta létre pontosan azért, hogy megelőzzük ezeket a zaklatásokat, megelőzzük ezeket a bajokat. Ezért van a zöldszám, ezért vannak az iskolaőrök, ezért van (Az elnök csenget.) a gyermekvédelmi törvény.

Bízom benne, hogy önök is fordítanak a politikájukon, és elkezdik a zaklatásellenes (Az elnök csenget.) javaslatokat itt a parlamentben is támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)